Bár állítólag hamarosan aláírhatják az egyezséget, addig még rengeteg akadályt kell leküzdeniük a feleknek.

A pazar bécsi GRAND HOTEL a nukleáris diplomácia egy meglehetősen kedvelt helyszíne. A szálloda 22 éve már a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) székhelyéül szolgál, így gondolhatnánk, zökkenőmentes tárgyalási stratégiát alakítottak ki az illetékesek, azon diplomaták, akik április óta, legutóbb június 20-án, hat tárgyalási fordulóra gyűltek itt össze, ennek az ellenkezőjét bizonyíthatják – véli a The Economist.

Amerika és Irán – közvetetten Nagy-Britannián, Kínán, Franciaországon, Németországon, Oroszországon és az Európai Unión keresztül – vitatják meg, hogyan lehetne feléleszteni a 2015-ben aláírt nukleáris megállapodást. Irán a többi tiltott lépés mellett fejlett centrifugák tesztelésével és dúsított urán felhalmozásával folyamatosan megszegte az egyezmény nukleáris tevékenységre vonatkozó rendelkezéseit.

A NAÜ májusi becslései szerint Irán több mint 3000 kg uránt állított elő, 5% -os tisztaságig dúsítva (lásd a táblázatot), amely tovább dúsítással, számos bombához elegendő lenne.

Forrás: The Economist

Az elmúlt évben Washington és Teherán egyaránt azt nyilatkozta, hogy hajlandó lenne visszatérni az eredeti megállapodás feltételeihez, amennyiben a másik fél is így tesz. Irán külügyminiszter-helyettese a legutóbbi tárgyalási forduló után azt mondta, úgy érzi, szinte az összes megállapodási dokumentum készen áll. Oroszország külügyminisztériuma szerint a megállapodás július 14-ig, az Átfogó Közös Cselekvési Terv hatodik évfordulójáig megköthető.

Az eredeti feltételek megteremtése azonban nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik, mivel a körülmények azóta nagymértékben megváltoztak.

Az sem segíti a folyamatot, hogy Iránban pillanatnyilag politikai átmenet tapasztalható. Ebrahim Raisi keményvonalas nacionalista elnök augusztus 3-án lép hivatalba. Az új államfő és köre ellenségesebb Amerikával és Nyugattal szemben, mint a jelenlegi kormány, ami persze nem azt jelenti, hogy lehetetlenség lesz folytatni tárgyalásokat, hiszen azok megkezdését egy másik keményvonalas, Mahmoud Ahmadinedzsád, a jelenlegi elnök elődje indítványozta.

A leköszönő Rouhani kormányt már nem igazán motiválja semmi, hogy óriási diplomáciai eredményeket érjen el

– mondja Aniseh Bassiri Tabrizi, a brit Royal United Services Institute agytröszttől. Egyrészt a munkája gyümölcsét legkorábban három év múlva élvezhetné, amikor újra választásokra kerül a sor, másrészt semmi nem garantálja, hogy az új kormány teljes mértékben végrehajtaná a megállapodást.

Azonban nem csupán az iráni belpolitika nehezíti meg a megállapodás aláírását. Egy amerikai tisztviselő június 24-i nyilatkozatában azt mondta, a két ország között még mindig vannak komoly nézeteltérések, amelyeket nem sikerült áthidalni. Ez értendő egyrészt akár azon nukleáris lépésekre, amelyeket Iránnak kell megtennie, hogy újra megfeleljen a feltételeknek, akár az Egyesült Államok által felkínált szankciók enyhítésére.

Irán azt kéri, hogy az Egyesült Államok törölje az összes Trump által bevezetett szankciót. Az sem segítette a helyzetet, hogy a Biden-kormány márciusban új szankciókat vezetett be az Iszlám Forradalmi Gárda két tagjával szemben az emberi jogok megsértése miatt.

Június 30-án Majid Takht Ravanchi, Irán ENSZ-nagykövete azt mondta, hogy az ország biztosítékokat akar, hogy az Egyesült Államok még egyszer nem hátrál ki a megállapodásból.

Az amerikai tisztviselők szerint lehetetlen lenne ilyen bizonyosságot nyújtani, már csak azért is, mert a szerződést nem lehet kötelező érvényűvé alakítani az amerikai szenátorok kétharmadának támogatása nélkül.

A nyugati országok is kifogásokkal élnek a megállapodással kapcsolatban. Azt állítják, hogy bár Irán visszafordíthatónak tartja az egyezmény megsértésére tett törekvéseit, közben mégis értékes ismeretekre tett szert a többi között fejlett centrifugák működtetésével és uránfém (a reaktorokban vagy bombákban használt szilárd forma) gyártásával kapcsolatban. Az eredeti tervezetnek azonban éppen ennek megakadályozása, vagyis Irán nukleáris fejlődésének lelassítása lett volna a célja. Washington most arra vár, hogy Irán vállalja a további tárgyalásokat, amelyek nemcsak kiterjesztenék az egyezmény rendelkezéseit, hanem a rendelkezések kiterjednének a nem nukleáris kérdésekre is, például Irán ballisztikus rakétáira és fegyveres csoportjaira a régióban.

Szemlézte: Spiesz Bianka