A magyar választási eredményekre reflektált a Külkapcsolatok Tanácsa (Council on Foreign Relations) nevű, befolyásos liberális agytröszt.

A regnáló magyar kormány elsöprő választási győzelme nagy nemzetközi visszhangot keltett. A sajtóban megjelenő kritikus vagy éppen méltató véleménycikkek természetesen egész máshogy értékelték a vasárnapi végkimenetelt, ugyanakkor egy valamiben látszólag egyetértettek a politikai spektrum különböző pontjain. Legyen szó a Spectatorról, a New York Timesról, vagy az Euronewsról:

az Ukrajnában zajló háború először úgy tűnt, hogy belezavar a Fidesz kampányába, ám végül épp az, illetve az arra felépített kommunikáció járult hozzá az újabb kétharmados sikerhez.  

Ezt a szálat ragadta meg először az amerikai Külkapcsolatok Tanácsának munkatársa, Matthias Matthijs is. Mint azt rövid értékelésében írja, a két fő politikai tábor az orosz-ukrán háborúra reagálva egy-egy szimpla dimenziót csempészett bele a saját kampányába. Míg a Márki-Zay Péter vezette ellenzéki összefogás önmagát a Nyugat, míg Orbán Viktor miniszterelnököt Oroszország elkötelezettjeként igyekezett beállítani, addig a kormánypárt a háború és béke közti választást előtérbe helyezve érvelt a választópolgároknak.

Az elemző ezután a többi liberális felület szerzőihez hasonlóan kritizálja a kormányt, és megkérdőjelezi a választás tisztaságát, ám ezenfelül más pontokat is érint; elvégre írásában arra a kérdésre keresi a választ, hogy az Európai Unió Oroszországgal kapcsolatos számításaira hogyan hat a múlt vasárnapi eredmény.

Szerinte a Brüsszellel vívott jogállamisági harcban fontos ütőkártya lehet Orbán kezében az újabb nyugati szankciók megvétózásának lehetősége,

habár azt nem említi, hogy a további embargókkal kapcsolatban legelőször Németországot kell meggyőzni, ahogyan azt sem: Budapest eddig minden, ténylegesen az asztalra került szankciót támogatott.

Matthijs a témát megragadva rátér az EU és Magyarország között zajló vitára, habár a napokban elindított jogállamisági mechanizmust teljesen egy kalap alá veszi az annál szélesebb körű 7-es cikk szerinti eljárással, mivel írásába az előbbi friss hírét az utóbbit megnevezve hivatkozta be. Mindenesetre az ügy kapcsán kitér a lengyel-magyar viszonyra.

Szerinte az EU-s viták felélénkülésével a két tagállam továbbra is ki fog állni egymás mellett, és az egymást érintő konszenzusos döntésekben az ukrán helyzettel kapcsolatos nézeteltéréseket félretéve együtt fognak szavazni az Európai Tanácsban.

Hiába fontos a lengyel kormánynak az Oroszországgal szembeni fellépés, az mégiscsak fontosabb lehet, hogy az EU-ban ne teremtsenek az ő szavazatukkal rájuk is veszélyes precedenst, valamint, hogy továbbra is kéznél legyen egy partner, akivel szembeszállhatnak az Európai Unió progresszív agendájával – vonja le a következtetést a CFR kutatója.

Szemlézte: Irlanda Balázs

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!