Az USA csapatai hosszabb ideje harcolnak a közép-ázsiai országban, mint a függetlenségi háborúban, a polgárháborúban, valamint az első és második világháborúban együttvéve. Ennek ellenére Washington a győzelemtől még soha nem állt messzebb – értékel Doug Bandow a The American Conservative-ban megjelent véleménycikkében.
Eddig az amerikai hadsereg legalább 2300 katonája, 3500 zsoldos, valamint 1100 szövetséges katona vesztette életét a konfliktusban. Az amerikai sérülések száma húszezerre tehető. A háborúskodás ára elérte a 2 trillió dollárt, amit további 45 millió dollárral növel az idei költségvetés.
És mindezt miért? Annyi elvesztegetett év értelmetlen harca után Erik Prince – az Academi (régebben Blackwater) privát katonai cég alapítójának – az irányú javaslata, hogy a konfliktus rendezését teljesen a zsoldosoknak adják át, észszerű ötletnek tűnik.
Tizenhét évvel ezelőtt a Bush-adminisztrációnak cselekednie kellett: 9/11 után elengedhetetlen volt, hogy az al-Kaida elpusztítására törekedjenek. Amerika gyors sikert aratott, a terrorszervezetet meggyengítették és alaposan megbüntették. Washingtonnak azonban olyan gyorsan kellett volna távoznia az országból, mint ahogyan jött. De George W. Bush nagy álmokat dédelgetett: egy barátságos, liberális, és demokratikus államot szeretett volna létrehozni a közép-ázsiai országban.
Ha volt valaha is esély arra, hogy stabilizálják Afganisztánt, akkor erre rögtön a Talibán legyőzése után lett volna lehetőség. Azonban Washington kardja rögtön Irak felé fordult, amelynek semmi köze nem volt 9/11-hez. Ez a döntés a tálibok újjáéledéséhez vezetett. Még azután is, hogy kétszer megemelték a csapatok létszámát – ami 2011-ben elérte a 110 ezer fős amerikai, és a 30 ezer fős szövetséges létszámot – az Obama-adminisztráció már csak a lázadók visszafogását tudta elérni. A cikk szerzője ez idő tájt kétszer is árt az országban, és az állomány általános pesszimizmusát tapasztalta.
Azóta a harcoló szövetségesek létszáma meredeken visszaesett, azonban az afgán biztonsági erők elégtelen helyettesítőknek bizonyultak. Az afgán hatóságok szerint a katonai és rendvédelmi erők állományának egyharmada csak a fizetésért lézeng, valamint igen magas a dezertőrök száma is. Anthony Cordesman, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központtól így nyilatkozott: „Az afgán biztonsági erők teljesítménye valószínűleg jelentősen romlani fog, a tálib támadások, halálesetek, a dezertálások, valamint a gyenge vezetés és logisztikai támogatás következtében. A hiányosságok kompenzálására pedig amerikai különleges alakulatokat kell majd a frontvonalra küldeni”.
Az elmúlt négy év során az amerikai hatóságok szerint a tálib harcosok száma megháromszorozódott. Egy januári BBC kutatás becslése szerint a Talibán az ország területének 4%-át birtokolta, és további 66%-ában volt aktív. A lázadók kitörtek tradicionális déli erődjeikből, az ország északi és nyugati részeibe is behatolva. Cordesman szerint a Talibán jelenleg több területet birtokol, mint a megelőző években bármikor.
A lázadók már éjjellátó felszerelést is használnak, hogy éjszakai támadások során fölénybe kerüljenek. Cordesman erről így nyilatkozott: „Sérült afgán katonák elbeszélése alapján soha nem látott módon szofisztikált és jól felszerelt harcosokkal kerültek szembe”. Már Kabul sem biztonságos: Washington a személyzetet helikopterrel szállítja a repülőtérre, elkerülve a főutakat. A civil halálesetek száma is növekszik, a statisztika 2258 volt 2018 első negyedévében. Ugyan a legtöbbjükért a tálibok felelősek, az ENSZ jelentése alapján azonban az amerikai és az afgán légicsapások száma is egyre növekszik.
