Danube Institute Blog

Portugál hintapolitika Kína és az USA között

2020. december 14. - Danube Institute

portugal_kina.jpg

A Lisszabontól körülbelül 105 kilométerre található Sines-félsziget és kikötő geostratégiailag fontos helyen helyezkedik el, írja Mat Youkee a World Politics Review hasábjain.

A mélyvizű kikötő fontosságát már a rómaiak, a vizigótok és a mórok is felismerték. Ma a két szuperhatalom, az Egyesült Államok és Kína próbálja a saját akaratát érvényesíteni a portugál kikötővárosban.

Az Egyesült Államok a kikötő már meglévő cseppfolyósgáz-terminálját bővítené, aminek segítségével csökkenthetnék az európai energetikai függést az orosz földgázzal szemben. „2018-ban George Glass, az Egyesült Államok portugál nagykövete elmondta, hogy a javasolt sinesi amerikai beruházás Portugáliát Nyugat-Európa Szingapúrjává változtatja”.

Peking azonban más tervekkel állt elő. A kínai Egy Út egy Övezet (Belt and Road Initiative) kezdeményezés keretén belül egy 640 millió eurós beruházással egy konténerkikötőt építenének Sinesben. Ez a projekt kulcsfontosságú elem a már előbb említett kezdeményezésen belül.

A szerző szerint a pekingi elképzelések miatt igen jelentősen megváltozott az amerikai külügy hangvétele Portugáliával. A korábbi optimista szólamokat egy élesebb hangvétel váltotta fel: „augusztusban a portugál médiának nyilatkozva Glass arra figyelmeztetett, hogy a kínai sines-i konténerkikötő hatással lesz a kikötő fejlődésével kapcsolatos amerikai jövőképre”.

Az amerikai nagykövet elmondása szerint Lisszabonnak választania kell a történelmi szövetségese (az Egyesült Államok) és a kínai gazdasági érdekek között. A nagykövet hozzátette, hogy ez nem ugyanaz a Kína, akivel Portugália 500 éve tárgyalt, hanem egy olyan szereplő, akinek hosszú víziói vannak: „Ez egy új Kína, amelynek hosszú távú tervei vannak a rosszindulatú befolyásra a gazdaság, a politika vagy más eszközök révén”.

Az Egyesült Államok már korábban is aggodalmát fejezte ki a kulcsfontosságú európai infrastruktúrák kínai kézre kerülésével kapcsolatban. Aggodalomra adhat továbbá okot, hogy Kína a Portugáliával ápolt viszonyát „globális stratégiai partnerségnek” nevezi. A szerző szerint az ilyen rangú figyelem és fontosság ritka a kínai diplomácián belül.

Miguel Monjardino geopolitikával foglalkozó portugál egyetemi professzor szerint a kínai-portugál együttműködésnek a kulcsa a közös és stratégiai érdekek megvalósítása mindkét fél számára. A professzor szerint az együttműködés következtében Kína befolyást és új technológiákat szerez Portugáliában, míg Lisszabon egy szuperhatalom támogatását szerzi meg, mely hatalom kulcsfontosságú szerepet fog betölteni az elkövetkező évtizedekben.

A szerző ezután Portugália történelmét és korábbi geostratégiai döntéseiről ír. Megemlíti, hogy Sinesből kiindulva indult útnak anno Vasco de Gama is a 15. században, és hogy a földrajzi felfedezések következtében válhatott Portugália később birodalommá: „E régi birodalom öröksége Portugáliának a szerény méretén túlmutató geostratégiai erőt nyújtott, és felerősítette a diplomáciai befolyását a nagyhatalmak körében”.

A kínai-portugál kapcsolatok Makaó 1999-es visszajuttatása alapozta meg. Youkee kiemeli, hogy az Azori-szigeteken az első világháború óta működik egy amerikai katonai bázis, ami kulcsfontosságú szerepet játszott Portugália NATO-csatlakozásakor. A szerző szerint azonban a 2008-as gazdasági világválság után Kína volt az, aki kisegítette a bajban lévő Portugáliát. Ezzel szemben 2008 után az Európai Unió csak kisebb támogatásokat nyújtott, míg az Egyesült Államok csökkentette a katonai jelenlétét a térségben.

Kína eközben jelentős beruházásokat hajtott végre a térségben, aminek következtében Portugáliába érkezett a legnagyobb mértékű kínai beruházás Európán belül lakosságszám-arányosan: „Az elmúlt évtizedben a kínai cégek bőséges összegeket fizettek a portugál állami villamosenergia-termelő és -elosztó cégeknek, valamint a pénzügyi és egészségügyi magántársaságokban való részesedésekért”. Cserébe Portugália korlátozások és fenntartások nélkül vesz részt a Huawei 5G projektjében, valamint tárgyalásokat folytat egy kínai kutatóállomás létrehozásáról a már korábban említett Azori-szigeteken.

John Deni amerikai professzor szerint a koronavírus járvány által sújtott Portugáliában a kínaiak ismét a 2008 utáni receptekhez nyúlnak. Ez azonban nem lesz olyan könnyű most a kutató szerint, mert az uniós ellenállás az utóbbi években jelentősen megnövekedett Pekinggel szemben. Ez köszönhető többek között az európai szellemi tulajdonok kínai ellopásának valamint az emberi jogok súlyos megsértésének Hong Kongban és Hszincsiangban.
„Szigorúbb befektetési átvilágítási eljárásokat vezettek be Brüsszelben, miközben Portugália Kínától való állítólagos gazdasági függősége kritikát váltott ki”.

A szerző szerint a jövőben már nem lesz lehetősége Lisszabonnak, hogy a minél nagyobb haszonszerzés miatt egymás ellen játssza ki Brüsszelt, Washingtont és Pekinget: „A kis országok mindig elsőként érzik a világ tektonikus elmozdulásainak hatását. Előbb vagy utóbb a körülmények és a szükség kényszerít minket a döntésre”.

Szemlézte: Lukács Zoltán Marcell

süti beállítások módosítása