Láthatóan fontos része az orosz nemzeti identitásnak az ortodox egyház. Éppen ezért fontos megérteni, hogy hogyan fakadt az ateista, szocialista országból ez a vallási megújulás. A Danube Institute legutolsó rendezvénye ennek eredt nyomába.

Február 22-én tartott előadást a Danube Institute-ban Dr. Brittany Pheiffer Noble, az orosz kultúra és 20. századi szellemtörténet szakértője. Előadásában bemutatta, hogy hogyan éledt újjá az ortodoxia az orosz társadalomban és végül hogyan lett része a politikai életnek. Elmondta: az orosz ortodox egyház súlyos traumákkal, apokaliptikus élményekkel terhelt múltból érkezik, hiszen a szovjet időszak alatt erősen elnyomták, és az 1920-as években több mint 100 000 papját mészárolták le a bolsevikok. A második világháború alatt enyhült a szigor, de az egyház folyamatosan komoly korlátok között működhetett csak. Az emigráns közösségekben virágoztak a „katechón” azaz „maradék” ortodox közösségek. Az 1980-as évektől a szovjet állam lazított a szigoron, és a szamizdat kultúrán keresztül az ortodoxia is új életre kelt a Szovjetunióban. Dr. Noble szerint ekkor

ortodoxnak lenni egyet jelentett a nemzeti identitás visszaszerzésével.

A fordulópontot az 1988-as év hozta el. Ekkor ünnepelte az ortodox egyház Oroszország keresztény hitre térésének ezredik évfordulóját. A szovjet állam érzékelte, hogy a vállalkozás népszerű és mögé állt, hogy javítsa a Szovjetunió képét a világ előtt. Az ortodox egyház így a társadalom fontos és elfogadott részévé vált, főleg a városokra támaszkodva. Ez segített abban is, hogy közelebb kerüljön a politikai élethez. Jóllehet a Jelcin-adminisztráció meglehetősen vallásellenes volt, 1997-ben mégis engedett az ortodox lobbinak, és elsőként vezetett be az egyháznak kedvező törvényt. Eszerint a 15 évnél kevesebb ideje regisztrált vallási csoportok nem működhettek a továbbiakban egyházként. Ez csak az első volt abban a sorban, amelyben az ortodoxoknak kedvező további törvények és alkotmánykiegészítések születtek, amelyeket a Putyin-elnökség vezetett be később.

Így az ortodox egyház az orosz politikai nemzet központi elemévé vált.

Dr. Noble elmagyarázta, hogy az ortodoxia a mai Oroszországban nemcsak egy politikai hívószó, hanem a mindennapi élet szerves része. Az egyház továbbra is a városokban a legerősebb, követve az 1980-as évek szamizdat-ébredésének hagyományát. Általános az a vélemény is a társadalomban, hogy maga Putyin elnök is őszintén Ortodox, s nemcsak politikai számításból, hanem személyes meggyőződésből is dolgozik egyház és állam egyesítésén. Ettől függetlenül

sok, Oroszországon kívüli ortodox egyház elítélte Ukrajna invázióját.

Lehetséges, hogy ez a diaszpóra-egyházak jelentőségének emelkedését hozza majd magával. Hangsúlyozta: miközben az oroszországi ortodox egyház hallgat a háborúról, és nem lép fel a rezsim ellen, Kirill pátriárka kitiltásától egyáltalán nem hal meg kevesebb ember az ukrajnai háborúban.

Az előadó bemutatta, hogy mennyire fontos része az ortodox hit az anti-szovjet és poszt-szovjet orosz identitásnak, s hogy melyek voltak a legfontosabb tényezői az ortodox vallás átalakulásának ellenkultúrából az intézményes politika szubkultúrájává. Az előadás fényt derített az orosz identitás egy részére, amelynek megértése kulcsfontosságú e nagy eurázsiai ország nemzeti törekvéseinek megértéséhez.

Írta: Farkas Dániel

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon