Mi jöhet egy esetleges EU-ból való kilépés után Nagy-Britanniában? A London School of Economics blogjában összefoglalta a brit Centre for Economic Performance (CEP) kutatási központ által február 12-én nyilvánosságra hozott, Élet a Brexit után: melyek Nagy-Britannia lehetőségei az Európai Unión kívűl? című beszámolóját. A kiadvány felvázolja az esetleges lehetőségeket és forgatókönyveket az Európai Unióból való távozás esetére.

A szerzőpáros, Swati Dhingra és Thomas Sampson kiemeli, hogy a felvetett problémák csupán lehetséges opciók, hiszen az Unióból való kilépés egy ugrást jelentene az ismeretlenbe, csak bizonytalan jövőképek festhetőek le, egyértelmű következtetéseket lehetetlen volna előre levonni.

„Jelenleg nincs konszenzus a kormányon belül vagy a nagyközönség között arra vonatkozóan, hogy minek kellene történnie a Brexit után. (…) Az alternatív forgatókönyvek nagyon különböző víziókat testesítenek meg arról, mi lenne Nagy-Britannia jövőbeni pozíciója a világban. Az ország szavazóinak megvan a joguk ahhoz, hogy tisztában legyenek azzal, milyen lehetőségek közül választhatnak, amikor belépnek a szavazófülkébe” − írják. A kutatási központ szerint ahhoz, hogy felelősségteljes döntés szülessen a távozás kérdésében kiírt referendum során, bővíteni kell az ismereteket arról, milyen jövőbeni opciók lehetségesek az eredmény függvényében. A kiadott jelentés, amely a témában a sorozat első részét képezi, a gazdasági hátrányokat és előnyöket veti fel a Brexit esetleges bekövetkezte után, számot vetve mind a pozitív, mind pedig a negatív kimenetelek felett.

A kiadvány első felvetett problémája a személyek szabad mozgásával kapcsolatos. A Brexit után az Európai Unió egyértelműen továbbra is a világ egyik legnagyobb piaca és Nagy-Britannia legfontosabb kereskedelmi partnere maradna. Kulcskérdés viszont, hogy mi történne a hárommillió uniós állampolgárral, akik az Egyesült Királyságban élnek, valamint a kétmillió angol állampolgárral, akik az EU többi országában laknak.

Egyértelműen vannak gazdasági előnyei az európai integrációnak, de ezek megszerzése magával vonja azt, hogy az államnak fel kell adnia néhány elemet szuverenitásából. Ez a kompromisszum viszont abban az esetben sem elkerülhető, ha Nagy-Britannia a távozás mellett dönt.

Lehetőségnek felmerülhet a „norvég út” azaz, az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodás keretében való működés, nem EU tagországként. Ez minimalizálná a kereskedelmi költségeket, de azt is jelentené, hogy ugyanakkora arányban kellene számolni a kiadásokkal, mint a jelenlegi Uniós büdzsében. A jelenleg fennálló szabályozásokat is meg kellene tartani, de úgy, hogy az államnak nem lenne többé szava annál az asztalnál, ahol a döntések születnek.

Másik opció a „svájci út”, vagyis bilaterális szerződések kötése a Közösséggel. Svájc azonban még mindig köteles egyes szabályozásokat követni anélkül, hogy bármiféle képviselettel rendelkezne az Unióban. Fizetési kötelezettsége pedig annyi, amennyit Nagy-Britannia jelenleg fizet azért, hogy részese lehessen az egységes árupiacnak. Svájcnak szabadkereskedelmi megállapodása sincs az Unióval a szolgáltatások szférájában, azonban Nagy-Britannia ezen a területen jelentős exporttal rendelkezik.

Előnyre tehetne szert viszont London abból, ha lehetősége nyílna saját kereskedelmi megállapodások megkötésére nem uniós országokkal. Ugyanakkor kis államként kevesebb ereje is lenne az alku létrehozásához, mint az EU-nak.

A szerzőpáros kiemeli, hogy a Brexit melletti döntés kirobbanthatja azt az elméleti vitát, ami újratárgyalná Nagy-Britannia helyét Európában és a világban. Ha az állam úgy dönt, elvágja a kapcsolatot és köteléket Európa nagy részével, az újraértékelés fundamentális változást hozhatna politikai, gazdasági és jogi területeken, amelyek az ország 1973-as csatlakozása óta fennállnak. Ha az Egyesült Királyság azt választja, hogy az Európai Gazdasági Övezet része marad, a gazdasági és jogi változások kisebbek lennének. A jelenleg hasznot hozó szorosabb gazdasági integráció egyenesen arányosan hozza magával több politikai terület Brüsszel általi ellenőrzését és koordinációját, ennek elhagyásával azonban ezek a kompromisszumot igénylő szférák nem módosulnának a jelentés szerint.

Mészár Kata