Hamarosan új szövetségi választások lesznek Ausztráliában, a pontos időpont azonban még nem ismert. A szenátusi szavazási rendszer kérdése nemrégiben eléggé felborzolta a kedélyeket, ugyanis a minap fejeződött be a parlamentben a maratoni vita arról, miként változtassák meg a régóta fennálló mechanizmust.
A jelenleg működő rendszer szerint a szavazók két opció közül választhatnak: Az első az úgynevezett „above-the-line” szavazás, amely egy leegyszerűsített preferenciális szavazást jelent. Ebben az esetben a választók egyetlen négyzetet számoznak meg, és beírják az 1-es számot a választott párt neve mellé. Ilyen esetben a választói preferencia elosztódik a csoportos szavazati jegy szerint, amelynek szétszórását az a párt vagy csoport határozza meg, amelyre az illető leadta voksát.
A másik opció a „below-the-line” szavazás, amikor a kívánt személy neve mellé egy 1-es számot írnak, majd az összes jelöltet megszámozzák, vagyis minden indulót egyénenként rangsorolnak. Ezzel szétosztják teljesen preferenciáikat. Tehát a kívánt párt összes képviselője mellé egyes számot írnak, és a fennmaradó jelöltek sorrendjét pedig megszámozzák, de itt egy induló négyzete sem maradhat üresen.
A fent említett rendszer megváltoztatásának megvitatására szenátusi ülést tartottak, mely során a Képviselőház végül elfogadta a szenátusi választási reform törvénytervezetét. A vita 40 órán keresztül zajlott kisebb-nagyobb összezördülések mellett.
A változtatás mellett álló szövetségi kormány mögött – amelyet jelenleg Malcolm Turnbull miniszterelnök vezet a Liberális Párt színeiben – a Zöldek, a Nemzeti Párt valamint Nick Xenophon független szenátor is támogató volt az ügyben. Szerintük azért fontos ennek véghezvitele, hogy meg lehessen adni a választópolgárok számára a valódi lehetőséget arra, hogy kifejezhessék, melyik indulókat preferálják ténylegesen. A beterjesztett változtatás szerint a preferenciákat 1-6-ig lehet elosztani, above-the-line. A leadott szavazólap például akkor is érvényesnek lesz ítélve, ha a szavazó csak egy mezőt jelö; viszont ha az általa választott párt nem ér el elég szavazatot, hogy a számlálásban maradhasson, a voks úgymond kimerül és nem számít bele a szenátor megválasztásába.
A cél tehát a polgárok felhatalmazása arra, hogy közvetlenül határozhassák meg preferenciáikat és végső soron segítsenek ezzel, hogy megválasszák a szenátust. A régi rendszer alatt a kontrollt nem gyakorolhatták, mivel csak egy kockát jelölhettek be a szavazócédulán.
Nagy a törvényjavaslatot ellenzők tábora, ide tartoznak többek között a Munkáspárt tagjai: „Ez a törvény egy legalizálása annak, hogy megtisztítsák a szenátust a kisebb pártoktól és a függetlenektől” − mondta Penny Wong, a Szenátus ellenzéki vezetője. A tábor véleménye szerint a változtatási javaslat célja, hogy ellehetetlenítsék a kisebb pártokat, illetve a független szenátorokat a versenyből és megszilárdítsák a jelenleg fennálló liberális-nemzeti koalíciót a felsőházban. Kérdés tárgyát képezi az is, hogy ezek a reformok összhangban vannak-e valamennyi vonatkozó követelménnyel, amelyet az alkotmány megszab.
Bob Day, Dél-Ausztrália szenátora fellebbezést tervez benyújtani a döntéssel kapcsolatban, mert véleménye szerint ezzel több milliónyi szavazót fosztanak meg a demokratikus jogaiktól. „Hárommillió ember van, aki a kisebb pártokra és a függetlenekre szavazott legutóbbi alkalommal. (…) Biztosak benne (az új szabályok támogatói), hogy meg akarnak szabadulni 3 millió kellemetlen szavazótól? (…) Miért nem szabadulnak meg egyszerűen mindenkitől és folytatják le az egészet maguk között?”
A legfőbb kétségek, amelyekre reflexiót várna kollégáitól, hogy miként fogják kezelni ezeknek a potenciális voksoknak az elvesztését, valamint alaposan átvizsgálná, hogy a változtatás valóban nem ütközik-e az alkotmányba. A szenátusi szavazás időpontja még kétséges, de Turnbull miniszterelnök többször javasolta, hogy tartsák meg minél előbb, lehetőleg augusztus, szeptember vagy esetleg október környékén.
Mészár Kata
