Svájc egy Európa-politikai döntés előtt áll. A koronaválság közepén bocsátotta a kormányzó Svájci Néppárt (SVP) referendumra az EU-val való szabad mozgást biztosító megállapodás felmondásának kérdését. Szeptember 27-én szavaznak a javaslatról a svájciak. A lehetőségeket Matthias Daum mutatja be a Zeit Online-on.
A győzelmi terv csak két pontból áll: elitkonszenzust teremteni a német Svájcban, valamint meggyőzni a svájci németeket arról, hogy a szavazás az alsóbb társadalmi rétegek és az egyéni vállalkozók számára is pozitív gazdasági hatásokat eredményez. A Szövetségi Tanács szerint jórészt ezen múlik a népszavazás eredménye.
Az elképzelés Silvano Möckli politológustól származik, pár hónappal az 1992-es negatív kimenetelű EGK-csatlakozási népszavazás utánról – szerinte ez a két tényező hiánya döntötte el Svájc integrációjának sorsát. Ebben az időben a legtöbb politikai kommentátor és elemző attól tartott, hogy Svájc a belső megosztottsága miatt akár rövidesen össze is omolhat: német Svájc és Ticino az egyik oldalon, a nyugati, francia kantonok a másikon. Az eszményi Svájc-imázs elvesztésétől tartva 1992-ben a keletiek jelentős arányban utasították el az EGK-csatlakozást, pedig a győzelemben biztos nyugati elit ekkor már javában tárgyalt Brüsszelben az integráció következő lépéseinek előkészítéséről. Az európai közeledés Svájcban ezzel megtorpant, 2016-ban pedig végleg megállt: ekkor vonták vissza hivatalosan is az EGK-hoz való csatlakozási szándékukat.
Silvano Möckli értelmezését igaznak elfogadva Karin Keller-Sutter szövetségi tanácsos a minap egy vitában megfelelő szimbolikával helyezkedett az SVP javaslata ellen. Közvetlenül mellette ült az ország legfelsőbb munkaadója, szakszervezeti vezetője és legfelsőbb kereskedelmi vezetője is azt sugallva, hogy közé és szociális partnerei közé nem lehet éket verni. Szerinte most egy „igennek” súlyosabb következményei lennének, mint az 1992-es „nemnek”: „vágjuk csak el hozzáférésünket az EU-belső piacától, ha mélyíteni akarjuk a koronaválságot!”.
És valóban, az úgynevezett guillotine-záradékok miatt a szabad mozgás megszüntetése még hat egyéb, Svájc és az EU viszonyát szabályozó szerződést is érvénytelenítene. Például, hogy az EU-ban engedélyezett termékeket automatikusan Svájcban is piacra lehessen bocsátani, hogy svájci vállalatok egyszerűbben tudjanak állami beruházásoknál versenybe szállni, hogy az EU elfogadja a svájci 40 tonnás korlátot a teherautók számára a közutakon, hogy a svájci Swiss légitársaság az európai landolási jogokat illetően ne legyen diszkriminálva, hogy a Gruyère-sajtot az egész Unióban csak akkor lehessen ezen a néven árulni, ha az tényleg Gruyère-ből származik, vagy hogy a svájci egyetemek és szövetségi műszaki főiskolák (ETH-k) az EU-s kutatási programokban ugyanúgy részt vehessenek.
Mindenesetre a gazdasági indikátorok aligha szokták befolyásolni a választási eredményeket. 2000-ben például, amikor a Svájc és EU közti személyek szabad áramlásáról szóló szerződést elfogadták, a gazdaság éppen szárnyalt: a '90-es évek recessziója már véget ért, hosszú idő óta a legalacsonyabb volt a munkanélküliségi ráta, és a reformnyomás is megszűnt. Svájc mégis nyitott – a jólét bátorrá tette az embereket.
Az európai ügyekről szóló népszavazások talán inkább hitkérdések. Máshogy mondva, Möckli programjának teljesítése nem garancia a győzelemre – főleg most, amikor senki sem látja, hogy a koronavírus milyen gazdasági és társadalmi változásokat hoz majd. Az SVP kommunikációja is ezt a bizonytalanságot tükrözi: Esther Friedli kampányfőnök ugyan médiahatásosan háborodott fel Karin Keller-Sutter Szövetségi Tanács-beli szociális partnerségi PR-ján, de az igazi kampányt nyár utánra tervezi – habár a párt már most is próbálkozik a koronavírus hatásait a gazdasági bevándorlással összefüggésbe hozni. Ez is inkább tanácstalan A/B-tesztelésnek tűnik: vajon mire ugrik a média, és mire nem?
Tehát, bár most az tűnik valószínűbbnek, hogy a szeptemberi népszavazás nem szünteti majd meg az emberek szabad mozgásának jogát, ez egyáltalán nem biztos. Mikor, ha nem most találna egy ilyen projekt kellő számú támogatóra, amikor minden más ország is saját nemzeti érdekeihez húzódik vissza? Mikor, ha nem most érnének maximálisan célba a mélyen gyökerező svájci értékekről szóló érvek?
Szemlézte: Kiss Dávid