Ha az amerikai politikai vezetésnek az a célja, hogy Oroszország Washington-barát politikát folytasson, fontos elismerni és megérteni a moszkvai érdekeket. Nem vezet eredményekhez, ha az Egyesült Államok úgy bánik Oroszországgal, mint egy neveletlen kisgyerekkel – írja az American Conservative-ban megjelent cikkében Daniel L. Davis.

H. R. McMaster nemzetbiztonsági főtanácsadó és Rex Tillerson külügyminiszter megrovó hangnemben fordultak az orosz vezetés felé, miután feltehetőleg kémiai fegyvereket vetett be Szíriában az Aszad–rezsim. McMaster szerint kiváló lehetőség lenne Oroszország számára átgondolnia, helyesen cselekszik-e. Tillerson viszont személyesen Putyinnak tanácsolta, hogy érdemes lenne átgondolnia, hogy valóban megéri-e Szíria szövetségesének maradni. Az orosz külügyminisztérium szóvivője, Maria Zakharova viszont ridegen azt válaszolta: „Szerintem mindenki már rég rájött, hogy nincs értelme ultimátum elé állítani Oroszországot. Egész egyszerűen kontraproduktív hatást érnek el vele”.

McMaster és Tillerson viszont épp azt nem érti, hogy Oroszország nem azért támogatja a szíriai rezsimet, mert kedvelik Aszadot vagy egyetértenek politikai döntéseivel, hanem mert Moszkvát nemzetbiztonsági érdekei fűzik a régióhoz. A Szovjetunió még 1971–ben kötött meg egy szerződést Szíria akkori vezetőjével, Hafaz al-Aszaddal, hogy hozzáférést biztosítson Moszkva számára a tartúszi hadikikötőhöz. Oroszország biztosítva szeretné látni, hogy a háború végeztével továbbra is elérhető marad a Földközi-tengeri kikötője, hogy így továbbra is befolyással rendelkezzen a régióban és biztosítsa a muszlimok lakta határországok stabilitását.

Egyértelmű tehát, hogy morális kötelezettségre hivatkozva Putyin nem fog változtatni politikai irányvonalán.

Az amerikai kormány biztonságpolitikai prioritása a Közel-Keleten az Iszlám Állam feletti győzelem, amely orosz támogatás nélkül nehezen tűnik teljesíthetőnek. Azonban Trump elnöknek a szerző szerint megfontolatlan és elsietett lépései a kémiai fegyverek bevetése után csak elmérgesítették az amerikai–orosz viszonyt.

Bár Oroszország és az ENSZ is vizsgálatot indított volna az ügyben, Trump 24 órával a támadást követően az Aszad-rezsimet jelölte meg felelősként, és egy nappal később az amerikai katonaság megtámadott egy szíriai repülőteret. Az amerikai fellépést követően Putyin nemzetközi jogot sértő cselekedetnek ítélte Trump elnök válaszát, és továbbra is kérte, hogy történjen meg az ENSZ vezette vizsgálat.

„Oroszországnak ugyanúgy érdekében van, hogy véget érjen a polgárháború” – írja Davis. A szíriai konfliktus lezárásával csökkenne a terrorveszély az országban és Moszkva megtakaríthatná a szíriai operáció hatalmas hadi költségeit. Alapvetően az Egyesült Államoknak fel kell hagynia a rezsimváltás tervével – amely nem mellesleg mindig balul sül el –, és olyan politikai irányvonalat követnie, amely valóban hozzájárul az Egyesült Államok stratégiai céljainak megvalósulásához – zárja a cikket Davis.

Szemlézte: Daam Alexandra