A lengyel hadsereg mára az egyik legjelentősebb haderővé nőtte ki magát Európában. Ez tükröződik képességeinek és eszközállományának növekedésében, amelyet a lengyelek egy jelentős kiadással támogatnak. Az ország a GDP-jének közel 4%-át katonai kiadásokra szánja.

Ez az arány az egyik legnagyobb a NATO szövetségén belül, de világszinten sem éppen elhanyagolható. Erre természetesen jó oka van a lengyeleknek, hiszen a földrajzi kitettség és a történelmi tapasztalatok mind növelték a biztonsági aggályokat. Moszkva 2014-es krími akciója (hibrid művelet) már fel is ébresztette Varsó régi bizalmatlanságát az oroszokkal szemben. Ahogy a biztonsági kockázatok nőttek, Lengyelország fegyverkezésbe kezdett. Aztán jött 2022-es háború, amikor a lengyelek azonnal Kijev mellé álltak.

Lengyelország geopolitikai kihívásainak az egyik oka a földrajzi fekvés. Az ország nagy része síkság, ami rendkívül kitetté teszi egy esetleges katonai támadásnak. Főleg akkor, amikor olyan történelmi birodalmak veszik körbe Varsót, mint a történelmi Német Császárság és az Orosz Cárság.

A német és orosz hódítások mind a mai napig erősen beivódtak a lengyel köztudatba. Elég, ha a 18. századi három (1772, 1793 és 1795) felosztásra, vagy éppen az 1939-es Molotov-Ribbentrop egyezményre gondolunk.

Ekkor ugyanis Berlin és Moszkva a közép- és kelet-európai népek feje felett húzta meg saját befolyási övezeteit. A német és orosz közeledés a lengyeleknél egyfajta „Rapalló komplexusként” csapódott le. Varsó mindig is erőteljes fenntartásokkal kezelte Berlin politikáját. Igaz, egy „térfélen” (NATO és az EU) vannak a németekkel, de a korábbi kancellárok (Gerhard Schröder vagy éppen Angela Merkel) oroszokkal kötött gazdasági egyezményeit mindig is ellenezték. Ennek kiemelt példája az Északi-áramlat gázvezeték. Emellett érdemes megtekinteni a lengyel véleményeket a vezeték felrobbantásával kapcsolatban. Varsóban ugyanis kifejezetten pozitívan fogadták a fejleményeket. 

Poland's former minister of national defense & foreign minister has posted "Thank you, USA" with a picture of the Nord Stream gas leaks pic.twitter.com/VIAV86GwGg

— Faytuks News Δ (@Faytuks) September 27, 2022

Rendkívül érdekes, hogy a politikai pártok „ki is használják” ezt a történelem adta „lehetőséget”. A konzervatív PIS (Jog és Igazságosság) az Unión belüli német dominancia elleni fellépései ez bőven mutatják. Kaczynski (PIS elnöke) már a „negyedik birodalomnak” nevezte a föderáció kiépítésére törekvő Berlint. Az Európai Unióhoz való hozzáállás azonban már nem egyértelmű, sőt komoly törésvonal húzódik meg a lengyel politikán belül. Így a szuverenista PIS párt számára a berlini ambíciók a föderáció megalakítására aggasztóak, ezzel szemben a Donald Tusk vezette Polgári Koalíció már sokkal inkább „kiegyezés” párti. Habár a választások eredménye már tiszta számunkra, a kormányalakítás még nem.

Ezzel szemben az egész lengyel politikai paletta akut biztonsági problémának tartja az orosz fenyegetettséget. A lengyelekkel szomszédos, az oroszok által 1945-ben annektált kalinyingrádi exklávé folyamatos biztonsági aggályokat vetít előre. Az orosz flotta és a nukleáris képességek is jelen vannak a térségben. Mindemellett fontos Belarusz helyzete. Ugyanis Lukasenka a 2020-as elcsalt választásokig igenis próbálkozott az EU és Moszkva között lavírozni. Majd az uniós szankciók Minszket szinte teljesen eltávolították a Nyugattól Moszkva felé. Az oroszok pedig azonnal lecsaptak a szomszédos meggyengült országra. Így kerülhetett sor arra, hogy a rendkívül kiszolgáltatott Minszk engedélyezte az orosz nukleáris arzenál telepítését. Végül pedig, hogy a 2022-es Ukrajna elleni orosz támadás egyik fő iránya, vagyis a Kijev elleni művelet Belaruszból indult.

