Február 29-én Dohában egy olyan mérföldkőhöz értek el az amerikai–tálib tárgyalások, melynek következtében talán sikerül megvalósítani Donald Trump egy külpolitikai célkitűzését, s lezárul az Egyesült Államok leghosszabb háborújaként emlegetett afganisztáni konfliktus.

A két fél között már korábban is zajlottak tárgyalások: akár megállapodás is születhetett volna különböző feltételekkel, valamint az USA vissza is vonulhatott volna a tálibokkal való megállapodás megkötése nélkül, ez azonban nem így történt. Ennek ellenére le kell szögezni, hogy egy késői lezárás még mindig jobb, mint egy le nem zárt konfliktus vagy egy véget nem érő háború, és 18 év után erre már kimondottan szüksége volt az Egyesült Államoknak.

A megállapodás kapcsán persze számos olyan akadály felmerülhet, mely arra enged következtetni, hogy azt nem sikerül majd teljes mértékben implementálni. Erre Adam Wunische – a Quincy Intézet munkatársa – a következőképpen reagált:

„A Trump-adminisztráció valószínűleg egyszerre fogja békemegállapodásként és amerikai katonai visszavonulásként fogja eladni az amerikai–tálib megállapodást. A Donald Trump elnök által megkötött megállapodás jelenleg azonban még nem jelenti a csapatok teljes körű kivonását az afganisztáni területekről, az elnök a megállapodás értelmében csupán annyira csökkenti le a területen állomásozó katonák számát, mint az három éve, az ő hivatalba lépésekor volt. Ez azt jelenti, hogy a közeljövőben a jelenlegi 13 ezer katona 8600 főre redukálódik majd. A teljes távozásra csak akkor kerül sor, ha a tálibok teljes mértékben végrehajtják a megállapodás összes elemét. (…) Arra utaló jelek is vannak, hogy az Egyesült Államok határozatlan időre különleges terrorellenes katonai alakulatokat még igenis szándékozik a területen állomásoztatni, de kizárólag a terrorizmus elleni küzdelem céljából.”

Ahogy Wunische is utal rá, a megállapodás nem áll túlzottan stabil lábakon, a Trump-adminisztráció ugyanis hajlandó még olyan egyezmények felbontására is, amelyek szinte tökéletesen működnek, továbbá példaként ott áll előttünk Szíria.

Trump korábban már ígéretet tett az amerikai katonai erők Szíria területéről történő kivonására, azonban ezen ígéret nem lett betartva. „Minél hosszabb ideig maradnak az amerikai erők Afganisztánban, annál gyengébb lesz az alkupozíciónk. (…) Az USA afganisztáni kivonulásának teljesnek és állandónak kell lennie. (…) Amikor az összes amerikai haderő elhagyja Afganisztánt, meg kell győződnünk arról, hogy néhány év múlva nem lesznek visszaküldve” – fogalmaz Wunische. A helyzetben tapasztalható instabilitáshoz persze az is hozzájárul, hogy a tálibok valószínűleg képtelenek lesznek az összes kötelezettségvállalásuk teljesítésére.

Mi kell ahhoz tehát, hogy az USA tartsa magát a megállapodáshoz, és tényleg lezárhassa végre a „leghosszabb háborúját”?

Mind a katonai, mind a politikai vezetőknek be kell látni azt a valóságot, hogy már nincs olyan ok, ami igazolná az Egyesült Államok afganisztáni jelenlétét, ugyanis az országnak már nem kötődik égető és létfontosságú érdeke ezen területhez, így nem éri meg amerikai katonák ezreinek életét kockáztatni.

Szemlézte: Markó Alíz Izabella