Miért van egyre több pap, aki nem kedveli a pápát? – teszi fel a kérdést a The Spectator magazinban megjelent írásában Damian Thompson, aki a Ferenc pápával kritikus hangokat szólítja meg. 

Január 2-án Ferenc pápa a világ összes püspökének levélben hívta fel arra a figyelmét, hogy „zéró toleranciával” kell kezelni a gyerekek elleni erőszakot. Másnap az amerikai Week magazin arról számolt be, hogy Ferenc pápa visszahelyezte hivatalába Mauro Inzoli, pedofíliával vádolt olasz papot, akitől még XVI. Benedek vette el a reverendát, habár figyelmeztette, hogy maradjon távol a fiataloktól. Inzolit, aki köztudottan a drága autókat is szereti, végül az olasz hatóságok közel öt év börtönbüntetésre ítélték pedofília miatt.

Thompson szerint XVI. Benedeknek nem bocsátották volna meg, ha ilyen álszent módon bánik egy gyerekeket zaklató pappal. Szerinte ebben az esetben Benedek nem visszavonul, hanem egyenesen lemondatták volna. A világ médiájának nagy része azonban a szőnyeg alá söpörte ezeket az ügyeket és Ferencet beállították egy „rettenthetetlen reformernek, aki a vatikáni maffiózók, gyerekpornósok és fundamentalisták ellen küzd”.

Azonban ez a kép könnyen megváltozhat 2017-ben a szerző szerint. Vezető katolikusok esnek egymás torkának a pápa azon terve fölött, hogy engedélyezzék-e az elvált és újra megházasodott, misére járó hívőknek az áldozást. Azonban előző évben már Ferenc pápa elméjének tisztaságát is megkérdőjelezték – írja Thompson, hozzátéve, hogy a pápa zavarodottságára semmi bizonyíték nincs. Ugyanakkor belső vatikáni alkalmazottakra hivatkozva azt írja, hogy Ferenc „kijön a sodrából, goromba a beosztottjaival és vulgáris a nyelvezete”.

Ferenc különbözik az elődjeitől. Sokkal brutálisabb a hatalomgyakorlásban, mint II. János Pál pápa, akit pedig egyértelműen autoriter hajlamúnak tartottak. Ferenc pápa azokat a nézeteket vallja, mint az őt megválasztó liberális bíborosok. A pápa krisztusi útmutatást lát a nem szokványos házasok áldoztatási szabályainak lazításában. Hasonlóan nyitott a liberálisok követeléseire a papi házasságot és a női segédlelkészeket illetően.

Kezdetekben a katolikus püspökök úgy gondolták, hogy Ferenc egy „meghatóan naiv reformer”. Eközben hamar rá kellett jönniük, hogy valójában a pápa „egyszerre konfrontálódó, elbűvölő, lobbanékony, idealista és bosszúszomjas” – állítja Thompson, aki szerint ezek a jellemvonások az új amerikai elnök sajátjai is.

A szerző állítása szerint Donald Trump és Ferenc pápa között húzott párhuzam már pár hónapja a Vatikánban is elterjedt, és nem csak Ferenc ellenfeleinek köreiben. Thompson állítólagos forrása persze finomítja a hasonlatot, hozzátéve: senki sem gondolja, hogy ugyanolyan bűnei lennének Trumpnak és a pápának. A vatikáni bennfentes még egy különbségre hívja fel a figyelmet. „Az amerikaiak kirúghatják a saját öreg gonosz vezetőjüket négy év után. Ferencnek nem lenne esélye az újraválasztásra a konklávén”.

Szászi Áron