Elsősorban az ezredforduló generációjának társadalmi mobilitására, azon belül is a lakhatás megoldására kellene kiemelt figyelmet fordítani – javasolja Joel Kotkin demográfus a National Review-ban.
Kotkin – aki a kaliforniai Chapman Egyetem tanára – demográfiával, lakhatással és a jövedelmi egyenlőtlenségek kérdéskörével foglalkozik. Kutatásai során többek között megjövendölte Kalifornia állam hanyatlását, mely szerinte később kihat az egész országra. Ezúttal a National Review megkeresésére a Republikánus Párt Trump-éra utáni kilátásait taglalta.
A magát mérsékelt demokratának valló kutató szerint „a Republikánus Párt az ördöggel paktált le, amikor felkarolta a trumpizmust”. Amíg Donald Trump a vezető, addig a konzervatívoknak vajmi kevés esélyük van a nők, a kisebbségek és a bevándorlók eredményes megszólítására, nem beszélve a fiatalokról, akik megnyerése létfontosságú egy párt jövőjét illetően – vélekedik. De hogyan fűzhetik a republikánusok szorosabbra kapcsolataikat a milleniálokkal, mielőtt azokat teljes egészében birtokába keríti a Demokrata Párt? Kotkin szerint a válasz a társadalmi hierarchiában történő előrelépésben keresendő.
A professzor azt állítja, hogy a fiatal nemzedéket leginkább szorongató probléma a lakásbirtokossá válás. Ezt szemlélteti egy kutatása, melyből kiderül, hogy az ezredforduló során a 25. és 34. életévük között járó emberek csaknem fele birtokolt már saját ingatlant, míg 2016-ra az arány közel tíz százalékkal csökkent. A visszaesés azonban nem az ingatlanvásárlási szándék hiányát tükrözi, ugyanis egy másik tanulmány szerint 10-ből 9 amerikai fiatal családi ház tulajdonosa szeretne lenni a jövőben.
Ezt azonban számos külső tényező nehezíti, úgymint az egyre emelkedő ingatlanárak, a bizonytalan munkaerőpiac és az egyetemi évek alatt felhalmozott adósság. Kotkin attól tart, hogy ingatlan és egyéb kézzel fogható tulajdon hiányában a Z-generáció nem fog tudni gazdaságilag kiteljesedni, s ily módon ápolni azokat a liberális értékeket, amelyek az Egyesült Államokat béke és jólét idején vezérelték. Gazdasági szorongásuk orvoslása érdekében pedig a felnövő generációk katasztrofális politikai lépések mellett kötelezhetik el magukat: ilyen lehet az egyetemes alapjövedelem és a zöld „New Deal” bevezetése.
A lakásukban egész nap füvet szívó és termesztő, videojátékokat nyomkodó fiatalok – akik teljesen reményvesztettek az előrehaladásukat illetően – olyan népességet képezhetnek, ami megadja a kegyelemdöfést a konzervativizmusnak – figyelmeztet a kutató. Sőt, attól tart, hogy a jelenség a saját középutas politikai nézetét is veszélyezteti. Ezt azzal indokolja, hogy a Demokrata Párt mérsékelt szárnyát már így is megfúrta két szekta – az oligarchák és a társadalmi igazságosság radikálisai –, melyek szándékai merőben eltérnek az átlagos amerikai középosztálybeliek céljaitól. Kotkin új könyvében arra mutat rá, hogy a nagytőkés milliárdosok túl sok javat és hatalmat koncentrálnak, keveset hagyva a társadalom zömének. „Az oligarchia és a Wall Street állami korporatizmust akar, monopóliumellenes törvények és újraiparosítási kísérletek nélkül, a pénzügyi szféra tovább növekvő gazdasági szerepével” – írja.
Az ezredfordulós generáció fiataljai egyetemi diploma és megfelelő kapcsolati tőke nélkül kevés eséllyel törhetnek be a számítástechnikai és pénzügyi szektorba, vagy az információs kor egyéb meghatározó iparágaiba. E nehézség hozzájárulhat ahhoz, hogy a fiatalok az újraelosztás és különböző támogatások révén követeljenek társadalmi igazságosságot maguknak. Ily módon pedig nem az előrelépés lehetősége teremtődik meg, hanem egyfajta függés alakul ki, míg néhány kézben megszilárdul a hatalom – mondja a szakértő. Hangsúlyozza továbbá, hogy „következésképpen a milleniálok csaknem fele pozitív véleménnyel van a szocializmusról, ami nem kecsegtet sok jóval Amerika jövőjét illetően”.
Kotkin számos ötlettel állt elő, ami szerinte enyhítene a problémán. Szorgalmazza az utakba, kikötőkbe, gázvezetékekbe és szélessávú internetbe való befektetést annak érdekében, hogy az ország elmaradottabb, belső területei fejlődésnek induljanak. Szerinte ez a központi régió a legalkalmasabb olyan gyarapodásra, amely garantálja a középosztály kiteljesedését minőségben és mennyiségben egyaránt, s nagyobb paritást tud képezni az anyagi javak terén is.
A fiatalok, akik ma már képtelenek fedezni megélhetésüket a sűrűn lakott nagyvárosokban, valószínűsíthetően jobban boldogulnának olyan államokban, mint például Mississippi, Arkansas vagy Észak-Karolina. Az egyetemi tanár kiáll azon törvény mellett, amely bizonyos övezetekben kizárja a családi háztól eltérő típusú épületek felhúzását; szerinte a kertvárosok védelme a központi területek fellendítésével karöltve sok ajtót nyithat az amerikai középosztály, valamint a szóban forgó fiatal generáció előtt. Ha a Trump-korszak utáni Republikánus Párt képes lesz a jövőben megfizethető lakhatást és minél több iparágban munkahelyet biztosítani a felnövő generációknak, akkor a radikális szocialista gondolatok térnyerése talán végleg aláhagy – összegzi véleményét Kotkin.
Szemlézte: Irlanda Balázs
