Az Oxfordi Egyetemen kísérletet tettek arra, hogy ésszerű vitát rendezzenek az abortusz kérdéséről, a próbálkozás azonban a diákok fenyegetéseinek hatására meghiúsult. Tim Stanley, a vita egyik résztvevője a The Telegraph-ban megjelent cikkében reagált az esetre, amelyben kifejti, hogy az autoritárius baloldal pontosan olyanná vált, mint eddigi megvetésének tárgya.

„Azt gondoltam, hogyha van olyan hely Nagy-Britanniában, ahol a békés egyet nem értés jegyében lehet vitatkozni, akkor az az Oxfordi Egyetem. De tévedtem” – írja Tim Stanley november 19-i, a The Telegraph-ban megjelent cikkében. 

A vitát az egyetem egyik hallgatói csoportja, az Oxford Students for Life szervezte. Tim Stanley hangsúlyozza, hogy témája nem a nők abortuszról való döntési joga lett volna, hanem az, hogy mennyiben van hatással az abortusz a szélesebben vett társadalom egészére. Vitapartnere Brendan O’Neill lett volna. Az esemény meghirdetése után azonban sorra jelentek meg a tiltakozó csoportok az egyik közösségi oldalon, a helyszínt biztosító Christ Church Junior Common Room pedig lemondta a foglalást, így a vita megrendezése meghiúsult.

Stanley szerint a tiltakozók által felhozott ellenérvek nem állják meg a helyüket. Ha valakit zavar maga a kérdésfeltevés vagy az, hogy a témáról férfiak tartanak előadást, egyrészt nem kötelező részt vennie a vitán, másrészt egy privát szervezetnek joga van eldönteni, hogy milyen témáról szeretne vitát szervezni és kit hív meg előadóként az eseményre. Nem túl intelligens elképzelés az az ötlet, hogy egy etikai problémáról csak az formálhat véleményt, akit személyesen érint az ügy.

A cikkszerző kiemeli, hogy az abortusz társadalomra gyakorolt hatásáról lett volna szó, és a társadalom ugyebár a férfiakat is magába foglalja. Az sem túl erős érv, hogy az esemény megrendezése jóléti problémákat okozott volna a helyszínt biztosító Christ Church kollégium tanulóinak, hiszen ennyi erővel a hongkongi demokrácia kérdéséről sem lehetne előadásokat szervezni, mivel az sértő lehet azokra az Egyesült Királyságban tanuló kínai diákokra nézve, akiknek a szülei a kommunista pártapparátus tagjai. Az azzal kapcsolatos aggályok, hogy a vita megrendezése általánosságban veszélyeztetné az abortuszhoz való jogot, teljesen alaptalanok, az abortusz engedélyezett Nagy-Britanniában, bárki hozzáférhet és politikailag védett téma.

A szerző szerint az esemény eltörlése azt is bizonyítja, hogy a baloldal milyen kemény munkát fektet a szólásszabadság új paramétereinek definiálásába. Szabadon beszélhetünk, mindaddig, amíg nem sértünk meg bizonyos érzékeny pontokat, ezáltal tulajdonképpen semmilyen igazi szabadsággal nem rendelkezünk. Stanley-t ez a puritán etikára emlékezteti, mely szerint az egyén szabadsága addig terjed, amíg ennek szabadságnak gyakorlása az üdvösség felé vezeti.

A baloldal az általa megvetett vallásos jobboldaliak tekintélyelvű szellemi beállítottságát veszi át, amikor úgy próbálja védelmezni saját szabadság-felfogását, hogy felszámolja a vele ellenkező ideákat. Az abortusz témájában azért gyakorolhatja autoritását a baloldal, mert a kortárs társadalom széles köre egyetért az ő definíciójukkal. De el fog jönni az a nap, amikor valami népszerűtlen téma mellett próbálnak kiállni, és akkor őket is el fogják hallgattatni. Stanley ígéri, hogy ekkor ott áll majd mellettük, megvédve azon jogukat, hogy valami olyan mellett érvelhessenek, amivel ő maga nem ért egyet.

„Minél idősebbek leszünk, annál inkább realizáljuk, hogy nem csak meggyőződéseink fontosak, hanem annak a szabadsága is, hogy félelem nélkül nyilváníthassuk ki ezeket. Azt hiszem az érettség mindnyájunkból mérsékelt liberálisokat kreál” – zárja írását Tim Stanley.

Rózsa Kitti