Európa menekültválsága már évek óta tart és a hagyományos integrációs intézmények egyre nehezebben bírják a terhelést, az érkezőket megállítani hivatott intézkedések pedig sorra kudarcot vallanak. A Törökországon és Görögországon keresztül vezető út elvágásával annyit sikerült elérni, hogy a menekültek most már Észak-Afrikán keresztül érkeznek. Ez az útvonal a korábbinál is veszélyesebb, a Nemzetközi Migrációkutató intézet szerint csak május utolsó hetében több mint ezren haltak meg vagy tűntek el a tengeren. Erre az útvonalra, a Tunézia és Olaszország közötti viszonylag sekély tengerre építene Theo Deutinger holland építész egy mesterséges szigetet, amely befogadná a menekülteket és biztonságot, munkát és az európai állampolgársághoz vezető utat ajánlana nekik.
A mesterséges sziget terve futurisztikusnak tűnhet annak, aki nem járt Hollandiában vagy Dubaiban, de az elképzelés lényege egyáltalán nem újszerű. Elég csak a Római Birodalomra gondolni, amely története során rengetegszer fogadott be teljes népcsoportokat és integrálta őket gyorsan és hatékonyan. Módszerük évszázadokon át működött: az érkezőket lefegyverezték, ha erre szükség volt, és királyaik vagy törzsfőnökeik hatalmát elvették, de utána nem eresztették szélnek és táborokba sem zárták őket.
A bevándorlókat mindig megművelhető és lakható, de viszonylag üres területeken telepítették le, amelyeket sajátjuknak tekinthettek, és művelésükön keresztül váltak akár egy generáció alatt nem csak papíron, hanem a gyakorlatban is teljes jogú polgárokká. De az amerikai Vadnyugat benépesítésében is kulcsszerepet játszott, hogy az érkezők rögtön a sajátjuknak tekinthették a földet, amelyen megtelepedtek és így közösségeik saját erőből emelkedhettek fel.
A szokványos integrációs módszerek nehézségeinek hatására már többen felvetették egy kifejezetten menekültekből álló közösség kialakítását: tavaly Jason Buzi szilikonvölgyi ingatlanmágnás vetette fel egy menekültnemzet ötletét, majd Naguib Sawiris egyiptomi milliárdos akart szigeteket vásárolni, hogy ott alakítson ki egy menedéket. Deutinger állítása szerint már két éve dolgozik Európa Afrikában nevű projektjén. Bár egyelőre ez is csak egy ötlet, egy weboldal és egy kutatócsoport az Eindhoveni egyetemen, a három közül az ő elképzelése tűnik a legkidolgozottabbnak.
Természetesen komoly mérnöki feladat lenne egy mesterséges sziget kialakítása, de még így is gyorsabb és olcsóbb lehet a meglévő terület megvásárlásához szükséges tárgyalásoknál nemzetállamokkal és nemzetközi szervezetekkel. Deutinger Tunéziától és Olaszországtól bérelné a területet 99 évre, amely része lenne az Uniónak, de egyetlen uniós országnak sem. Egy városállamot képzelt el, melynek önkormányzata a korábban Franciaország és Hollandia lakossága által elutasított európai alkotmányra épülne, így egyúttal ennek az alkotmánytervezetnek is a próbatétele lehetne.
Az ötletgazda terve szerint a sziget egyesítené Európa és Afrika legjobb tulajdonságait. Az általa megkérdezett menekültek különösen örültek annak, hogy a sziget számukra ismerősebb éghajlaton lenne. Az integrálódási folyamatban lévő menekültek leggyakoribb panaszai a nyelvi nehézségek és az európaiak ridegsége mellett az éghajlatra irányultak. Deutinger szigete egyszerre kezelné a három problémát és, mint a rómaiak és a vadnyugati telepesek, bárkit szívesen látna anélkül, hogy megpróbálna különbséget tenni menekültek és gazdasági bevándorlók között. A szigetre érkezők szállást, oktatást és munkalehetőséget kapnának, illetve saját szociális rendszert működtetnének, így a sziget gazdasága nem csak önellátó lenne, de egy idő után akár építési költségeinek egy részét is visszatermelhetné az Uniónak. Öt év elteltével, amely elegendő a nyelvtanulásra és az alapos biztonsági átvilágításra, a lakók megkapnák az európai állampolgárságot.
Deutinger terve egyelőre csak egy érdekes ötlet igazi politikai tőke nélkül. Ha felkarolja a nemzeti vagy az európai szintű politika, akár még meg is valósulhat, de kísérleti jellege és a lehetséges buktatók miatt ez valószínűleg csak a polgárság nyomására történhetne meg. De azt se felejtsük el, hogy ha meg is valósulna az Európa Afrikában és segítene Európa migrációs válságán, azokat a problémákat nem oldaná meg, amelyek csak Szíriában több mint tízmillió embert kényszerítettek elmenekülni otthonukból.
Szemlézte: Daniel Corsano
