Mi lesz a jogainkkal a nyomkövető applikációk használatakor? Alice Stollmeyer, Marietje Schaake és Frank Dignum véleménycikke az EUobserveren.

Nem vitás, hogy az önkéntes karantén és bezártság idején jól jönne egy minden problémát megoldó applikáció – vetik fel a szerzők. Sok ország tervezi, páran pedig már meg is valósították az úgynevezett „kontaktkövető programot”, melynek kivitelezését jócskán megnehezíti a személyes szféra védelmének kérdése. Arról viszont kevés szó esik, hogy valójában mennyire is hatékony ez az applikáció. Nézzük, mi történt Hollandiában!

A holland kormány bejelentette, hogy ez a program állhat majd a tesztelési rendszerük középpontjában – még az app kötelező letöltését sem zárták ki. A szerzők megjegyzik, hogy mindez lényegesen ellentmond az eddigi holland veszélyhelyzeti gyakorlatnak, amely az állampolgárok saját felelősségtudatára épít.

Lényeg, a lényeg, a nyomkövető applikáció története Hollandiában leginkább egy szappanopera forgatókönyvéhez hasonlítható – fogalmaznak a szerzők.

A húsvéti hétvégén a holland kormány meghirdetett egy pályázatot az applikációfejlesztők részére, csupán három napos jelentkezési határidővel. A 750 jelentkezőből csupán hét került be az utolsó körbe, de egyik pályázó munkája sem felelt meg a személyes adatok védelmének kritériumának. A személyes adatok védelme és a kiberbiztonság aspektusa mellett számos kérdés fel kell, hogy merüljön, még mielőtt a megfelelő alkalmazás kifejlesztésre sor kerülne.

De milyen problémát is oldana meg ez a program?

Először is nehéz meghatározni az applikáció által kifejtett hatást korai és tömeges teszteléssel, a maszkok rendszeres használatával és a társadalmi távolság társra való ösztönzéssel kombinálva. Ráadásul ezeket a felsorolt egyéb intézkedéseket nem lépte meg Hollandia.

Hollandiában eddig csak a már tüneteket produkáló betegeket, a kórházi ellátásra szorulókat és az ott dolgozó orvosokat és ápolókat tesztelték. Offline tesztelés nélkül az online kontakt követés pedig nem vezet eredményre, hiszen ahhoz, hogy az alkalmazás nyomon tudja követni a megfertőződötteket és azokat, akik kapcsolatba kerülhettek a betegekkel, első lépésként tesztelni kell az embereket – írják a szerzők.

Ahhoz, hogy az applikáció sikeresen működjön, több, mint napi 100 ezer tesztet kellene elvégezni, ami számottevően több, mint a jelenlegi napi tesztelések száma. Ezen felül a holland lakosság legalább 60%-ának kéne használnia az alkalmazást a sikerhez.

Mielőtt tehát piacra dobnának egy ilyen applikációt, az EU-ban egy egységes, előzetes értékelést kellen végezni az alkalmazás hasznosságáról, hatékonyságáról, a kiberbiztonsági kockázatokról, és az alapvető szabadságjogokkal kapcsolatos fenyegetésekről.

A holland példa azt is megvilágítja számunkra – állítják a szerzők –, hogy az ilyen típusú értékeléseknek tartalmazniuk kellene az alkalmazást kiváltó alternatív megoldásokat is. Csak azután állnak majd össze korlátozó intézkedések feloldásához szükséges kirakós darabjai, miután már elvégeztek egy ilyen átfogó társadalmi elemzést az egész Unióban – zárják cikküket a szerzők.

Szemlézte: Tóth-Bíró Zsófia