Folytatjuk cikksorozatunkat a jelenlegi madridi tartományi elnökről, a konzervatív Isabel Díaz Ayuso-ról. Az előző részben kitértünk arra, hogy az egyre inkább balra tolódó Néppártot a politikusnő megpróbálja visszakormányozni a konzervatív értékek felé, miközben az életképes kormányzáshoz szövetséget kell kötni egy tőle jobbra álló párttal, a Vox-al.

A cikksorozatunk alapjául szolgáló Politico írás szinte csak Ayuso hibáit érinti, a pozitív intézkedéseiről szinte szó sincsen. Bár van bárki, aki ezen meglepődik? A lap nem is inkább Ayuso politikáját, hanem személyét és kommunikációs hibáit helyezi az előtérbe.

Arról valahogy elfelejt szót ejteni, hogy a régió elnöke az ország legnagyobb és legdrágább családtámogatási programját indította el, vagy hogy kedvező adózási rendszert tervez bevezetni a pandémia által megtépázott szolgáltatói szektornak.

Ehhez képest olyanokkal kritizálja a vezetőt, mint pár rossz elszólás (például a tartományi ápolók lustának nevezése) vagy épp a szocialista-szélsőbaloldali kormányzat támadása. Ayuso az utóbbit aktívan csinálja, s büszke is rá, nem hiába: sokak szerint kimondja azt, amelyet sok más, akár jobboldali politikus sem mer a saját pártjából.

Ayuso ugyanis többször is hangsúlyozza, hogy a kormány tele van kommunistákkal (ami a Podemos miatt igaz is), s hogy a szocialista vezetés olykor diktatórikus eszközökkel is él.

A legutóbbi 2021-es kampányában a szlogenje például az volt: Kommunizmus vagy szabadság, utalva ellenfelére, a szélsőbaloldali Podemos akkori pártelnökére.

Ayuso népszerűsége hónapról hónapra nőtt, ami miatt saját párttársai is gyanakodva kezdtek nézni rá. Pablo Casado, a Néppárt elnöke korábban még személyesen választotta Ayuso-t a madridi tartomány élére, a pártvezér azonban elkezdte félteni saját hatalmát is a sikeres politikusnőtől. Ayuso ugyanis szerette volna megszerezni a regionális néppárti elnökséget, hogy ezzel megkönnyítse saját dolgát is. Casado és az akkori pártvezetés ezt azonban folyamatosan elgáncsolta, attól félve, hogy a lépéssel Ayuso teljesen kicsúszhat a kezük közül. A két politikus viszonya az eset miatt végül teljesen elmérgesedett, s sokan tartottak egy lehetséges pártszakadástól is. Ayuso végül egy igazi atombombát dobott le, amikor a sajtó előtt kijelentette: Casado magánnyomozókat bízott meg, hogy utána és a bátyja üzleti érdekeltségei után kutakodjanak, s hogy az esetlegesen ott találtakkal sakkban tarthassák majd a tartományi vezetőt.

Az ügy pikantériája, hogy a néppárti vezetés valószínűleg a szocialista miniszterelnökségtől is kapott információkat, azaz a jobbközép a baloldallal összefogva próbálta tönkretenni saját párttársának politikai karrierjét.

Az ügynek akkora visszhangja volt, hogy Casado-nak muszáj volt beismerni a tettét. A vezetése elleni egyre hangosabb kritikák és tüntetések miatt a fiatal pártvezér végül le is mondott a posztjáról. Helyére a galíciai tartományi vezető, Alberto Núñez Feijóo került. A tapasztalt politikus jól tudta, nem érdemes egy másik tartományi „báróval” összeveszni, így első lépéseként zöld utat adott Ayuso PP-s elnökségének a régióban. Feijóo kinevezése óta úgy tűnik, hogy a Néppárton belüli konfliktusok feloldódtak, s a felek kölcsönösen kiegészítik egymást.

Az egyetlen törés vagy ellentét továbbra is a Vox-hoz való hozzáállás kérdése. Casado alatt a vezetés ugyanis elutasított mindennemű együttműködést Abascal pártjával.

Feijóo maga is a pártja centrumában helyezkedik el, mégis felismerte azt, amit Ayuso már hónapok óta mond: a Vox nélkül a Néppártnak nincs esélye legyőznie a szocialistákat.

Spanyolországban 2023-ben tartományi és parlamenti választásokat is tartanak. A Néppárt abban reménykedik, hogy Ayuso személye további szavazatokat hoz majd nekik. Kérdéses azonban, hogy a párt merre mozdul el, ha valóban el is mozdul: vajon követik Casado (hibás) útját, s mindinkább a baloldal felé mozognak, vagy az Ayuso-modell győzedelmeskedik, s visszatérnek az eredeti, konzervatív értékeikhez.

Szemlézte: Lukács Zoltán Marcell

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon