Ha nyugati beavatkozásról van szó, a Kreml nem ismer határokat: a brit kormányfő jobbkezének orosz kapcsolataira derült fény, írja Freddy Gray, a Spectator kolumnistája.

Egy új, külső szereplő jelent meg a brit közéletben, amely dezinformációval igyekszik aláásni a demokratikus diskurzust és befolyásolni a közelgő választásokat a saját érdekei szerint. „Kitalálták, Hillary Clinton Londonban járt” – kezdi szarkasztikus hangvételű cikkét Gray.Clinton valóban a szigetországban turnézott a bátor nőkről szóló új könyvével, és persze nem hagyhatta ki, hogy szóljon egy pár szót a hímsovinizmusról, az EU előnyeiről és az állandó orosz fenyegetésről.

A volt amerikai külügyminiszter többek között elfogadhatatlannak találja a brit parlament azon döntését, miszerint nem fogják nyilvánosságra hozni az orosz beavatkozásokról szóló, nemrég elkészült jelentést, csak majd a decemberi választások után. „Az ország minden szavazópolgára megérdemli, hogy lássa a jelentést még a választások előtt. Felfoghatatlan és szégyenletes” – nyilatkozta Clinton. És bár van benne némi igazság, sajnos nehéz komolyan venni, mert „szegény Hillaryt elkapta az Orosz Téboly Szindróma, egy betegség, amitől mindenhol Moszkva árnyékát fogod látni” – írja a szerző.

Clinton máig meg van győződve, hogy Putyin miatt vesztett 2016-ban. Múlt hónapban Tulsi Gabbard demokrata jelöltet „orosz befektetésnek” nevezte, amire abszolút semmi bizonyítéka nem volt. De a képviselőasszony három éve Sanders pártját fogta és nem az övét, ergó Gabbard csakis orosz tégla lehet.

A teljes Oroszország-narratíva röviden arról szól, hogy befolyásos politikai személyek azt a látszatot keltik, hogy akik nincsenek velük, azok vagy Putyinnal vannak, vagy pedig a moszkvai trollok által megtévesztett digitális analfabéták közé tartoznak. A referendum óta terjed az elmélet, miszerint a Brexit mögött is Putyin áll, csak úgy, mint Trump győzelme és jó pár egyéb, csak látszólag demokratikus döntés mögött.

Online botok, diszinformáció és korrupció: izgalmas regény lehetne, de megalázóan kevés bizonyítékot tudnak felhozni az ebben hívők. Trump-torony Moszkvában? Orosz oligarchák egy tory adománygyűjtőn? Ilyen egyértelmű a kapcsolat láttán érthetetlen, miért nem remeg az egész világ a Kreml globális hatalmától…

És bizony vannak, akik, ha már egyszer ráléptek, végig is mennek a nevetségesség útján, és vadabbnál vadabb ötletekkel igyekszenek alátámasztani a többi inkoherens maszlagot. Tavaly például a Henry Jackson Társaság azt állította, hogy Londonban 75 ezer orosz kém van – vagyis a város orosz lakosságának nagyjából a fele, gyerekeket és időseket beleértve.

Nos, amint nemrég kiderült, Putyin nemcsak a referendumba szólt bele, hanem már a kormányt is ő irányítja. Emily Thornberry, az árnyékkormány külügyminisztere a valós pozíciót betöltő kollégájának címzett levelében fejezte ki aggodalmát a miniszterelnök legfontosabb tanácsadója, Dominic Cummings személyével kapcsolatban. Cummings ugyanis évtizedekkel ezelőtt kapcsolatban állt az Oroszország Konzervatív Barátai nevű csoporttal, sőt 1994 és ’97 között Moszkvában is dolgozott. Mindez pedig megmagyarázhatja, hogyan is vált a Vote Leave kampány fejévé, igaz?

A valóság rosszabb, mint azt Emily gondolná – irja Gray. A Spectator megfejtette, hogy nemcsak ott dolgozott, hanem együtt is lakott egy bizonyos Liam Halligan nevű konzervatív újságíróval és a Clean Brexit című könyv későbbi szerzőjével. Halligan nemrég elmesélte… elnézést, bevallotta, hogy oxfordi barátja kérésére fogadta be a fiatal Cummingsot, aki üzleti lehetőségeket keresett a demokratizálódó országban.

Egyértelmű tehát, hogy ott és akkor született meg a Brexit. Viszont Halligan azt is elmondta, hogy akkoriban sok más fontos ember is megfordult a városban. Az egyik például Michael Ellam volt, Gordon Brown miniszterelnök kommunikációs igazgatója, a másik pedig Peter Orszag, aki később Clinton és Obama elnökök gazdasági tanácsadója lett. Vajon Hillary erről is tud?

Természetesen Cummings moszkvai évei nem jelentenek semmit, ezt minden épeszű ember látja. Ezek a pletykák semmivel sem hihetőbbek, mint az, hogy Clintonék pedofilhálózatot működtetnek egy pizzázó pincéjéből. A különbség viszont az, hogy míg ez utóbbit csak félőrült trollok terjesztik ismeretlen weboldalakon, addig az orosz befolyásról komoly emberek tartanak kiselőadásokat fényűző estélyeken, netán könyveket írnak róla, vagy a kapcsán beleszólnak más országok belpolitikájába…

A legjobb az egészben, hogy pontosan azt érik el vele, amit Putyin szeretne. Ez az egész paranoia egy klasszisokkal eltúlzott képet mutat a világnak Oroszország valódi erejéről. Az orosz GDP jelentősen kisebb, mint az olasz, mégis egyesek képesek elhinni, hogy egy kis propagandával és lefizetéssel az elnöke képes eldönteni, ki kerüljön a Fehér Házba és ki lépjen ki az EU-ból.

„Ez az, amiért az orosz hírszerzési tisztek hajlamosak azt mondani a gyanakvó nyugati újságíróknak, amit hallani szeretnének” – írja Gray. „Így sokkal hatalmasabbnak tűnik a Kreml, mint amilyen valójában”.

Szemlézte: Orbán Tamás