Oroszország számára Minszk egy rendkívüli geopolitikai nyeremény. Varsó értékelése szerint pedig egy rendkívüli veszélyforrás. A többi között a Suwalki-folyosó miatt, amely a NATO számára az egyik legnagyobb katonai kihívás. A litván-lengyel határ egy csaknem 65 km hosszú folyosó, amelyet keletről Belarusz, nyugatról pedig az orosz kalinyingrádi exklávé vesz körül.

A legrosszabb forgatókönyv szerint az oroszok Belaruszon keresztül könnyen el tudnák vágni a Baltikumot a NATO utánpótlásoktól.

Jelenleg a NATO számára a Baltikum a legkitettebb térség. A kis országok ugyanis nem rendelkeznek megfelelő katonai erővel egy esetleges orosz támadás megállítására. Így a lengyelek által szintén szorgalmazott „NATO’s Eastern Flank” (Keleti Szárny) megerősítésére több nagyhatalom is (USA, Németország, Franciaoroszág, Egyesült-Királyság) állomásoztat csapatokat a térségben. Ezek mellett olyan NATO-n belüli együttműködések is kirajzolódnak, mint a román-lengyel „szövetség”. A lengyelek az orosz veszély megléte miatt is szorgalmazzák a skandináv NATO bővítést.

Fontos, hogy Varsó az Oroszország által jelentett fenyegetés miatt nem szerelte le a haderejét. Ellenben a nyugat-európaiakkal, ahol a politikai szereplők nem éreztek a lengyelekhez hasonló aggodalmakat. Ezért mai napig a lengyel haderő az egyik legjelentősebb Közép- és Kelet-Európában.

Igaz, a szovjet eszközállomány túlnyomó mennyisége, illetve a NATO tagság miatt jelentős átalakításokra került sor. A rendelkezésre álló szovjet eredetű páncélos és tüzérségi eszközöket Varsó megpróbálta több helyről is lecserélni. Így történt, hogy lengyel kezekbe kerültek német, amerikai és (a szintén NATO kompatibilis) dél-koreai eszközök. Alapvetően jelentős szintugrás következett be az eszközpark minőségében. Ez igaz mind a szárazföldi, mind a légi képességekre. Viszont egy ilyen tarka haderőnek ára is van.

Egy nagyon vegyes felvágottat láthatunk, amikor végigtekintünk a lengyel haderő arzenálján. Részben ez is a gyengéje, ugyanis minden egyes eszközre jelentős logisztikai feladat hárul, ez pedig elképesztő költségekkel és tervezéssel jár együtt.

Ugyanis más felszerelést igényel egy szovjet eredetű T-72, egy német Leopard 2 A4-es, az amerikai M1A2 Abrams, vagy éppen egy dél-koreai K2-es (lőszer, műszaki karbantartás, üzemanyag stb…). És ez csak a páncélosok világa.

Érdemes a magyar példára is figyelmet fordítani. Budapest a lengyelhez képest egy sokkal kiegyensúlyozottabb és következetesebb fegyverkezési programot hirdetett. A német Rheinmetall és Krauss-Maffei Wegmann hadiipari vállalatokkal való hosszú távú együttműködés egy sokkal kompatibilisebb haderő képét vetíti elénk. Nem beszélve arról, hogy nem csak a megrendelését adta le a Honvédség ezeknek a gyáraknak, hanem sikerült őket Magyarországra telepíteni.

A hazai lőszer és fegyvergyártás újraélesztése egy stratégiai előny, különösen egy válságidőszakban.

Igaz, arányaiban a magyar haderő a megrendelt tételekben mérföldekkel hátrébb van a lengyelektől, de utóbbi egy csaknem 40 milliós ország.

Amint láthattuk, a lengyelek a biztonsági kérdéseket sokkal komolyabban kezelik, mint a nyugat-európaiak (akár a németek). Igaz Lengyelország riválisa, az atomhatalom Oroszország, konkrétan a szomszédja. A történelmi tapasztalatoknak és a geopolitikai helyzetnek megfelelően Varsó számára a Baltikum, a mai Belarusz és Ukrajna mindig is különösen fontos területek. Az oroszokkal való konfrontáció egyik alapja, hogy Moszkva az említett régió feletti befolyás kiterjesztésére törekszik. Az ukrajnai háború a geopolitikai és biztonsági aggályok miatt „húzta be” Varsót. Vagyis a félelem „vezérelte” a lengyeleket, hogy megakadályozzák Moszkva szalonképessé válását a térségben. Ennek ellenére az Ukrajnával ápolt kapcsolat nem túl rózsás (gabonaügy, emlékezetpolitika stb…). Varsó pedig egy defenzív stratégia kiépítésével törekszik felvenni az orosz nagyhatalmiság ellen a kesztyűt.

Szemlézte: Szabó Bence

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon