Ferenc pápa újra a totális nukleáris lefegyverzés mellett emelt szót. Daniel DePetris, a National Interest szerzője három okot is felsorolt, ami miatt sosem fog megvalósulni a pápa nemes terve.
November 24-én Ferenc pápa felkereste Nagaszakiban a Béke Emlékparkot, ami az 1945-ben ledobott atombomba hipocentruma köré épült. A park közepén elhelyezkedő emlékmű elé helyezték el a pódiumot, amelyről a pápa arra szólította fel a világ atomhatalmait, hogy egyszer s mindenkorra szereljék le a teljes nukleáris arzenáljukat. Ferenc pápa beszéde egyértelmű volt: világbékét nem szabad a teljes pusztulástól való kölcsönös félelemre építeni. „El kell gondolkodnunk az atomfegyverek használatának katasztrofális következményeiről, különösen humanitárius és környezeti szempontból, és el kell utasítanunk a félelem, a bizalmatlanság és az ellenségeskedés doktriner légkörét” – fogalmazott.
Nem ez az első alkalom, hogy a pápa szilárdan állást foglal az atomfegyverekkel kapcsolatban. A 2015-ös ENSZ Közgyűlésen tartott beszédében ugyanezt a célt tűzte ki világ országai számára, két éve pedig ő volt az egyik arca az ENSZ nukleáris fegyverek betiltásáról szóló szerződésének, amit ma már 80 ország támogat.
„Nos, hogy félreértés ne essék, a Vatikán különösen szép és nemes cél érdekében száll harcba, és azt gondolom, hogy nincs olyan, akinek ez ne lenne világos. Sajnos a reálpolitika kegyetlenül racionális világában semmit sem érnek a cseresznyefák alatt elhangzó magasztos beszédek. Bizony oka van annak, hogy több, mint 14 ezer atomfegyver van a világon, és az is egyértelmű, hogy belátható időn belül nem fognak csak úgy eltűnni” – írja a szerző.
Az atomfegyverek megtartásának első és legfontosabb indoka pontosan az, amiről Ferenc pápa beszélt: a nukleáris elrettentés elve. Ezt az elvet ma már nem csak elméletként, hanem tényként kell kezelni, és röviden arról szól, hogy atomhatalmak sokkal kisebb eséllyel fognak egymással háborúzni, mint egy olyan országgal, amelynek nincsenek atomfegyverei. A nukleáris kor kezdete óta a világvezető hatalmak elkerültek minden közvetlen, nagyszabású összecsapást egymással, mert egyikük sem kockáztatja meg, hogy több millió állampolgára atomcsapás áldozatává váljon. Ezen kívül még az olyan kis és gyenge országokat sem lehet lerohanni, mint például Észak-Korea, amelyet hagyományos eszközökkel is könnyen térdre lehetne kényszeríteni, de mivel atomhatalom, senki sem piszkálja. Egy szó, mint száz, az atomfegyverek korlátok közé helyezik a játszmát, visszafogják a világ vezetőit és elrettentik őket a fölösleges vérengzésektől.
Ferenc pápa tervének egy másik buktatója az, hogy egyszerűen elkésett vele. Az Egyesült Államok és Oroszország ugyanis, amelyek birtokában van a világ összes atomfegyverének 90 százaléka, hatalmas költekezésekbe kezdtek úgy egy évtizede, hogy felújítsák és megnöveljék a nukleáris arzenáljukat. Washington 2026-ig 400 milliárd dollárt tervez atomfejlesztésre költeni, a következő harminc évben pedig akár 1,3 billiót. Trump már nekifogott egy új, tengeralattjáróról indítható rakéta kifejlesztésének, Putyin pedig javában büszkélkedik a hiperszonikus, nukleáris drónjaival. Pakisztán közben képtelen lenne Indiával lépést tartani hagyományos hadászatban, ezért védelmi stratégiája szinte teljesen az atomra épült. Észak-Koreában pedig szó szerint éhen haltak az emberek, de atombombába mégis fektet a kormány, mert az kötelező. Röviden tehát annyi pénzbe kerültek ezek a játékszerek, hogy senki nem fog megválni tőlük önszántából.
Végül a harmadik ok az általános bizalmatlanság. És nem, a szerző nem az emberi gyengeségre gondol, hanem arra az ösztönös, körültekintő gyanakvásra, amellyel minden ország vezetőjének rendelkeznie kell, ha biztonságban akarja tudni a népét. Ha valami csoda folytán mindenki leszerelné az atomfegyvereit, honnan tudhatná bármelyikük is, hogy tényleg senki se csalt? Hogyan bízhat meg Pakisztán Indiában és fordítva, miután hét évtizedes független fennállásukat folyamatos háborúzással és ellenségeskedéssel töltötték el? És hogyan bízhatna meg bárki is Kim Dzsongunban, a világ legkegyetlenebb diktátorában, akinek a legnagyobb (és egyetlen) teljesítménye, hogy atomhatalommá tette Észak-Koreát? Ha egyvalaki megtartja az arzenálját, de másoknak már nem lesz mivel egyensúlyoznia, akkor rögtön megnyílik az út annak használata felé. Belemenni egy ilyen játékba túlságosan kockázatos lenne, ezért természetesen minden érintett állam elutasítja a lehetőségét – írja a szerző.
Persze a Vatikán még reménykedhet, hogy egy nap az egész bolygó atommentes lesz és beköszönt a béke véget nem érő korszaka. De sajnos, amíg a terv csupán a kölcsönös bizalom tündérmeséjére épül, addig a valóság mindig el fogja mosni Ferenc pápa szavait.
Szemlézte: Orbán Tamás