A mai nyugati demokráciafogalom eltorzult, a nemzeti konzervatív mozgalom pedig csak meg próbálja menteni. A nemzetek fölötti döntéshozatali fórumok és bíróságok csorbítják a népképviselet elvét, pedig Fukuyama alapján éppen ők a liberális demokrácia fő ismérvei. John O’Sullivan, a Danube Institute elnöke elemezte a szemben álló demokráciafelfogások hitvallását a Quadrant magazin hasábjain.

Sokan tekintenek a nemzeti konzervativizmusra úgy, mint valami sajátos, antidemokratikus erőre. Egyes konzervatívok a nacionalizmus visszatértét és a piaci mechanizmusok korlátozásának kísérletét látják benne, amelyek nem tartoznak a nyugati konzervativizmus klasszikus értékei közé.

A nemzeti konzervativizmus negatív felfogása elsősorban ahhoz kötődik, hogy egyre többen értelmezik a demokráciát a ma divatos „liberális demokrácia” kritériumai szerint. O’ Sullivan felhívja a figyelmet, hogy korábban ez nem volt gyakori: a demokrácia önmagában volt definiálva, néhány alapvető, a politikai verseny tisztaságát szabályozó feltétellel. Ezzel szemben áll például az a fogalom, amit Francis Fukuyama vázol fel új könyvében (Liberalism and its Discontents, 2022). Szerinte a liberális demokrácia fő ismertetőjegye a fékek és ellensúlyok jól felépített hálózata, amely korlátozza a választott kormányok mozgásterét. John O’ Sullivan szerint ez a demokráciafogalom nagyon fiatal, és elsősorban

akkor kezdett kialakulni, amikor az igazságszolgáltatási intézmények elkezdték a kérdéses törvények egyes rendelkezéseit nemcsak megsemmisíteni, hanem meghatározni a helyettük elfogadható intézkedéseket.

Ma már az angolszász országokban (Új-Zéland kivételével) elterjedt ez a gyakorlat, aminek keretében a legfelsőbb bíróságok gyakorlatilag törvényhozó szervként működnek.

A Danube Institute elnöke szerint a nemzeti konzervativizmus lényegében csak lázadás ezen változások ellen. Nem egy új, populista-antidemokratikus irányzat, hanem egy mozgalom a demokráciafogalom kiüresítése ellen. Ennek része a nemzeti érzésekre való hivatkozás is. Ahogy Margaret Thatcher mondta: a nácizmus és a kommunizmus, e két nemzetek fölötti ideológia okozta a második világháborút, nem a nacionalizmus – a hazájukért küzdő népek éppen a Harmadik Birodalom megtörését segítették elő.

Ma, amikor a nemzeti jelszavakkal fellépő kormányok jelensége már Nyugat-szerte ismert és széles körben tárgyalt ügy, Fukuyama is igyekszik beépíteni elméletébe a nemzetállamokat.

Szerinte a liberálisoknak el kell ismerniük a hazafias értékeket, s beépíteni azokat politikai gondolkodásukba.

O’ Sullivan szerint azonban ez inkább „kihasználása” a nemzeti érzelmeknek, mint őszinte politikai fordulat. Míg Fukuyama elismeri a nemzeti érzések fontosságát, állítása szerint a nemzeti döntéseket mindig korlátozni kell, hiszen ezek olyan súlyos bűnökhöz vezetnek – teljesen demokratikusan – mint a faji szegregáció az Egyesült Államokban. Ezzel szemben új könyvében a nemzetek jogait korlátozó szervezeteket minél erősebb fellépésre bátorítja, hogy nehogy elveszítsék legitimitásukat, relevanciájukat. A Danube Institute elnöke szerint mindebből az következik, hogy Fukuyama igazából nem veszi komolyan a nemzeteket és a nemzeti szintű döntéseket.

A liberális demokrácia alatt, ahogy John O’ Sullivan fogalmaz, igazából „sem a nemzet, sem a demokrácia” nem lehet biztonságban. Ebből következtethetünk arra, hogy látásmódja szerint a nemzeti konzervativizmusnak éppen ezen értékek megmentésére kell törekednie. Ha így tekintjük, ez a politikai irányzat nem megy szembe a demokratikus nyugati értékekkel, sőt, azoknak a megvédésére vállalkozik.

Szemlézte: Farkas Dániel

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon