Ahogyan a nemzetközi hírekben is olvashatjuk, az utóbbi időszakban az Amerikai Egyesült Államok és Kína egymásnak feszülése a tech szektorban mutatkozik meg a legjelentősebben. Cikksorozatunk mostani, második részében az Ericsson kínai jelenlétében és a svéd technológiai szabályozásba nyerhetnek bepillantást.

Számos, Amerikával szorosabb kapcsolatot ápoló nemzet jelentett be az óriási kínai technológiai vállalatra, a Huawei-re vonatkozó szankciókat, vagy tiltotta ki teljes mértékben. Azonban, ahogyan a Wall Street Journal hasábjain Stu Woo is beszámol róla, meglepő fordulatra figyelhettünk fel. Annak ellenére, hogy a svéd Ericsson vállalatnak kedveznek a versenytársát ért szankciók, Börje Ekholm vezérigazgató mégis úgy érezte, hogy ki kell állnia kínai riválisa mellett, így lobbitevékenységbe kezdett. Cikksorozatunk első részében azt mutattuk be, hogy hogyan vált Európa a Kína és az Egyesült Államok közötti technológiai háború hadszínterévé. Most elsőként az Ericsson történetével és kínai kapcsolataival folytatjuk.

A svéd céget 1876-ban indították egy stockholmi távíró-javító műhelyként, amely már az 1890-es években elkezdett kereskedni Kínában, ahol fából készült telefonokat árultak.

Majd miután az 1930-as években pénzügyi válságba kerültek, egy svéd banki és ipari szektort uraló család, a Wallenbergek karolták fel őket. A család neve más nehéz időkből is ismerős lehet. A második világháború alatt vált hősi névvé a Wallenberg, amikor Raoul Wallenberg svéd diplomata 20 000 zsidót mentett meg Magyarországon.

A 2000-es évekre az Ericsson vált a világ vezető 3G készülék szállítójává és a mobiltelefon piac első számú értékesítőjévé. A következő évtizedet már hullámvölgyek tarkították. A nyugati riválisok, a Motorola és a Nortel mellett megjelent két kínai vállalat is, a Huawei és a ZTE Corp. Mindkét kínai cég versenyképes termékeket adott el alacsonyabb áron, ami azt eredményezte, hogy

2016-ra négy nagy szereplőre redukálódott az ipar: a Huawei-re, a ZTE-re, a Nokiára és az Ericssonra.

Ekkor az Ericsson felkérte egyik igazgatósági tagját, a kiváló villamosmérnököt, Börje Ekholmot, hogy vizsgálja felül a vállalat működését, de ő visszautasította a felkérést. Úgy érezte, inkább nyugdíjba vonul, miután egy évtizedig vezette az Investor AB-t, azaz az Ericsson legnagyobb részvényes vállalatát és egyben a Wallenbergek fő befektetési cégét. A svéd származású Ekholm nem vágyott többre, minthogy horgászhasson, síelhessen és fenntartsa helyét az Alibaba igazgatóságában, amire az Investor korábbi ügyvezetője, Joe Tsai kérte fel, aki Jack Ma-val közösen alapította a kínai e-kereskedelmi óriást. Az 58 éves igazgató végül elfogadta az Ericsson hívását, miután megegyeztek abban, hogy maradhat az Egyesült Államokban. A felülvizsgálat során Ekholm arra a következtetésre jutott, hogy az Ericsson eddig rosszul terítette termékeit a piacon, és úgy döntött, az alaptevékenységükre fog inkább koncentrálni, a mobileszközök gyártására. Eladott vállalkozásokat, csökkentette az alkalmazottak számát, valamint

több ezer kutatás-fejlesztési pozíciót teremtett, hogy az Ericsson fel tudja venni a versenyt kínai versenytársával azokban az ágazatokban is, ahol a Huawei előrébb tartott.

2018-tól aztán a geopolitikai események is egyre nagyobb hatást gyakoroltak a vállalat életére. A Trump-adminisztráció nemzetbiztonsági fenyegetésnek nyilvánította a Huawei-t, mert véleménye szerint a hálózata segítségével Peking képes kémkedni. Magán az 5G hálózaton keresztül pedig akár kereskedelmi és katonai innovációkhoz, önvezető járművekhez, robotokhoz, minden internethez csatlakoztatott készülékhez hozzáférhetnek, így a kínai hackerek a kémkedés mellett akár szabotálhatják is az 5G-re csatlakozott eszközöket. A Fehér Ház megkezdte a Kínában gyártott 5G berendezések tiltását, még akkor is, ha az egy nyugati cégtől származott. Továbbá komoly erőfeszítéseket tett, hogy a szövetséges országokat is rábírja a Huawei betiltására, és ezáltal a vállalat ellátási láncának felfüggesztésére. Eközben a Huawei elleni amerikai nyomás kezdte fellendíteni az Ericsson eladásait.

Januárban a cég az elmúlt évtized egyik legjobb pénzügyi évéről számolhatott be, és azokban az országokban is növelni tudta piaci részesedését, amelyekben nem léptettek életbe korlátozásokat a Huawei ellen.

A Dell’Oro Group kutatócég felmérése alapján ugyanakkor 2020-ban a Huawei még mindig a világ legnagyobb mobileszköz-gyártója volt.

Miután az Európai Unió kiadta a kiberbiztonsági ajánlásait, amelyek kitiltanák a Huawei berendezéseket az európai 5G hálózatokból – a Huawei vagy Kína konkrét megnevezése nélkül –, Ekholm arra számított, hogy Svédország is ekképpen fogja bevezetni a szabályozásokat, hiszen Franciaország, Lengyelország és Csehország már hasonló, „nem-megnevezős” taktikát alkalmazott, hogy Kína nehezebben léphessen fel ellenük és az általuk forgalmazott szolgáltatások és termékek ellen.

Októberben azonban Ekholm legnagyobb megdöbbenésére a svédek saját rendeletükben név szerint említették a „Huawei-t és a ZTE-t”.

Másnap a kínai külügyminisztérium felszólította Svédországot, hogy javítsa ki a „hibát”, különben a dokumentum negatív hatással lesz a svéd cégekkel való együttműködésre. A kínai sajtóorgánumok külön is kiemelték az Ericssonra gyakorolt következményeket, és a Wallenbergeket gyanúsították, hogy ők kényszerítették a svéd kormányt a Huawei betiltására. Rámutattak, a Wallenbergeknek több Kínában nagy üzletet bonyolító vállalkozásban van jelentős részesedésük, köztük a svájci ABB ipari vállalatban, a svéd Electroluxban és a brit-svéd AstraZeneca gyógyszergyártó cégben. Jacob Wallenberg, az Investor AB elnöke egy svéd lapnak elmondta, hogy „a Huawei betiltása nem helyes”, és hogy Kína jelenti a második vagy a harmadik legnagyobb piacot a Investor számos részesedése szempontjából.

Ekholm pedig interjúiban igazságtalannak nevezte a Huawei és a ZTE svéd betiltását, és amikor Svédországba látogatott, a törvényhozókat is megpróbálta meggyőzni erről.

A közösségi médiában is kampányolni kezdett. Anna Hallberg svéd külkereskedelmi miniszternek októbertől decemberig küldött nyilvános üzeneteket, bírálva a döntést, hiszen olyan mértékben kiemelik benne a kínai versenytársakat, amire még nem volt példa semelyik EU-s országban.

Egy neve elhallgatását kérő személy arról számolt be, hogy a Huawei megkérte Ekholmot, hogy segítsen jogi úton rendezni a cég helyzetét Svédországban.

Ezt megerősítette Ekholm írása is, amelyben a svéd ügyvédeket kárhoztatja gyávaságuk miatt, amiért egyikük sem meri elvállalni a Huawei ügyét.

Eközben az Ericsson néhány alkalmazottja úgy érezte, hogy vezérigazgatójuk átlépett egy határt azzal, hogy aktívan segít a riválisuknak. Ekholm megköszönte az alkalmazottak visszajelzését, és azt mondta, tiszteletben tartja a véleményüket.

Azt nyilatkozta, meglepte, hogy a politika a mindennapi életének részévé vált, mert erre egyáltalán nem számított, amikor elvállalta a munkát. A geopolitika epicentrumában találta magát és Svédországot is, miközben már az is számos újdonságot és kihívást jelent, hogy az országban előbb vezették be az 5G-t, mint az Egyesült Államokban és Európában.

Szemlézte: Spiesz Bianka