A közelmúlt libanoni fegyveres összecsapásai jelzik, hogy a korábbi kompromisszumos béke olyan problémákat fed el, amelyek megmérgezik a közel-keleti ország életét. Ráadásul egyelőre a megoldásuk sem képzelhető el, hiszen ez a törékeny béke felrúgását okozná, ami még súlyosabb problémákhoz vezetne - figyelmeztet a Foreign Policy elemzése.

A múlt évi bejrúti kikötői robbanás azóta is hosszú árnyékot vet az ország közéletére. Természetesen elindult egyfajta felelősségre vonási eljárás és az ehhez kapcsolódó nyomozás, azonban a muszlim és keresztény frakciók közötti törékeny, 1989-es békerendszer által felállított instabil és széttagolt államszervezet ezt súlyosan akadályozza. Október 14-én ez aztán fegyveres összecsapásokban csúcsosodott ki Bejrút utcáin.

Az eljárásból teljesen logikusan következett a konfliktus felizzása.

A robbanást ugyanis egy nem tisztázott célból, ismeretlen tulajdonos által tárolt nagy mennyiségű ammónium-nitrát okozta, az ügy felderítésére kinevezett ügyész pedig úgy tűnik, túlságosan mélyen pedzegette az ország egyik legfontosabb politikai erejének, a Hezbollah radikális síita muszlim mozgalomnak a felelősségét – elképzelhető, hogy az övék volt a robbanóanyag. A detonáció pedig leginkább keresztény negyedeket érintett a kikötő környékén, így

az ügy rendezése a két vallást képviselő pártok közötti konfliktust is szítja.

A Hezbollahnak jogi eszközökkel nem sikerült elérni az eljárás megállítását – úgy tűnik, hogy a libanoni lakosság egyértelműen azt követeli, hogy az államban a békeszerződés által garantált befolyással rendelkező erők se lehessenek mentesek a büntetőjogi felelősség alól.

A Hezbollah azonban világossá tette, hogy fenn kívánja tartani a status quo-t, különállását Libanonon belül. Nemrég tömegesen hívta utcára híveit, hogy követeljék Tarek Bitar, a robbanás felelősei után nyomozó különleges bíró elmozdítását. A fegyverekkel teli városban a válasz nem maradt el: a keresztény Libanoni Erők milicistái háztetőkről, valószínűleg előkészített állásokból nyitottak tüzet a muszlim tüntetőkre, akik viszonozták azt. Az összecsapásoknak kilenc áldozata volt és az 1980-as években a polgárháború, brutális mészárlások és utcai harcok helyszínéül szolgáló városban ez az eseménysorozat rendkívül baljóslatú jel. 

BEIRUT: Day from hell as clashes erupt during #Hezbollah protest against Judge Bitar who is investigating port explosion.

At least 5 killed, scenes like this one reminiscent of #Lebanon’s civil war 1975-1990 pic.twitter.com/JSrUVxigYY

— Joyce Karam (@Joyce_Karam) October 14, 2021

Természetesen a konfliktus nem független az egyéb térségbeli krízisektől:

a Foreign Policy elemzése szerint a Hezbollah elsősorban Szíriába szánta a kikötőben tárolt robbanóanyagot.

Így a libanoni problémák felizzásához nagymértékben hozzájárultak a kis országra ható egyéb külpolitikai húzóerők. A Hezbollah a jelenlegi kérdésben is elsősorban Amerikát és Izraelt vádolja a libanoni belpolitikába való beavatkozással, sőt, a libanoni keresztény milíciák kiképzésével és muszlimok ellen való uszításával. 

This beautiful little angel lost her dad yesterday in #Lebanon. He joined the protests but was killed by a sniper working for US-funded militias of #سمير_جعجع a convicted war criminal released under pressure from US!

The dad is Hizbollah supporter..

Media: It’s the dad’s fault? pic.twitter.com/hXLEmedEhw

— ����Iraq & Middle East Updates���� (@IraqLiveUpdate) October 15, 2021

Libanon előtt alapvetően két választás áll: vagy annyiban hagyja a gyülekező problémákat, és igyekszik megőrizni azt a törékeny békét, amely lehetővé tette, hogy a kis közel-keleti ország többé-kevésbé normálisan funkcionáljon az elmúlt évtizedekben. Vagy igyekszik általános reformot végrehajtani, megregulázni az állami szuverenitást meghazudtoló módon működő muszlim és keresztény pártokat – ami ezek alkotmányban garantált állami pozíciói miatt különösen nehéz feladat lesz. Nem beszélve arról, hogy a reformfolyamatot bármelyik fél eltérítheti saját érdekeinek az érvényesítésére, kizárólag a másikat vádolva az állam destabilizálásával. Alapvetően úgy tűnik,

érdemes lenne egy kevésbé instabil nemzetközi környezetre várni a libanoni helyzet belső rendezésével,

ahol a külső erők nem használhatják ki a helyzetet a saját rövidtávú külpolitikai céljaik érdekében, ezzel rendszerint tovább mérgesítve a konfliktust. A Közel-Keleten azonban középtávon sem várható ilyen ideális nemzetközi környezet, és a libanoni politika szereplőitől is kár volna totálisan racionális helyzetfelmérést és cselekvést várni. Így csak remélni lehet, hogy Libanon nem lesz a következő „bukott állam” a Közel-Keleten.

A libanoni helyzetről szinte pontosan egy évvel ezelőtt íródott bejegyzésünk itt olvasható.

Szemlézte: Farkas Dániel