A mesterséges intelligencia (AI – artificial intelligence) szerepének kérdése meghatározónak bizonyult a nemzetközi politikában az elmúlt évtized során. Ez azonban nem csupán a gépi tanulás erkölcsi dilemmáit takarja, de azon komoly következményeket is, amelyeket a geopolitikai játszma alakulása során figyelhetünk meg. Henry Farrell (Johns Hopkins University), Abraham Newman (Georgetown University), és Jeremy Wallace (Cornell University) a Foreign Affairs szeptember-októberi számában igyekezték feltárni az AI rejtette veszélyeket.

A mesterséges intelligencia létrejötte és működése azért válhatott meghatározó tényezővé a nemzetközi politika színterén, mert az általános digitalizáció és az internet elterjedésével és kommercializálódásával az adataink a pénzben mérhető értékek közé kerültek. A személyes információk felértékelődését jól mutatja a Facebook-Cambridge Analytica botrány kirobbanása is.

A fent említett adatok önmagukban csupán egy hatalmas információhalmazt adnak, amely alig használható valamire – elemzőeszköz nélkül. Ennek következtében tehát a mesterséges intelligencia, mint az adatok feldolgozására és következtetések levonására alkalmas eszköz meghatározóvá vált a nagyhatalmak közötti versenyben, hiszen aki ezen a területen fölényt szerez, az elsőbbséget könyvelhet el mind a gazdasági, mind a katonai aspektusokban. Ennek ellenére Farrellék szerint

a mesterséges intelligencia mégsem magát a versengést változtatja meg, hanem annak résztvevőit – amelynek komoly következményei lehetnek.

A mesterséges intelligencia, az Európai Parlament megfogalmazása szerint, „a gépek emberhez hasonló képességeit jelenti, mint például az érvelés, a tanulás, a tervezés és a kreativitás. (…) Ezek a rendszerek képesek viselkedésük bizonyos fokú módosítására is, a korábbi lépéseik hatásainak elemzésével és önálló munkával.”

A mindennapi életben például a Google és a Facebook szolgáltatásai mesterséges intelligenciára épülő algoritmusokat használnak, amelyek a korábbi tevékenységeink alapján ajánlanak számunkra tartalmakat, majd miután eldől, hogy sikeresnek bizonyult-e az ajánlás, ez alapján fejlesztik saját rendszerüket.

Az AI rendszerekhez hasonlóan napjaink politikai rendszerei is visszajelzésekre alapulnak – csupán ennek nyíltságában különböznek. A demokratikus országokban folyamatos a látható társadalmi visszajelzés intézménye, hiszen rendszeresen szerveznek választásokat, de az emberek egyéb módon is kifejezhetik támogatásukat vagy az egyet nem értésüket, például felvonulásokkal vagy polgári engedetlenségi megmozdulásokkal. Az autoriter rendszerekben a visszajelzések kifejezetten korlátozottak, viszont a társadalom kontrolljának szempontjából mégis fontosak a hatalom számára. A szerzők szerint tehát a legfontosabb kérdés, hogy

a mesterséges intelligencia miként fogja megváltoztatni azon visszajelzési fogódzókat, amelyek alapján a különböző politikai rendszerek kormányozzák a társadalmat.

Annak ellenére, hogy a mesterséges intelligencia adatalapú megközelítése objektivitást sugall, a visszajelzések torzítottak lehetnek.

Sokan azt gondolják, hogy az AI leginkább az autoriter hatalmaknak kedvez, mert a segítségével ki tudják terjeszteni a társadalom feletti kontrollt, míg a demokráciák általa sokkal kitettebbé válnak a dezinformációs kampányoknak. Ennek ellenére a torzított visszajelzések miatt a mesterséges intelligenciával az autoriter vezetők sokkal inkább sötétben tapogatóznak a közhangulat kontrollját illetően, míg a demokráciák rendelkeznek másodlagos korrekciós lehetőségekkel a szólásszabadságnak köszönhetően. Ezt mutatja például, hogy

Kína lassabban törli a rendszerkritikus online megnyilvánulásokat, mint arra képes lenne, mert azok hasznos információt szolgáltatnak a vezetés számára.

A mesterséges intelligencia felértékelődése azonban nem csupán az állami rezsimek belső biztonságának fenntartásából következik, hanem annak fegyverként való felhasználásából is. Ezt szemlélteti például az Oroszország által folytatott információs hadviselés is. Ahogy a CEPA (Center of European Policy Analysis) kutatói 2016-os jelentésükben is megfogalmazták, az Oroszországból származó dezinformáció célja nem csupán a Kreml narratíváinak promotálása, hanem az átlag nyugati polgár összezavarása. Tekintve, hogy az AI képes emberi fogalmazásnak látszó szövegeket előállítani, könnyen felhasználható bizonyos dezinformációs hadműveletek során.

Az AI demokratikus és autoriter nagyhatalmak általi felhasználását szemlélve kimondható, hogy nagyobb kockázatok terhelik az utóbbiakat. Ennek ellenére – a szerzők szerint – a demokráciák nem nézhetik tétlenül, amint az autokráciák viselik a szabályozatlan AI-felhasználás negatív következményeit, hiszen a digitalizált világban nem választják el államhatárok az említett politikai rendszereket, így nagy mértékű interpendencia figyelhető meg. Mindezt figyelembe véve tehát a modern technológia okozta károk kizárólag nemzetközi és szupranacionális együttműködéssel előzhetők meg.

Szemlézte: Szenes Eszter

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon