2021. október 04. 07:00 - Danube Institute

Elveszíti Amerika az Afrikáért folytatott versenyfutást?

Washington rosszul használja politikai és kulturális befolyását Afrikában, s ez pozícióinak elvesztéséhez is vezethet. De vajon igazat mondanak-e azok, akik szerint Washingtonnak éppen ezért az emberjogi kampányait kell erősítenie a kontinensen?

ibadan-6595462_1920.jpg

Miközben Kína rohamosan építi ki kapcsolatrendszerét Afrikában, az Egyesült Államok lassan reagál az új kihívásokra. A Foreign Policy nigériai cikkírója felhívja a figyelmet arra, hogy Amerika régi, helyi politikai szövetségeseivel ugyan jó kapcsolatokat tart fenn, de nem törekszik arra, hogy az újonnan felbukkanó politikai erőkkel is megértesse magát.

Kína ezzel szemben rengeteget tesz ennek érdekében: sorra nyílnak a Konfuciusz-intézetek az afrikai városokban, amelyek a kínai kulturális és tudományos befolyást erősítik. Az afrikai diákok egyre nagyobb számban mennek Kínába tanulni és a kiskereskedők szívesen szerzik be akár személyes utakon a kínai árucikkeket. Sok kínai telepes már az afrikai, a példa alapján konkrétan a nigériai vidéken telepedik le, közelebb hozva ezzel az egyszerű emberekhez a Távol-Keletet.

Ezzel szemben az Egyesült Államok túlságosan „elitista” megközelítést alkalmaz, nem igyekszik a szélesebb társadalom számára is elérhetővé válni.

A Konfuciusz-intézeteknek megfelelő „Windows to America” központokat is csak jókora késéssel indították útjukra. A szerző több fontos amerikai diplomáciai hibát is kiemel. Például a helyi amerikai diplomaták a nigériai rendőrség-ellenes tüntetések szétveréséért felelős tisztviselők viselkedését nem ítélték el sőt, mi több, presztízsrendezvényeken mutatkoztak velük együtt – a nigériai társadalomban ezzel nagy felháborodást kiváltva.

Az említett nigériai tisztviselők amerikai diplomatákkal mutatkoznak az abujai követség Twitter-bejegyzésén


A cikk írója szerint általános probléma, hogy miközben az afrikai kormányokat rendszeresen emberjogi kérdésekben csuklóztatja Washington, nem nyújt segítő kezet az új generációk ellenzéki csoportjainak – amelyek a népességrobbanás miatt egyre népesebbek – új politikai kezdeményezésekhez sem.

Ezzel egyszerre idegenítik el az afrikai kormányokat, amelyek szívesebben fordulnak az emberjogi kérdéseket nem firtató Pekinghez, s az ellenzéket is, amely a fennálló rend támogatóit látja Amerikában.

A cikknek a problémára adott megoldási javaslata azonban kétes. A nigériai rendőrség-ellenes tüntetések kapcsán következtet arra, hogy Amerikának erősítenie kellene emberi jogi kampányain és felkarolnia a helyi ellenzéket kontinens-szerte, ezáltal nyerve támogatást Kínával szemben.

Felmerül azonban a kérdés: ez valóban megoldás? Az ellenzéki csoportok és tiltakozó mozgalmak felkarolása a konfliktusok felizzásához és instabilitáshoz vezethet az afrikai országokban, mint ahogy ez máshol már megtörtént.

A Szaharától délre fekvő Afrika már így is az Európa felé tartó migráció egyik legnagyobb forrása, amely esetleges politikai zűrzavar kialakulása következtében még tovább erősödhet.

Kétségtelenül fontos, hogy az Egyesült Államok ne kösse magát kizárólag a régi politikai erőkhöz, s hogy Kínával szemben megőrizze a Nyugat befolyását Afrikában, de ennek roppant kockázatos módja lenne az ellenzéki csoportok kompromisszumok nélküli felkarolása.

Szemlézte: Farkas Dániel

süti beállítások módosítása