Michael Brendan Dougherty, a konzervatív washingtoni portál, a National Review főmunkatársa szerint „mindenki tudja, mi lesz Afganisztánnal, ha az USA betartja az afgán kormánnyal és a tálibokkal kötött megállapodást,” és csakugyan kivonja csapatait az országból május 1-jén.

A tálibok meglehetősen világossá tették - írja Dougherty -, hogy halálos csapást mérnek majd az afgán kormányra, amelyet nem sokáig védelmez az afgán nemzeti hadsereg, mivel az valójában nem is igazán létezik. A szerző keserű iróniával jelenti ki, hogy nem sokan ismerik Amerikában a jelenlegi afgán elnök nevét, valószínűleg a legtöbb szenátor sem. Ennek pedig érthető oka van:

nem érdemes megjegyezni a nevét, hisz nem sokáig lesz hatalmon onnantól kezdve, hogy az amerikaiak és NATO szövetségeseik végleg elhagyják majd az országot, feltéve persze, hogy ez egyáltalán megtörténik.

Dougherty felidézi, hogy az USA és más NATO tagállamok katonái 2005. óta képzik ki az afgán hadsereg egységeit és próbálják ütőképes haderővé kovácsolni a közép-ázsiai ország haderejét, minimális sikerrel. Az amerikai védelmi minisztérium Afganisztán újjáépítéséért felelős biztosa egy nappal Dougherty cikkének megjelenése előtt a Kongresszusban elmondta, hogy ha május 1-gyel az utolsó amerikai katona is távozik az országból, az afgán kormány pár hónapon belül képtelen lenne arra, hogy egyetlen repülőt is üzemben tartson, és „nagy valószínűséggel összeomlana.”

Sopko csak egyike a sok külpolitikai gurunak, akik egy jó ideje már figyelmeztetnek a kivonulás drámai kovetkezményeire. Hát persze, hogy mindenki tudja, mi történik majd, jegyzi meg epésen Dougherty – ugyanaz, mint ami akkor történt, amikor az oroszok kivonultak Afganisztánból, miután mintegy 30 éven át próbáltak ütőképes afgán nemzeti hadsereget létrehozni. Az úgynevezett afgán kormányzati intézmények rekord idő alatt összeomlottak, miután a tisztviselők elosztották egymás között a koncot, majd átvették az uralmat Afganisztán valódi intézményei, a klánok és hadurak, és persze az amerikaiak által felfegyverzett mudzsahedinek. A különbség annyi lesz, hogy ezúttal,

ha Amerika kivonul, már nem az USA, hanem Pakisztán, „az USA legrégebbi és legmegbízhatatlanabb barátja” fogja pénzelni a tálibokat - írja maró gúnnyal Dougherty.

Azt tehát lehet tudni, mi lesz – csak azt nem árulják el az amerikaiaknak, akik - vagy jobban mondva, akiknek a régen elhunyt szülei - annak idején felhatalmazták választott képviselőiket az afganisztáni háború elindítására, hogy most mi van az országban. Csak pár napja derült ki ugyanis, hogy valójában nem 2500, hanem 3500 amerikai katona szolgál még mindig a területen. Dougherty felteszi a költői kérdést, hogy vajon Trump elnök tudott-e egyáltalán a valós számról, vagy neki is hazudott a Pentagon? A szerző megjegyzi, hogy minden normális országban bebörtönöznék, vagy kivégeznék azokat az állami tisztviselőket, akik ilyen súlyos, háborúval összefüggő kérdésben félrevezetik a közvéleményt.

Csakhogy az USA nem normális ország, hanem sikeres ország. Úgy tud sikeresen teljesen értelmetlen háborúkat folytatni évtizedeken át, hogy a saját lakossága túlnyomó részének nem kell ezért nagy árat fizetnie.

Most, hogy kiderült, valójában milyen sok katona van még Afganisztánban, egyre többen beszélnek arról, hogy tulajdonképpen „szinte lehetetlen” egy ekkora haderőt ilyen rövid idő alatt kivonni az országból. Azaz, teszi hozzá Dougherty, „ha május 1. után, mivel megszegtük a megállapodásunkat, a tálibok elkezdik levadászni a katonáinkat, az valójában nem egy aktív döntés következménye lesz, hanem mindössze az amerikai közvélemény ellen elkövetett sorozatos átverések folyománya.” „Nem nagy ügy az egész, lássuk be. Egyszerűen ilyen az, amikor egy ország a világ vezető hatalma - zárja cikkét Dougherty.

A képet pedig tovább árnyalja, hogy a napokban Joe Biden amerikai elnök is úgy fogalmazott, hogy elképzelhetőnek, ugyanakkor nehezen teljesíthetőnek tartja, hogy az amerikai csapatokat kivonják Afganisztánból május 1-ig.

Szemlézte: Tóth-Bíró Zsófia