2022. október 02. 09:00 - Danube Institute

Megváltoztatják a hiperszonikus fegyverek a szuperhatalmi erőegyensúlyt?

A hangsebesség több mint ötszörösével haladó, manőverezésre is képes rakétafegyverek képesek minden, ma ismert légvédelmi rendszeren áthatolni. De vajon kell-e félnünk egy új fegyverkezési versenytől? Erről értekezik a Texas National Security Review egyik írása.

shutterstock_1050991487.jpg

Kína 2021 októberében hajtott végre egy hiperszonikus fegyver tesztet, aminek keretein belül a rakéta az egész Földet megkerülve jutott el a tesztben kijelölt célpontjáig. Az Egyesült Államokat meglepetésként érte a fegyverkísérlet, hiszen jelenleg nem rendelkeznek hasonló kategóriájú eszközzel. A távol-keleti szuperhatalom a Tajvan megfélemlítésére tartott idei hadgyakorlatokon is bevetette a rakétát. Oroszország ugyanakkor már évek óta hirdeti, hogy rendelkezik ilyen eszközzel a Kindzsal rakéta formájában, amelyet repülőgépről lehet indítani, és a február 24-én kezdődött ukrajnai invázióban be is vetett ilyeneket.

Nem feltétlenül kell azonban attól tartani, hogy ezek a hiperszonikus eszközök teljesen felborítják a most ismert szuperhatalmi egyensúlyt.

Oroszország esetében a Kindzsal gyakorlatilag csak egy repülőgépről indított ballisztikus rakéta, tehát manőverezni nem igazán tud, pedig egy igazi hiperszonikus fegyvernek ez is tulajdonsága kell, hogy legyen. Egy rakéta még Ukrajnát sem érte el.

A kínai teszt aggasztóbb, azonban több ok is van arra nézve, amiért nem jelent döntő veszélyt. A hiperszonikus fegyverek ugyanis roppant drágák. Amerikai számítások szerint 106 millió dollárba kerül egy hiperszonikus cirkálórakéta legyártása, míg egy egyszerű cirkálórakéta egymillió dollárból megoldható.

Persze, egy egyszerű cirkálórakéta elavultnak tekinthető egy hiperszonikus eszközhöz képest. Azonban a hiperszonikus fegyver lényege pontosan az, hogy átjusson az ellenséges légvédelmen. Nem kell feltétlenül a 106 millió – 1 millió arányhoz ragaszkondunk, hogy egyértelművé legyen:

több cél leküzdésére van esély egyszerű, mai cirkálórakéták tucatjainak az indításával, mint egyetlen hiperszonikus rakétával.

Míg a cirkálórakéták egy részét biztosan lelövik, nagy mennyiségű eszközzel egyetlen légvédelmi rendszer sem tud teljesen megbirkózni. Ha csak 10-15 átjut, óriási pusztítást végezhet.

A túlterhelésen kívül jó és már működő módszere a légvédelmi rendszereken való átjutásnak az „észlelést csökkentő”, közismert nyelvén lopakodó technológia a rakétákon, vagy magukon a hordozó repülőgépeken. Az amerikai F-35 már százával áll rendszerben világszerte. A lopakodó repülőgépekhez a tesztek szerint szintén nem szükséges hiperszonikus rakéták gyártása, s a hiperszonikus fegyverekre fordított eszközök elvonják a forrásokat a lopakodó technológiák rendszerbe állításától.

Ilyen módon egyelőre úgy tűnik, hogy a szuperhatalmaknak nincs érdekében a hiperszonikus fegyverek tömeges rendszerbe állítása.

Persze nem mindig kell racionális – vagy legalábbis jelen cikk fényében racionális – döntéshozatalt elvárni, s elképzelhető, hogy a minden eddiginél költségesebb fegyverek felkeltik a szuperhatalmak vezetőinek figyelmét. Valószínűbb azonban, hogy későbbre halasztódik bevezetésük, amikor valami miatt nem lesz más mód a légvédelem leküzdésére, vagy pedig költségeik elfogadható mértékig csökkennek, s nem befolyásolják az óriási szuperhatalmi katonai költségvetések más kedvezményezett eszközeit, fegyvernemeit.

Szemlézte: Farkas Dániel

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon

süti beállítások módosítása