Fülöp edinburgh-i herceg kulcsfontosságú, ugyanakkor gyakran alábecsült szerepet játszott a modern brit monarchia fenntartásában. A herceg önbizalommal teli személyisége segítette az ifjú Erzsébet királynőt, hogy félénkségét legyőzve, magabiztossággal és stabilitással teremthesse meg a hosszú, nyugodt és kifogástalan uralkodás alapját. Életrajzírójának, Philip Eade-nek a Spectator magazin honlapján közzétett cikkével tisztelgünk a brit herceg emléke előtt.

A szerzőben akkor merült fel először, hogy meg kell írni az életrajzát, amikor a herceg nyolcvanas évei végén járt, és megdöntötte Sarolta királynő, III. György király feleségének királyi házastársi rekordját, aki 1761-től élete végéig, azaz 57 éven át volt a király párja. Csakhogy végül a biográfia ekkor még nem született meg.

Fülöp herceg Nagy-Britannia történelmének leghosszabb ideig élő királyi házastársaként túlélt 14 miniszterelnököt és 22 ezer önálló megjelenése volt. Nem sokkal 2017-es, királyi feladatoktól való visszavonulása előtt azzal viccelődött, hogy valószínűleg elnyerhetné a világ legtapasztaltabb emberének járó emléktáblát.

Fülöp herceg kitartása és teljesítménye azért volt különösen figyelemre méltó, mert nyíltan férfias, határozott és nyugtalan karakterével nem a másodhegedűs szerepre szánta az élet.

A királynő 1952-es trónra lépése óta mégis arra volt kötelezve, hogy feleségét nyilvánosan „asszonyként” szólítsa meg, és hajoljon meg, mindahányszor csak belép egy szobába. A királynő úgy jellemezte férjét, mint aki az ő „erejét és kitartását” jelentette hét évtizeden át, és aki megadta azt a támogatást, ami nélkül nem lehetett volna ennyire sikeres uralkodó.

Fülöp különleges volt, mondhatni – bizonyos értelemben - csodabogár. Előfordult, hogy megkérte az egyik lovászmesterét, menjen és találkozzon egy földönkívüli humanoiddal Ealingben, Nyugat-Londonban. Ez lovas nem más volt, mint Sir Peter Horsley légimarsall, aki a herceg személyzetének volt a tagja 1952-től 1955-ig, mielőtt még a brit Királyi Légierő kiemelkedő alakjává emelkedett volna. Az idegen lények gondolatától egyébként Fülöp már korábban sem zárkózott el. Az 1950-es évek elején lelkesen társalgott az ufókról szóló jelentésekről nagybátyjával, Lord Louis Mountbattennel, a Flying Saucer Review magazin előfizetőjével. Horsley úgy emlékezett vissza ezekre az időkre, hogy „Fülöp herceg nyitottan állt az űrkutatáshoz, hiszen tudta, óriási lehetőségeket rejt”. Horsley szerint a nyitott gondolkodású fiatal herceg beleegyezett abba, hogy Horsley legalább kivizsgálhassa a hitelesebb jelentéseket, amennyiben teljesen függetlenül, reklámoktól és szponzorigényektől mentesen adja át azokat. Néhány szemtanút még meg is hívtak a Buckingham-palotába, hogy megosszák tapasztalataikat. A cikk szerzője, Philip Eade korábban úgy vélte, mindez jó alapanyag lenne egy könyvhöz, főleg, hogy a második világháború utáni időszakban ufológusokról írt.

Ahogy azonban egyre inkább megismerte Fülöp herceget, rá kellett jönnie, hogy a repülő csészealjak iránti érdeklődése korántsem a legérdekesebb benne.

A Csendes-óceán déli részén fekvő Vanuatu szigetein például élő istenként tisztelték, valamint traumatikus gyermekkori története is vonzotta Eade-t. A mai időkben könnyen előfordulhat, hogy a herceg részére terápiát írtak volna elő élete hátralévő részére – amin, ismerve a személyiségét, bizonyosan gúnyolódott volna.

Korfu szigetén született 1921-ben, nyolc évvel nagyapja, I. György görög király – Dániából küldött uralkodó – meggyilkolása után. Fülöp herceg még csecsemő volt, amikor egy brit hadihajó megmentette családját a forradalmároktól. A mentőakciót V. György brit király – Fülöp atyja, Andrea herceg első unokatestvére – indította, aki alig várta, hogy megmenthessen valakit, miután első unokatestvérét, II. Miklós orosz cárt nem sikerült 1918-ban. A következő megrázkódtatás az 1930-as években érte, amikor Párizs külvárosában élt száműzetésben. Édesanyja, Alice hercegnő súlyos mentális összeomlást szenvedett, skizofréniával diagnosztizálták, így beutalták egy pszichiátriai klinikára, apja pedig otthagyta a családját, hogy együtt lakhasson a szeretőjével. Fülöp idősebb nővérei hamarosan megházasodtak – mindannyian német hercegekkel –, így

a nyolc éves herceget rázta meg leginkább a szülei elvesztése és nővérei elköltözése. Öt éven át csak alkalmanként látta az apját, anyjáról pedig még csak születésnapi üdvözlőkártyák formájában sem hallott.

A Nagy-Britanniában élő nagybátyjai gondjára bízták a herceget, aki a Cheam előkészítő iskolába járt. 1933-ban sógora németországi iskolájába küldték, amit folyamatos támadás ért Hitler hatalomra kerülése után. Nagy megkönnyebbülésére visszatért Nagy-Britanniába, és Skóciában egy új, progresszív iskolába kezdett járni, a Gordonstoun-ba, ahol a spártai oktatás filozófiája maradandó benyomást gyakorolt a hercegre.

Úgy tűnt, végre boldog idők jönnek Fülöp herceg életében, csakhogy újabb családi tragédia következett. 1937-ben Fülöp legszeretettebb nővére és családja egy esküvőre indult Londonba, amikor az őket szállító repülő a ködös időben lezuhant. A gép utasai közül senki nem élte túl a zuhanást.

Idősebb nagybátyja, Georgie, Milford Haven második márkija, aki anyja összeomlása után felkarolta a herceget és az egyetlen ember volt, aki szeretetet és stabilitást nyújtott neki, is hirtelen elhunyt a következő években rákban. Ekkor Lord Louis Mountbatten, a fiatalabb nagybáty vette gyámsága alá a herceget.

Mountbattent lenyűgözte ahogy az unokaöccse megbirkózott életének minden viszontagságával, és saját elképzelései voltak arról, hogy milyen hasznát veheti majd az egyedülállóan robusztus és önálló karakternek.

Mountbatten volt az, aki 1939-ben Dartmouthban megszervezte Fülöp herceg és unokatestvére, Erzsébet hercegnő sorsdöntő találkozóját. A herceg ezután mindent megtett, hogy az összes akadályt eltávolítsa, ami a kapcsolatuk előtt állhatott. A monarchistáknak rendkívül örülniük kell, hogy így tett akkor, hiszen enélkül nem válhatott volna a királynő hét évtizedig tartó „erejévé és stabilitásá” – ahogyan maga II. Erzsébet jellemezte –, és nem biztosíthatta volna azt az alapvető támogatást, amely nélkül nem lehetett volna ilyen egyedülállóan sikeres uralkodása a királynőnek.

Szemlézte: Spiesz Bianka