A rossz hírekért nem kell távolabbra tekinteni az Amerikai Védelmi Minisztériumnál, a Pentagon májusi közleménye szerint ugyanis az elérhető statisztikák az előrehaladás kevés jelét mutatják. A valós adatok pedig általában rosszabbak, mint a bevallottak. Úgy tűnik, a pénz már nem lehet megoldás. Az afgán kormány inkompetens, megosztott, és korrupt. Egy friss elemzés alapján az afgán körzetek stabilizációja soha nem tartott tovább a szövetséges csapatok fizikai jelenléténél.
Röviden, a jövő komornak tűnik. A legjobb egy gyors kivonulás lenne, egy a tálibokkal való egyszerű egyezséggel megfűszerezve: létrehozhatnak egy iszlamista államot, és Washington távol marad, de ha terroristákat küldenek Amerikába, Washington soha nem látott erőkkel tér vissza. A Talibán valószínűleg tiszteletben tartana egy ilyen alkut.
Azonban a realitásoknak csekély hatása van az amerikai politikára, hiszen mind a régi és az új katonai vezetők, valamint az állami vezetők – mint az USA külügyminisztere, Mike Pompeo – szerint az adminisztráció stratégiája sikerrel jár majd. Maga az elnök is – aki jelentősen megemelte a kint állomásozó csapatok létszámát – magabiztos a győzelmet illetően. Azonban ez nonszensz: a legtöbb, amit az új irányvonal elérhet, az a bukás eltolása a következő elnök hivatalba lépéséig.
A folyamatos háborúzás mellett egyetlen meggyőző érvet sem találni. Geopolitikai szempontból Afganisztán irreleváns az USA számára. Ezzel szemben Oroszország, Kína, India, Pakisztán és Irán mindegyikének sok érdeke fűződik a regionális stabilitáshoz. Sokkal jobb lenne Washingtonnak, ha hagyná, hogy Afganisztán és szomszédai maguk között jussanak egyezségre. Az eredmény természetesen nem egy liberális, Amerika-szimpatizáns westminsteri típusú demokrácia lenne, de talán mégis ez lenne a legjobb végkifejlet ebben a romlott és csúnya világban.
Az „Örökké Afganisztánban” támogatói rendre a terrorizmussal hozakodnak elő. Azonban ennek a tragikus sorsú nemzetnek kevesebb köze van a terrorizmushoz, mint gondolnánk. A tálibok iszlám fundamentalisták, akik az otthoni irányításban érdekeltek, nem a külföldi gyilkolászásban. 2001-ben Afganisztán csupán egy megfelelő bázis volt Oszama bin Laden számára. Az amerikai intervenció után Pakisztánba költözött, ahol később meg is ölték. Khalid Sheikh Muhammed, szeptember 11. kiagyalója pedig működése során nem is járt Afganisztánban. Jelenleg az al-Káida az Arab-félszigeten a legaktívabb, immár nemzeti szervezetekre bomolva.
Mi másért legyen annyi élet feláldozva Afganisztánban? Ugyan sok afgán civil támogatná a liberális társadalom kialakulását az országban, azonban ez Washington hatáskörén kívül esik, legalábbis ésszerű költségekkel számolva. Afganisztánt mindig is a falvakból és a helyi közösségekből irányították. Egy nap talán mindez másként lesz, de ez nem lehet Amerika jelenlegi prioritása.
Természetesen nem az amerikai és szövetséges katonákat terheli a felelősség a helyzetért, hanem a három egymást követő elnököt, akik Afganisztán megreformálását a saját keresztes háborújukká tették. Tizenhét év eltelte után azonban eljött az idő, hogy Amerika legbátrabbjai újra hazatérjenek.
Szemlézte: Balogh Zita
