A bevándorlás globális kérdései Új-Zélandon is megosztják a társadalmat. A 2017 szeptemberében tartandó választásig meghatározó témák lesznek a kampányban a migrációval kapcsolatos intézkedések. Martin Van Beynen és Heather du Plessis-Allan fejtik ki véleményüket.
Beynen elsősorban azt hangsúlyozza, hogy a bevándorlók nélkül Új-Zéland komoly problémákkal küszködne. Példának hozza fel Christchurch városát, ahol a tejgazdálkodás összeomlana, ha kitoloncolnák az ott dolgozó bevándorlókat. Továbbá a szanatóriumok és a nyugdíjas többségű települések országszerte ellátási problémákkal küzdenének, ha a fülöp-szigeteki munkaerőt nem alkalmaznák.
Új-Zéland partjait nem lepik el bevándorlók tömegei és a munkanélküliségi ráta sem magas, tehát az országban nincsenek jelen azok a problémák, amelyek Európában vagy az Egyesült Államokban kulcskérdéssé tették a migrációs politikát. Ennek ellenére a közelgő választásig forró téma lesz a bevándorlás, a pártok pedig eltökéltnek mutatják magukat. A regnáló Nemzeti Párt tavaly október óta hozott változásokat a migrációs szabályozásokban, áprilisban pedig tovább nehezítették a szakképzett bevándorlók hozzáférését a vízumhoz. Új-Zéland Munkáspártja pedig egy kidolgozott migrációs politikával kívánja csökkenteni a bevándorlók számát, ezzel akarja maga mögé szorítani a hatalmon lévő Nemzeti Pártot és a többi ellenzéki pártot.
A migrációs szabályozások folyamatos alakítása olyan környezetet teremtett, amely gazdasági visszaesés idején – a GDP növelése érdekében – növeli a bevándorlást. Beynen szerint emberségesebb alapon kéne kezelni az országba beáramló külföldieket. A fő kérdés a szerző szerint, hogy az ország lakosai mit akarnak elérni a bevándorlással. A vállalkozások terjeszkedését és az olcsó munkaerőt – tehát a nemzetgazdaság versenyképességének növelését és az infláció alacsonyan tartását – vagy inkább a morális értékek előtérbe helyezését kéne prioritásnak tekinteniük az ország lakosainak?
Az új-zélandi kormánynak segítenie kell a vállalkozások problémáit, amelyek között elöl jár a szakképzett munkaerő hiánya, tehát ennek külföldről való pótlása az ország érdekeit szolgálja. A szerző szerint ez csak egy rövidtávú megoldás, hosszú távon az új-zélandi oktatási rendszer és a munkára való felkészítés javítását kell kitűzni célul. A munkaadóknak viszont inkább a bevándorlók olcsóbb foglalkoztatása jelenti a fő motiváló tényezőt, semmint a szakképzettségük szintje.
Heather du Plessis-Allan – szemben Martin van Beynennel – a migráció negatív hatásaira hívja fel a figyelmet. 2016-ban 71 ezer bevándorló érkezett Új-Zélandra, és szerinte Auckland – az ország legnagyobb városa – már nem tud befogadni több embert, mert jelenleg is túlzsúfolt – elővárosaival együtt 1,4 millió ember otthona, amely az ország lakosságának 30%-a. Emellett kritizálja a Nemzeti Párt migrációs politikáját, mert véleménye szerint az áprilisi szigorító intézkedések inkább csak „megtévesztik” az új-zélandi lakosságot, semmint valósan csökkentik a bevándorlás mértékét. Ezáltal csupán semlegesítik a vitás kérdést a választás előtt. Plessis-Allan szerint meg kell válogatni, hogy kik jöhetnek be az országba.
Szemlézte: Pastrovics Martin
