A szigetországban a lakosság 14, míg az Unióban 3%-át oltották be a koronavírus ellen. Szinte napra pontosan egy évvel a kilépés után felmerül a kérdés, hogy vajon melyik fél járt jól a Brexittel?
Ki gondolta volna, hogy a Brexit első évfordulóján a brit Observer című lap ahelyett, hogy az EU-s tagság elvesztését siratná, nem csak, hogy kiemelt cikkében ítéli el és nevezi szégyenteljesnek az unió oltóanyagokkal kapcsolatos stratégiáját, hanem Boris Johnsonnak és kormányának munkáját méltatja, amelyet Nagy-Birtannia ’függetlenül’ hajtott végre? – teszi fel a kérdést Ross Clark a Spectator újságírója.
Természetesen az Observer nem esik túlzásokba: az Európai Uniót kizárólag a közös vakcina beszerzési program sikertelenségéért bírálta, hiszen az Unió botrányos munkája ebben a létfontosságú kérdésben emberéletekbe kerülhet.
Ez az egyik első olyan krízishelyzet melyben az Unió és Nagy-Britannia útja teljesen elválik egymástól.
A cikk szerzője kiemeli, hogy az EU kudarca a vakcina-elosztás területén abból eredeztethető, hogy az Unió még egy ilyen fontos kérdésben is arra törekszik, hogy túlközpontosított rendszerben irányítson úgy, hogy hatalmát egyre inkább kiterjessze a tagállamokra. Az egészségügy ugyanis nemzeti hatáskörébe tartozott azelőtt, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke megkezdte volna az egész Európai Unióra kiterjedő oltásvásárlási programját, amelyben kifejezetten megtiltotta, hogy a tagállamok saját beszerzési programokat indítsanak. Olaszország, Németország és mások már az EU közbelépése előtt elkezdték a vakcina beszerzését, de a Bizottság utasítására ezeket a különutas tevékenységeket fel kellett függeszteniük.
Mostanra láthatjuk, hogy az Unió stratégiája számos tagállam szempontjából inkább megakadályozta a hatékony beszerzést semmint elősegítette azt.
Ha Nagy-Britannia még EU-s tagállam lenne, akkor mostanra körülbelül a lakosság három százaléka lenne beoltva, de így, hogy már nem függ az Uniótól, a lakosság mintegy tizennégy százaléka már megkapta a koronavírus elleni vakcinát. Ha ez az első példája annak, hogyan alakul a jövőben az Uniótól független Nagy-Britannia sorsa – ahogy elkezdi saját kereskedelmi üzleteit megkötni és felülvizsgálja az Unióban töltött évek szabályozásait – akkor az ország ígéretes jövőnek néz elébe – véli a cikk szerzője.
Ennek ellenére ostobaság volna letagadni, milyen mély problémákat okozott a Brexit az Egyesült Királyság néhány vállalkozása számára. Annak ellenére, hogy a kormány a kételkedések ellenére elérte, hogy az Egyesült Királyság a kilépés után is vám- és kvótamentesen kereskedhessen az EU-val, sok cég jelentős problémába ütközött.
A gondok nem csak néhány felkészületlen vállalatot érintettek. Az Unió tagállamaival való kereskedés előtt álló akadályok ugyanis sokkal súlyosabbak és keményebbek, mint ahogy azt a „szabad kereskedelmi szerződés” állítja.
Különösen káros, hogy a bürokráciának köszönhetően az Egyesült Királyság halászati vállalkozásai – pedig ez az ágazat volt a Brexit egyik legnagyobb rajongója – termékeiket nem tudják külföldre exportálni. A legtöbb halászati vállalkozás Skócia területén található, így a brit kormány számára rendkívül pusztító hatása lenne annak, ha ezek a vállalatok elkezdenék támogatni a független Skócia gondolatát.
Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy az a bürokrácia, amely most az Egyesült Királyság exportáló vállalatainak útjában áll, még egy EU által létrehozott rendszer.
Nagy-Britannia most ébred csak rá, hogy az Unió milyen mértékben protekcionista és hogyan állít a kereskedelem útjába nem vámjellegű akadályokként kicsinyes szabályozásokat.
Nagy-Britannia azonban így, hogy immár egy éve az Uniótól független, nem köteles a világ többi részével való kereskedése során ezeket a szabályozásokat betartani. Most már csak a brit kormányon múlik, hogy bemutassa: a túlzott szabályozás megszüntetése hogyan tudja fellendíteni a kereskedelmet.
A brit kormány ugyan vakmerőn, de sikeresen teljesíti az oltóanyagok beszerzésével kapcsolatos stratégiáját. Az EU vakcinabotránya, és válságkezelése felszínre hozta az igazi problémát. Amikor ugyanis Brüsszel megpróbál olyan feladatokat irányítása alá venni, amelyeket nem tud megfelelően teljesíteni – mindössze csak azért, hogy birodalmát építse – akkor az Unió tagállamai szenvednek kárt. A britek elsősorban ezért szavazták meg, hogy nem szeretnének többé az Unió tagjai lenni, hogy visszaszerezhessék az irányítást. Ha a brit kormány továbbra is helyesen cselekszik, a következő években egyre nagyobb szakadék keletkezik az Egyesült Királyság ügyes kereskedelempolitikája és egy protekcionizmus-alapú Európai Unió között.
Szemlézte: Morvay Sáron
