2022. december 18-án Argentína - 1986 után - ismét megnyerte a labdarúgó-világbajnokságot, miután egy drámai mérkőzés végén, tizenegyesekkel legyőzte a címvédő franciákat. A döntő talán az utolsó esély volt Lionel Messi számára, hogy halhatatlan futballsztárrá váljon.
A futball közismerten a legnépszerűbb dél-amerikai tömegsport. Hatalmas indulatok és érzelmek veszik körbe a nagy tornákat és a legjobb csapatokat. A válogatott meccsei kifejezik Argentína nemzetközi küzdelmeit, a nagy klubcsapatok egymás közötti meccseiben pedig megélhetők az egyes társadalmi csoportok és városok közötti konfliktusok.
Argentína nagy nemzeti játéka azonban egy nagyon „importált” jelenség. Az ország 1816-os függetlenné válása után még évtizedekig ismeretlen volt a futball. Az első hely, ahol a lakosság találkozhatott vele, az leginkább Buenos Aires kikötője volt, ahol az éppen átutazó angol tengerészek játszották a játék primitív változatát.
Ahogy a neves argentin lap, a La Razón megjegyezte: az angolok fő időtöltése „rohangálás körbe-körbe egy labda után”.
A furcsa, barbár szokás azonban néhány évtized múlva átalakult az argentin gondolatvilágban. Egyszerűen azért, mert mások kezdték el játszani. Az országba a függetlenség után tömegessé vált az angol bevándorlás. Főleg gazdag üzletemberek és alkalmazottaik jöttek, hogy a Spanyolországtól elszakadt ország lehetőségeit kihasználják. Gyakorlatilag a modern kapitalista Argentína az angol kereskedelmi-gazdasági hálózatokba kapcsolódva alakult ki. A gyapot, gabona és élőállat kiváló forrása volt az ország, hatalmas befektetéseket vonzva. Éppen ezért
sok és jó anyagi lehetőségekkel rendelkező brit lakott itt. Ők pedig elhozták egyik divatos szórakozásukat, a futballt is.
A korábban szegények által játszott játékot azért kapták fel a felsőbb rétegek, mert jóval kevésbé volt „barbár” mint a rögbi, mégis dinamikus és nagy állóképességet kívánó tevékenység volt. A futball azt jelképezte, hogy az adott embernek van elég szabadideje a játékhoz, önuralma a szabályok megtartásához, és művelt emberként ügyel a testedzésre is. Az első szervezett focimeccset maguk az angol telepesek játszották Argentínában, 1867. június 25-én, a Buenos Aires-i angol klub krikettpályáján. A játék a következő évtizedekben egyre népszerűbb lett, de leginkább még mindig az angol szervezetek, iskolák játéka maradt. 1890-re azonban eljött a fordulat: a feltörekvő, egyre európaibb értékek felé áhítozó Argentína felfedezte magának a futballt.
1897-ben az ország iskoláiban a civilizációs értékek jegyében bevezették a kötelező testnevelést, számtalan gyermeket és fiatalt téve ki az „angol játék” izgalmainak.
A még mindig félig angolokból álló válogatott 1901-ben lejátszotta első, nyertes meccsét Uruguayyal – egy hatalmas rivalizálás gyökereit vetve meg ezzel.
Az 1920-as évekre Argentína klubjai megteltek igazán „argentin” nemzetiségű, identitású játékosokkal és szurkolókkal. Az egykor arisztokratikus játék egy igazi nemzeti kinccsé vált. Az első aranykor 1930 és 1958 között jött el, amikor Argentína igencsak jól szerepelt a korai világbajnokságokon, és a dél-amerikai kupákat is többször elnyerte. Megszülettek az első traumák is, például az Uruguaytól elszenvedett első vereségek – az első vb-döntőt ők ketten játszották 1930-ban és Argentína vesztett. 1958 után kisebb hanyatlás következett, de
az argentin népnek nagy erőt jelentett, hogy az 1978-as világbajnokságon, Argentína egyik legsötétebb órájában a csapat megnyerte a döntőt Hollandiával szemben.
Ekkor már 1976 óta tartott az ország történetének addigi legkeményebb diktatúrája, s a nemzeti válogatott nem az elnyomás eszközét, hanem a népi reménysugarat jelentette. Győzelmük így újabb fontos, központi eseményévé vált az argentin futball legendáriumának. 1978 és 1986 után most harmadik alkalommal is elnyerték a kupát, a társadalmi feszültségekkel és gazdasági válsággal küzdő Argentínának újabb reménysugarat nyújtva a nemzeti felemelkedésre.
Források:
Wilson, Jonathan: Angels with Dirty Faces – The Footballing History of Argentina. Orion Publishing, London, 2016
Karush, Matthew B. “National Identity in the Sports Pages: Football and the Mass Media in 1920s Buenos Aires.” The Americas, vol. 60, no. 1, 2003, pp. 11–32. JSTOR, http://www.jstor.org/stable/3654752. Accessed 14 Dec. 2022.
Írta: Farkas Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
