Bár az Európai Unió fenntartja mindenható nagyhatalmi létéről alkotott illúzióját, nem arra van tervezve, hogy képes legyen közbiztonsági válságokat kezelni − írja a Remix szerzője.

A koronavírus terjedésével az EU bebizonyította, hogy nem rendelkezik a mozgósításhoz és az emberek védelmének biztosításához szükséges kompetenciákkal. Ahogy a Remix szerzője fogalmaz: az EU eddig csak abban volt sikeres, hogy önmagát kritikák könnyű célpontjává tegye. A probléma abban áll, hogy az EU önmagát olyan felsőbbrendű szerveződési formának képzeli, amely olyan feladatok ellátására is képes, melyeket a nemzetállamok egyedül sosem tudnának elvégezni.

Az egyik ok tehát, amiért ennyi kritika éri az EU-t, hogy bár képtelennek tűnik egy biztonsági válság kezelésére, kitartóan próbál olyan nemzetállami hatásköröket magához ragadni, melyek gyakorlására kizárólag az EU-s tagállamok jogosultak.

Ezek alapján Brüsszelnek nem kellene meglepődnie, hogy az emberek elkezdik összehasonlítani az EU-s intézmények és a nemzetállamok hatékonyságát. És ezekből a versenyekből nem az EU kerül ki győztesen, még az olyan tagállamokkal szemben sem, mint Olaszország, ahol képtelenek voltak megfelelően kezelni a vészhelyzetet.

Az Európai Unió legfőbb feladatának jelenleg az EU-s piac működési kereteiről való gondoskodás kellene, hogy legyen, hogy túl tudjunk jutni a koronavírus gazdasági hatásain. Ehelyett olyan feladatok ellátásával foglalkozik, amiket tagállami hatáskörbe kellene utalni és tartani (orvosi személyzet, eszközök mozgósítása, migrációs politikai meghatározása, tagállamokon belüli határőrizet).

Az az elképzelés, hogy a nemzetállamokat bárki vagy bármi helyettesítheti, nem más, mint puszta illúzió. „Az életben, ha valaki mindenről dönteni akar, ne lepődjön meg, hogy ha valami félresiklik, olyasmiért is felelősséget kell majd vállalnia, amit nem ő irányít. Ez a jutalma annak, aki irányításmániás. Ez az elv vonatkozik az EU-ra is.”

Szemlézte: Tóth-Bíró Zsófia