2017 őszén a német választópolgárok a szavazóurnák elé fognak járulni, hogy egy új parlamentet válasszanak meg. A 2013 óta létező és manapság egyre nagyobb figyelmet kivívó német nacionalista pártra, az Alternative für Deutschlandra (AfD) is leadhatják szavazatukat a németek. Bill Wirtz az amerikai alternatív jobboldal (alt-right) és az AfD között von párhuzamot az American Conservative hasábjain.

2012-ben a német konzervatívokat és a klasszikus liberális vonalat követő közgazdászokat független szavazók kezdték el támogatni, hogy helyi szinten tudjanak érvényesülni, miután elhagyták Angela Merkel jobbközép pártját és a tradicionális liberális demokrata pártot. Bill Wirtz hozzáteszi, hogy nem sokkal később az Európai Unió gazdasági intervencionizmusát és közös valutáját elítélő konzervatívok megalapították az AfD pártját.

A pártot hamarosan belső feszültségek kezdték el szétfeszíteni. A politikai üzenetük fő pilléreinek meghatározásában ugyanis a klasszikus liberálisok és a vallásos tagok között ellentét volt. Míg előbbi az euroszkepticizmus német válfaját kívánta a magáévá tenni, addig az utóbbi inkább a nacionalista és a társadalmilag konzervatív nézetek – többek között a melegházasság elítélését, amely ma sem elfogadott Németországban – hangsúlyozását kívánták az AfD fő irányvonalaként meghatározni. A párton belüli harmónia hiánya rányomta a bélyegét a 2013-as választásokra, amely során nem tudott a parlamentbe kerülni az újonnan alakult alternatív jobboldali párt.

A közvélemény-kutatásokban a párt továbbra is felfelé ívelt, és képviselőjük bekerült az Európai Parlamentbe és a helyi önkormányzatokba is. Bernd Lucke, a párt korábbi elnöke hírnevet szerzett a pártnak a közös valuta és a szuverén adósságválság kritizálásával. Miután Görögország eurózónából való kiválását elvetették és az euróválság érdektelen téma lett a német médiában, úgy csökkent a súlya az AfD-nek is. A menekültválság intenzitásának fokozódása azonban egy új jobboldali felemelkedést teremtett.

Az Európai Hazafiak a Nyugat Iszlamizálódása Ellen (PEGIDA) nevű mozgalom ezreket mozgatott meg országszerte Angela Merkel menekültpolitikája miatt. Néhány demonstráción elhangzottak náci jelszavak is, és a PEGIDA lassan magába olvasztotta az AfD mozgalmát. Bill Wirtz szerint hasonló forgatókönyv jelenik meg az Egyesült Államokban is. Richard Spencer, a fehér felsőbbrendűséget hirdetők vezetője az AfD átváltoztatásához hasonló stratégiát követ. Egy új politikai mozgalom indítása helyett egy már meglévő párt tagjait „fertőzik meg”, ezáltal képesek a régi pártot teljes mértékben átformálni.

Björn Höcke – az AfD egyik legmegosztóbb, vezető pozícióban lévő tagja – 2015-ben jelentős politikai váltást vitt végbe a párton belül. Az új irány szerint a párt „a német emberek mozgalma, amely az elmúlt évtizedek társadalmi kísérletezései ellen foglal állást”, beleértve a multikulturalizmust és napjaink gender témáit. A párt mérsékeltebb tagjai ezután kiváltak az AfD-ből, és kevésbé jelentős csoportokba tagozódtak be.

A párt nacionalista csoportja igyekszik a korábbi vezetők célját elvetni, miszerint az AfD-t a francia Nemzeti Front vagy a holland Szabadságpárt „kis-kormány” mintájára kéne vezetni. Az alternatív jobboldal tehát a gyakorlatban nem csak a demokráciát veti el, hanem politikai céljaik a korlátozott kormányzás ellenzőivé tették őket.

Szemlézte: Pastrovics Martin