Ryan C. Berg a Foreign Policy hasábjain ismerteti két meghatározó latin-amerikai ország várható kapcsolatát az új amerikai elnökkel. Jair Bolsonaro brazil és Andrés Manuel López Obrador mexikói elnökök mindketten Trump-pártiak voltak és mindketten makacsul, a lehető legtovább vártak Joe Biden választási győzelmének elismerésével.

Gratuláló nyilatkozatában végül mindkét ország vezetője megerősítette, hogy produktív kapcsolatokat szeretne fenntartani az új adminisztrációval. Az író szerint amennyiben Bidennek az említett két országgal baráti és termékeny kapcsolatot sikerül kiépítenie, már sikeres évként könyvelheti el 2021-et.

Az idei év elején elhunyt George Shultz, tekintélyes amerikai diplomata, közgazdász, üzletember a diplomáciát a kertészkedéshez hasonlította: a biztonságot és a jólétet csakis a kapcsolatok türelmes ápolásával és alkalmi gyomlálásával lehet megőrizni. Brazíliában és Mexikóban a Biden-kormánynak egy gyomok által elárasztott és komoly művelésre szoruló kerttel kellett szembesülnie.

Latin-Amerikában López Obrador Mexikója Biden egyik legnagyobb kihívásának bizonyulhat.

A mexikói elnök valószínűleg úgy érezheti, hogy a Demokrata adminisztráció aktívabban foglalkozik Mexikó politikai irányával, mint elődje, és nagyobb valószínűséggel fog beleavatkozni belpolitikájába is. Így López Obrador már előre elkezdte keverni lapjait, hogy meghatározhassa a kétoldalú kapcsolatuk feltételeit. Miután sikeresen elintézte Salvador Cienfuegos altábornagy, a H-2 kartell megsegítésével vádolt volt mexikói védelmi miniszter kiadatását az Egyesült Államokból, a legfőbb ügyészséggel fel is mentette őt egy rendkívül bonyolult saját nyomozás után. A López Obrador-kormány ki is adta az Egyesült Államok Kábítószer-végrehajtási Hivatala (DEA) és az Igazságügyi Minisztérium által összeállított 751 oldalas bizonyítékhalmazt, és López Obrador azóta azzal vádolja a DEA-t, hogy bizonyítékokat gyártott Cienfuegos ellen.

Ezekkel megalapozta, hogy el tudja fogadtatni a „külföldi ügynökökről szóló törvényt”, amely korlátozza a DEA-ügynökök mozgási képességét az országban.

López Obrador a kereskedelem terén is megnehezíti a két ország együttműködését. Korábban ígéretet tett arra, hogy teljes mértékben tiszteletben fogja tartani az Egyesült Államok – Mexikó – Kanada megállapodást (USMCA), amely az észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezményt váltotta fel. Az utóbbi időben azonban inkább a rendelkezések szelektív végrehajtását szorgalmazza, különösképpen az energiaágazatban. Bár jelenleg egy bírósági felülvizsgálat miatt fel vannak függesztve azon jogszabályok, amelyek az állami villamosenergia-társaságokat juttatják előnyökhöz az ország elektromos ellátóhálózatában, azok valójában meg sem születhettek volna, hiszen mind Mexikó alkotmányával, mint az USMCA rendelkezéseivel ellentétesek, ráadásul a légszennyezést is fokozzák.

Ezáltal nemcsak a gazdasági színtéren, hanem az éghajlatváltozással kapcsolatos együttműködés területén is aláaknázta az Egyesült Államok – Mexikó bilaterális kapcsolatokat, hiszen ez pont egy olyan kérdés, amely Biden Latin-Amerikával való kapcsolatának sarokköve.

Mindeközben Brazíliában is – ahogyan a szerző fogalmaz - meglehetősen gyomos a diplomácia kertje. Bolsonaró jó személyes kapcsolatot épített ki Donald Trump volt amerikai elnökkel, ugyanakkor azzal már kevésbé foglalkozott, hogy a washingtoni politikai elit egészével, azaz a Kongresszussal, az ellenzéki párttal, és úgy összeségében a bürokratikus rendszerrel is érdemi kapcsolatot ápoljon. Már korábban, amíg a Brazil Nemzeti Kongresszusban szolgált, sem látta értelmét, hogy együttműködjön kollegáival és a kompromisszumokat sem kedvelte sosem. Ehelyett előszeretettel okoz zavart a politikában, például amikor ragaszkodott Trump narratívájához, amely szerint az amerikai választásokat ellopták. Nem zavartatta magát, hogy nem kapott jutalmat a Trump-kormánytól, a megválasztott Biden-adminisztráció haragját pedig már előre kivívta.

Az éghajlatváltozási kérdésekben való közös munka Brazíliával sem lesz egyszerű. Minden egyes megállapodás csakis úgy valósulhatna meg, ha Bolsonarót arra köteleznék, hogy megváltoztassa mind a narratíváját, mind a környezetvédelemre vonatkozó politikáját, ami egyelőre esélytelennek tűnik.

A cikk írója úgy gondolja, hogy Washingtonban másképp kellene közelíteniük a brazil elnökhöz: például kihasználva Brazília azon státuszát, hogy a „NATO-n kívüli legfőbb szövetséges”.

Ryan C. Berg továbbá felveti a latin-amerikai országok Kínával való kapcsolatát és az 5G hálózat kiépítésének kérdését, amellyel egy korábbi cikkünkben már mi is foglalkoztunk. Véleménye szerint ezen a területen Biden megpróbálhatna kapcsolatot teremteni Bolsonaróval, hátha sikerülne elérni, hogy kitiltsa a Huawei-t az országból és az 5G hálózat építését inkább a Nokiára vagy az Ericsson vállalatra bízza. Azonban ez is kétséges, hiszen még Trump sem volt képes rábírni az elnököt, hogy visszaszorítsa Kínát. Bolsonarónak sokkal inkább megéri baráti kapcsolatokat ápolnia Pekinggel, hiszen az egyik legnagyobb kereskedelmi partneréről van szó.

Most, hogy Trump nincs hivatalban, még az is előfordulhat, hogy Bolsonaró teljes mértékben elfordul Washingtontól és inkább Pekinget öleli kebleire, amely egyrészt nem akar beleavatkozni a belpolitikájába, másrészt nagyobb gazdasági segélyeket és technológiai tudást tud exportálni Brazíliába.

A cikk szerzője három pontban foglalja össze, hogy hogyan lehetne a két gyomos kertet termékeny földdé tenni. Először is az Egyesült Államok mexikói és brazil nagykövetének olyan személyt kell kinevezni, aki megbízható, reális gondolkodású és Bidenhez lojális. Másodsorban a kétoldalú kapcsolatokat jobb, ha zárt ajtók mögött és hivatalos diplomáciai csatornákon keresztül alakítják, és nem a közösségi média platformjain keresztüli üzengetéssel és utalásokkal. Harmadszor pedig ki kell használni a három ország magánszektorainak együttműködését.

Szemlézte: Spiesz Bianka