2024. január 28-án Burkina Faso, Mali és Niger katonai juntái közösen jelentették be azonnali távozásukat az ECOWAS afrikai gazdasági szervezetből. Kilépésük komoly kérdéseket vet fel a regionális kapcsolatok dinamikájára és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió (WAEMU) és a Nyugat-afrikai Communauté Financiere Africaine (CFA)-frank stabilitására nézve is. A három ország döntése szélesebb körű politikai-gazdasági-biztonsági stratégiák lenyomata.
2023. szeptember 16-án Burkina Faso, Mali és Niger merész lépést tett az Alliance des États du Sahel (AES, angolul: Alliance of Sahel States) létrehozásával – amely az ECOWAS nigeri katonai beavatkozásának fenyegetésére válaszul létrejött védelmi egyezmény.
Communique de la CEDEAO pic.twitter.com/UcIwAIuhGT
— Ecowas - Cedeao (@ecowas_cedeao) January 28, 2024
Ez az együttműködés azután alakult, hogy az Abdourahamane Tchiani vezette katonai junta letartóztatta Niger korábban megválasztott elnökét, Mohamed Bazoumot.
Az ECOWAS és a WAEMU ezt követő gazdasági szankciói fokozták a feszült geopolitikai helyzetet, ami arra késztette az AES-t, hogy 2024. január 28-án bejelentse azonnali kilépését az ECOWAS-ból. Kivonulásuk egyértelmű jelzője az egyre fokozódó instabilitásnak, a regionális integrációs erőfeszítések visszaszorulásának és a Száhel államai közt növekvő bizalmatlanságnak.
Az AES, amely erős frankofóbiával és forradalmi, újító ambíciókkal rendelkező tagokból áll, azt állítja, hogy az ECOWAS "eltávolodott alapító atyáinak eszméitől és a pánafrikanizmustól".
2022. január 9-én az ECOWAS szigorú szankciókat vezetett be Malival szemben az átmeneti kormány azon döntése miatt, hogy 2026-ig halasztja a választásokat – megsértve a 2020 augusztusi puccs után eredetileg ígért 18 hónapos átmeneti időszakot.
2023 augusztusának elején az ECOWAS egy másik puccsot követően fokozta a nigeri katonai junta elleni szankciókat, és katonai beavatkozásra figyelmeztetett. A szankciók – beleértve a kereskedelmi és pénzügyi tranzakciók felfüggesztését, vagyonbefagyasztást és a nagykövetek visszahívását – súlyos nehézségeket okoztak ezeknek az országoknak, amelyek már amúgy is belső instabilitással és terrorizmussal küzdenek.
A szigorú reakciónak az volt a célja, hogy megakadályozzák a katonai puccsok dominó-szerű kirobbanását egy olyan régióban, amely 2020 óta hajlamos az ilyen incidensekre.
Az AES több közös vonást mutat a WAEMU-val, mint az ECOWAS-szal. Annak nyolc tagállama (Benin, Burkina Faso, Elefántcsontpart, Bissau-Guinea, Mali, Niger, Szenegál és Togo) ugyanazt a valutát, a Nyugat-afrikai Államok Központi Bankja (BCEAO) által szabályozott CFA-frankot használja, illetve a francia a közös nyelv – mindkettő a Franciaországgal folytatott gyarmati történelmük eredménye.
A katonai juntákra nehezedő nyomás fokozása érdekében a WAEMU államok drasztikus intézkedést hoztak, és elvágták Mali és Niger hozzáférését a BCEAO számlákhoz, ami pénzügyi válságokhoz és adósságcsődökhöz vezetett.
A szankciók kedvezőtlen hatást gyakoroltak a rezsimre, és a lakosság viselte a terheket, amint az Niger esetében is nyilvánvaló. A szankciókra válaszul az AES úgy döntött, hogy megszakítja kapcsolatait az ECOWAS-szal, arra hivatkozva, hogy az engedett a külföldi befolyásnak, elárulta alapelveit, és ezzel “fenyegetést” jelentett tagállamai számára.
Bár Franciaországot nem említik kifejezetten, a junták következetesen elítélik Párizs beavatkozásait és gyarmati hozzáállását, különösen a CFA-frank intézményi berendezkedését illetően. Az AES azt állítja, hogy a CFA-frank Franciaország gazdasági államvezetésének és “gazdasági gyarmatosításának” eszköze. A regionális szervezetek által bevezetett szankciókat véleményük szerint a francia kormány és a hasonló gondolkodású nyugati államok befolyásolják.
A mélyreható reformokra vagy a CFA-frank megszűnésére vonatkozó követelések az 1960-as évekre nyúlnak vissza, az afrikai államok függetlenségét követő időszakra. 1945-ös megalakulása óta a CFA-frank rugalmasságról tett tanúbizonyságot, mivel Franciaország következetesen igazította a valutát a kihívások kezeléséhez. Az afrikai ügynökségek és a francia befolyás csökkentését támogató pánafrikanista mozgalmak nyomása 2019-ben reformokhoz vezetett, a valuta "eco" névre való átnevezéséhez, a francia kincstár tartaléktartási követelményének megszüntetéséhez és a francia képviselők visszavonásához az UEMOA döntéshozó testületeiből. E változások ellenére a CFA-frank továbbra is az euróhoz van kötve, és a francia kincstár korlátlan konvertibilitást biztosít, miközben naponta ellenőrzi a tartalékokat.
2023 decemberében Franciaország Burkina Faso és Mali példáját követve kivonta hadseregét Nigerből, a régió utolsó katonai szövetségeséből – ez a követelés visszhangzott a 2020–2022-es puccsok után.
1500 katona hagyta el Nigert, szimbolizálva az utolsó stratégiai katonai akciót Párizs és Ouagadougou, Bamako és Niamey vezetései között.
A kormányzó tábornokok megszakították kapcsolataikat számos nyugati partnerrel, és egyre szorosabban igazodnak a nem nyugati hatalmakhoz, köztük Oroszországhoz, Kínához és Iránhoz.
2023. november 25-én Burkina Faso, Mali és Niger pénzügy- és gazdasági miniszterei közösen kinyilvánították szándékukat egy stabilizációs alap létrehozására, egy beruházási bank létrehozására, valamint a valódi gazdasági és monetáris unió felé történő előrelépésre. Az AES ezen lépése a WAEMU alternatíváinak keresését jelzi.
Az új intézmények létrehozása azonban kihívást jelentene, tekintettel a szövetség korlátozott technológiai és technikai infrastruktúrájára, illetve minimális “valutatermelő” képességére. Jelentős problémák merülnek fel továbbá a három állam fejlettsége, fiskális rendszerei és gazdasági struktúrái közötti különbségekből adódóan. Ha kilépnek a CFA frankból, ezek az országok sok más afrikai nemzet mintáját követve valutájukat külföldön lesznek kénytelenek előállítani.
A WAEMU-ból és a CFA-frankból való kilépésük várhatóan jelentősebb befolyást gyakorolna a regionális intézményekre, mint az ECOWAS-ra, mivel az AES a WAEMU GDP-jének több mint 30%-át teszi ki. Ezek az államok jelentős erőforrás-tartalékokkal büszkélkedhetnek, Niger a 7. legnagyobb globális urántermelő, Burkina Faso 2020-ban Afrika harmadik legnagyobb gyapottermelője volt, és 2022-ben együttesen a régió termelésének mintegy 70% -át adta.
Az AES ECOWAS-ból való kilépése határozottan jelzi ezen államok eltökéltségét a hatalom megtartása és eddigi terveik, stratégiáik folytatása iránt. Kilépésük arra kényszerítheti a WAEMU államait, hogy újragondolják gazdasági szankcióikat – olyan alternatív megközelítések megfontolását követelve, amelyek képesek megfékezni e három tagállam destabilizáló intézkedéseit, a régió jelenleg is fennálló bizonytalanságait tovább súlyosbítva.
Burkina Faso, Mali és Niger kilépése az ECOWAS-ból kiemeli a régión belüli szélesebb körű geopolitikai változásokat, beleértve Franciaország csökkenő befolyását és a regionális szereplők növekvő magabiztosságát. A francia katonai erők kivonása Nigerből és az AES-tagállamok nem nyugati hatalmakhoz való igazodása a Nyugat-Afrikán belüli hatalmi dinamika átrendeződését jelzi – amely továbbra is küzd a belső feszültségekkel, a terrorizmussal és a gazdaság kihívásaival.
Szemlézte: Pálházi-Nagy Fanni
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
