A nemzetközi segélyezési rendszer fejlődésének története során mindig igyekezett reflektálni korának kihívásaira. A segélyek nem csupán a legszegényebb országok életben maradását szolgálják, de befolyással vannak a világpolitika alakulására is. A fejlesztési támogatások aktuális dilemmáiról Ian Mitchell, a Development Cooperation in Europe társigazgatója, valamint Nancy Birdsall, a Center for Global Development emeritus elnöke értekezett a Foreign Affairs-ben.

Játék a számokkal

A magas bevételű országok segélypolitikája mára egyfajta reputációs versenyt mutat. A nyugati demokráciák a nemzetközi közösség számára általában úgy állítják be az általuk finanszírozott támogatásokat, hogy azok transzparensebbek és általánosan jobbak, mint a más országok – különösképp Kína – által nyújtott lehetőségek. Ahogy a Mitchell-Birdsall szerzőpáros rámutat, ez korántsem határozható meg ilyen egyszerűen.

A nyugati donorok hajlamosak túlozni saját elkötelezettségeikkel kapcsolatban.

A fejlesztési segélyek definícióját az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága (DAC – Development Assistance Committee) határozta meg, amely egy politikai konszenzus alapján működő testület, amely „a kétoldalú fejlesztési együttműködést szolgáltató államok vezető nemzetközi fóruma” . Ezen meghatározás azonban – Mitchellék szerint – kezdi elveszíteni a hitelességét. Bizonyos donor államok speciális – kevéssé átlátható – számviteli módszerek alkalmazásával igyekeznek saját eredményeiket hatásosabbként feltűntetni, mint amilyenek a valóságban. Ilyen elem például, amikor

néhány európai tagállam az ukrán menekültek ellátására fordított összegeket integrálja a fejlesztési segélyek közé,

ami a végösszeget jelentősen növeli. Emellett vannak olyan államok is, amelyek a háború elől menekülők megsegítésének érdekében forrásokat vesznek el a fejlesztési támogatásokból, amely geopolitikai szempontból komoly politikai és gazdasági befolyáshoz juttathatja például a Kínai Népköztársaságot, amely nem tagja az OECD-nek. Ilyen, valamint ehhez hasonló módszerekkel (például a fel nem használt vakcina-adományok beleszámolásával) növelhetik a látszólagos támogatásokra fordított kiadások összegét.

Komoly problémák, el nem ért vállalások

A nemzetközi segélyezés számára korunk egyik legfontosabb perspektívája a klímaváltozás, valamint az ellene való küzdelem finanszírozása. A legnagyobb szennyezők többnyire a gazdag, fejlett iparral rendelkező országok, ezzel szemben azonban a következményeket először a szegény, déli féltekén elhelyezkedő államok érzik meg. Elrettentő adat, hogy az OECD országok a károsanyag kibocsátás során 15 trillió amerikai dollár értékű kárt okoznak.

A klímaváltozás által leginkább érintett országok a Global Climate Risk Index 2021-es adatai alapján

A nyugati országok a klímaváltozással kapcsolatos támogatásokkal is elmaradásban vannak. Az OECD-államok 2009-ben vállalták, hogy 100 milliárd dollárnyi segélyt juttatnak a fejlődő országoknak a globális felmelegedéssel kapcsolatos kiadások és fejlesztések fedezésére éves szinten. Ezzel szemben

ez az összeg csupán megközelíteni tudta a vállalt szintet 2020-ban, 83,3 milliárd dollárral.

A szerzők szerint a nyugati demokráciák egyértelmű érdeke a támogatási rendszerbe vetett bizalom visszaállítása, amely csupán transzparenciával és együttműködéssel – például független szakértők alkalmazásával és valós statisztikai adatok szolgáltatásával – lehetséges. A csekély sikerű eredmények ellenére a OECD államok klímatámogatásokkal kapcsolatos politikája esélyt kap a megújulásra, hiszen 2022 őszén kerül megrendezésre az ENSZ Klíma Konferenciája Egyiptomban.

Szemlézte: Szenes Eszter

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon