Etiópia egy nagy történelmi múltra visszatekintő, ám jelenleg tengerparttal nem rendelkező állam. Ezen szeretne változtatni Abiy Ahmed, etióp miniszterelnök, aki a szomszédos kelet-afrikai országok nemtetszését kiváltva 2023 októberében arról beszélt, hogy Etiópiának ki kell törnie a „földrajz börtönéből”.
Afrika szarva és annak közvetlen környezete már hosszú ideje konfliktusoktól terhelt térségnek számít. Csupán a 2020 és 2022 között lezajlott etióp polgárháború következtében több százezer ember vesztette életét és akkor még nem is beszéltünk a Szudánt vagy Szomáliát érintő kihívásokról. A The Economist szerint azonban most egy újabb krízis van kibontakozóban, mivel a tengerparttal nem rendelkező Etiópia miniszterelnöke egyre erélyesebben hangoztatja, hogy országának tengeri kijáratra van szüksége.
Abiy Ahmed múlt hónapban arra hívta fel hallgatósága figyelmét, hogy korábban a Vörös-tenger volt Etiópia „természetes határa”, így az ország olyan fontos kikötővárosokkal rendelkezett, mint Massawa vagy Assab. Az egykori etióp birodalomhoz tartozó Assab különösen nagy szimbolikus értékkel rendelkezik az etióp emberek szemében. Az említett tengerparti városok azonban ma a szomszédos Eritrea területéhez tartoznak, amely 1993-ban nyerte el függetlenségét.
Abiy úgy fogalmazott, hogy Etiópia követeléseit a szomszédaival folytatott békés tárgyalásokon keresztül kívánja elérni, ehhez azonban az etióp miniszterelnök nem túl megnyugtató módon azt is hozzátette, hogy
jobb most rendezni a kérdést, mint megkockáztatni egy fegyveres konfliktust a jövőben.
Amennyiben Abiy Ahmed kijelentéseinek célja nem csupán az, hogy az ország belső problémáiról elterelje a figyelmet, akkor az elhangzottak komoly fenyegetésként, majdnem ultimátumként is értelmezhetőek.
Állítólag a miniszterelnök egy négyszemközti beszélgetés során azt is elmondta, hogy készen áll erőszakot alkalmazni, amennyiben a tárgyalások kudarcot vallanak. Talán nem véletlen, hogy a tengeri kikötőkről szóló beszéd után pár nappal a fővárosban, Addisz-Abebában látványos katonai felvonulást rendeztek, melynek során a hadsereg bemutatta új fegyvereit is.
Etiópia és Eritrea 1998 és 2000 között már háborúztak egymással, azonban a hadviselés semmi érdemi változást nem hozott. 2000-ben a két fél ugyan tűzszünetet kötött, Etiópia külkereskedelmének 90-95%-át napjainkban mégsem Eritrea kikötővárosain, hanem Dzsibutin keresztül bonyolítja, amelynek évente mintegy 1,5 milliárd dollárt fizet kikötői illetékként.
Dzsibuti, az ország területi integritásának sérthetetlenségére hivatkozva utasította el Etiópia kikötő iránti igényét, hasonlóan járt el Szomália is.
Abiy Ahmed még annak a lehetőségét is felvetette, hogy önálló államként ismerné el a de jure Szomáliához tartozó Szomáliföldet, amennyiben az hajlandó lenne Etiópiának adni egy földsávot Zeila ősi kikötője környékén.
A tengerparttal nem rendelkező államok között napjainkban valószínűleg Etiópiának van a legtöbb esélye arra, hogy minden politikai, gazdasági vagy akár katonai befolyását latba véve tengerparti kijáratot szerezzen magának. Figyelembe véve, hogy a kelet-afrikai ország Egyiptom és Szudán tiltakozása ellenére kezdte el építeni gátját a Kék-Níluson, egyáltalán nem kizárt, hogy Etiópia a jövőben agresszíven fog fellépni szomszédaival szemben céljának elérése érdekében.
Szemlézte: Zámbori Jonatán
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
