Caroline De Gruyter jegyezte a „Mi történik, ha a Brexit sikersztori lesz?” című véleménycikket az euobserver.com-on.
De Gruyter a francia Le Point című folyóirat egyik múlt őszi cikkét idézte. A baljós című „Amikor a britek kilépnek, káosz lesz” cikk párhuzamot von Anglia néhai gyarmatairól való sietős távozása és az Európai Unióból való kilépése között. Amikor a koloniális nagyhatalom nem tudott vagy csak nem akart már tovább küzdeni a gyarmatok etnikai vagy vallási problémáival, megoldásként feladta azokat és továbbállt. Boris Johnson múlt októberi elhatározása szerint a britek minden további halasztás nélkül kilépnek az EU-ból „bármi legyen is”. Hasonlóan fogalmazott Lord Mountbatten is, amikor 1947-ben elhagyta Indiát.
A szerző szerint első ránézésre ez az összehasonlítás furcsának és túlzónak tűnhet, hiszen Anglia már nem koloniális nagyhatalom, ahogy az EU sem brit gyarmat. Megfigyelhető, hogy a Brexitről tartott népszavazások óta az EU a dominánsabb fél: a kilépési egyezményt az EU szövegezte meg és határozta meg tartalmának jelentős részét, valamint a Brexitről folyó megbeszélések székhelyeként is legtöbbször Brüsszel volt megjelölve.
Mindezek ellenére a Brexit szálka lehet az Európai Unió szemében, mondja De Gruyter. A Brexit veszélye valójában a művelet sikerességében leledzik. Szinte mindenki azt feltételezte, hogy a kilépés Angliának hatalmas gazdasági csapást fog okozni. Azonban, ha nem így történik és Anglia hamar talpra áll, az logikusan esetleg más tagállamokat is az EU elhagyására sarkallhat.
Az sem evidens viszont, hogy mit nevezünk sikeres Brexitnek, jegyezte meg De Gruyter. Van, aki a sikert a gazdasági növekedésben vagy a társadalmi egyenlőségben látja, és van, akinek a siker a törvényhozás feletti teljes nemzeti kontrollt jelenti.
Eddig úgy tűnik, a Brexit jót tett az EU-nak. Az Európai Parlament felmérése azt mutatja, hogy az európai állampolgárok 68%-a úgy gondolja, az EU-s tagság előnyös az országuk számára. Az Eurozónában az euró támogatottsága 76%-os – az eurobarométer adatai szerint. Ez az eddig mért legmagasabb érték.
Az Európai Unió állampolgárai Anglia kilépésekor megtapasztalhatták, milyen bomlasztó és megosztó lehet egy kiválás. A Brexit felhívta a figyelmüket az együtt maradás fontosságára, kiváltképp egy olyan környezetben, amely egyre inkább ellenséges, elutasító az olyan nagyhatalmakkal szemben, mint Oroszország, Kína vagy Amerika – ezzel próbálva megosztani és meggyengíteni az EU-t, érvel De Gruyter. Az uniós állampolgárok talán nem teljesen elégedettek az Európai Unió működésével, de inkább az EU-n belül éreznek így, mintsem azon kívül. Ennek eredménye képpen az olyan euroszkeptikus politikusok, mint Marine Le Pen felhagytak a kilépés melletti kampányaikkal.
Persze a helyzet nem maradhat örökké idillikus, figyelmeztet De Gruyter. Amíg az EU politikailag profitál a szerencsétlenül sikerült angol kiválásból, addig ezt az örömöt egy később sikeresnek mutatkozó Brexit könnyen aláaknázhatja.
Egy 2018-as Spectator cikkben David Green, a Brit Civitas nevű agytröszt igazgatója így nyilatkozott:
„Az EU attól fél, hogy a függetlenségünk sikeres lesz”. De Gruyter felidézi, hogy amikor Erzsébet királynő aláírta a kilépési okmányokat, a korábbi olasz miniszterelnök, Matteo Renzi Twitteren kiírta: „Boris mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a Brexit sikeres legyen. Ha európai vezető lennék, elkezdenék azon gondolkodni, miként tudnék új lendületet adni az EU-projektnek.”
Akárhogy is, ha Anglia szenved, az EU is szenvedni fog – az EU kereskedelmi ügyleteinek 15%-át Angliával bonyolítja le. Továbbá az is uniós érdek, hogy a külpolitikában és védelmi kérdésekben Anglia közel maradjon. Ha viszont az EU-s országok túl nagyvonalúak Angliával szemben, az paradox módon visszaüthet rájuk, hiszen, ha az EU-n kívül jobb lesz, mint benne, ki akarna bent maradni a „klubban”? – teszi fel a kérdést De Gruyter.
A szerző szerint első ránézésre ez az összehasonlítás furcsának és túlzónak tűnhet, hiszen Anglia már nem koloniális nagyhatalom, ahogy az EU sem brit gyarmat. Megfigyelhető, hogy a Brexitről tartott népszavazások óta az EU a dominánsabb fél: a kilépési egyezményt az EU szövegezte meg és határozta meg tartalmának jelentős részét, valamint a Brexitről folyó megbeszélések székhelyeként is legtöbbször Brüsszel volt megjelölve.
Mindezek ellenére a Brexit szálka lehet az Európai Unió szemében, mondja De Gruyter. A Brexit veszélye valójában a művelet sikerességében leledzik. Szinte mindenki azt feltételezte, hogy a kilépés Angliának hatalmas gazdasági csapást fog okozni. Azonban, ha nem így történik és Anglia hamar talpra áll, az logikusan esetleg más tagállamokat is az EU elhagyására sarkallhat.
Az sem evidens viszont, hogy mit nevezünk sikeres Brexitnek, jegyezte meg De Gruyter. Van, aki a sikert a gazdasági növekedésben vagy a társadalmi egyenlőségben látja, és van, akinek a siker a törvényhozás feletti teljes nemzeti kontrollt jelenti.
Eddig úgy tűnik, a Brexit jót tett az EU-nak. Az Európai Parlament felmérése azt mutatja, hogy az európai állampolgárok 68%-a úgy gondolja, az EU-s tagság előnyös az országuk számára. Az Eurozónában az euró támogatottsága 76%-os – az eurobarométer adatai szerint. Ez az eddig mért legmagasabb érték.
Az Európai Unió állampolgárai Anglia kilépésekor megtapasztalhatták, milyen bomlasztó és megosztó lehet egy kiválás. A Brexit felhívta a figyelmüket az együtt maradás fontosságára, kiváltképp egy olyan környezetben, amely egyre inkább ellenséges, elutasító az olyan nagyhatalmakkal szemben, mint Oroszország, Kína vagy Amerika – ezzel próbálva megosztani és meggyengíteni az EU-t, érvel De Gruyter. Az uniós állampolgárok talán nem teljesen elégedettek az Európai Unió működésével, de inkább az EU-n belül éreznek így, mintsem azon kívül. Ennek eredménye képpen az olyan euroszkeptikus politikusok, mint Marine Le Pen felhagytak a kilépés melletti kampányaikkal.
Persze a helyzet nem maradhat örökké idillikus, figyelmeztet De Gruyter. Amíg az EU politikailag profitál a szerencsétlenül sikerült angol kiválásból, addig ezt az örömöt egy később sikeresnek mutatkozó Brexit könnyen aláaknázhatja.
Egy 2018-as Spectator cikkben David Green, a Brit Civitas nevű agytröszt igazgatója így nyilatkozott:
„Az EU attól fél, hogy a függetlenségünk sikeres lesz”. De Gruyter felidézi, hogy amikor Erzsébet királynő aláírta a kilépési okmányokat, a korábbi olasz miniszterelnök, Matteo Renzi Twitteren kiírta: „Boris mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a Brexit sikeres legyen. Ha európai vezető lennék, elkezdenék azon gondolkodni, miként tudnék új lendületet adni az EU-projektnek.”
Akárhogy is, ha Anglia szenved, az EU is szenvedni fog – az EU kereskedelmi ügyleteinek 15%-át Angliával bonyolítja le. Továbbá az is uniós érdek, hogy a külpolitikában és védelmi kérdésekben Anglia közel maradjon. Ha viszont az EU-s országok túl nagyvonalúak Angliával szemben, az paradox módon visszaüthet rájuk, hiszen, ha az EU-n kívül jobb lesz, mint benne, ki akarna bent maradni a „klubban”? – teszi fel a kérdést De Gruyter.
Szemlézte: Tóth-Bíró Zsófia
