2022. március 02. 16:00 - Danube Institute

Katasztrofális állapotban a francia baloldal

A Foreign Policy hasábjain elemzi Michele Barbero, hogy miért és hogyan nem tud (ismét) labdába rúgni a komplett baloldal a francia elnökválasztáson.

franciabal_nyito_1.jpg

A szerző pontos számokkal mutatja be a francia baloldal siralmas helyzetét: közel egy tucat elnökjelölt versenyez a szavazatok kicsivel több mint egynegyedéért, miközben egyik jelölt támogatottsága sem éri el a 10%-ot. Mindezt úgy, hogy az ország történetében igen fontos szerepet játszottak a baloldali politikusok és a vezetők, sőt a jelenlegi köztársasági elnök elődje is a Szocialista Párt színiben lett államfő.

A baloldal belső válságának okát 2017-ben kereshetjük a szerző szerint. Ekkor ugyanis a most regnáló Emmanuel Macron a centrista, liberális nézeteivel igen komoly falatot „harapott ki” a baloldali szavazótáborból, s főleg mérsékelt baloldaliakkal töltötte fel saját táborát.

Egy a lapnak megszólaló politológus szerint Macron mozgalma „kiszívta a vért a baloldalból”.

A szocialista, zöld, progresszív, és kommunista pártelnökök és politikusok Macron elsöprő győzelme után azonban nem a saját helyzetüket vizsgálták meg vagy értékelték ki, hanem egyenesen egymás ellen fordultak, minek következtében tovább forgácsolódott a baloldal pártstruktúrája és szavazóbázisa. Tucatnyi kisebb, vagy nagyobb régi-új párt jelent meg a színtéren, akár 1-1 politikus személye körül. A Radikális Párt elnöke szerint társai az elmúlt 5 évben csak a belső ellentéteket és harcokat próbálták lerendezni, megnyerni: „5 éve a történtekről [Macron megválasztása – a szerző] és a múltról szóló vita rabjai vagyunk”.

A lap kiemel pár „esélyest” a baloldalról, név szerint a jelenlegi szocialista, párizsi főpolgármestert Anne Hidalgo-ot, a zöld Yannick Jadot-ot, a kommunista párt vezetőjét Fabien Roussel-t, a radikális Jean-Luc Mélenchon-t és a volt igazságügyi minisztert, Christiane Taubira-t. Sokan az utóbbitól vártak megváltást a baloldalon, ám hiába.


A problémát természetesen a baloldalon is látják. A pártvezetők és politikusok azonban nem tudtak öt év alatt megoldással szolgálni, így egy alulról jövő kezdeményezés próbált meg „rendet tenni”. Megrendezték ugyanis az úgynevezett „népi előválasztást”, amelyen csaknem 400.000 párttagsággal rendelkező személy szavazhatott. A kezdeményezés célja az volt, hogy közvetlen szavazói felhatalmazást adjanak egy jelöltnek, aki mögé így a teljes baloldali ellenzék felsorakozhat.

A szavazásból végül Taubira került ki győztesként, a különböző pártvezetők azonban végül nem sorakoztak fel mögé, így nem változott a megosztottság a térfélen.

A szerző szerint a baloldal ezzel nem ragadta meg az európai momentumot, hisz nemrég Németországban is a szociáldemokraták vezetésével alakíthattak kormányt, míg Portugáliában a szocialisták arattak elsöprő győzelmet, miközben egyes felmérések szerint Olaszországban is egy baloldali formáció a legnépszerűbb.

A lap szerint a baloldal egykori, munkásosztálybeli szavazói vagy egyszerűen mennek már el szavazni, vagy Macront támogatják vagy átálltak a jobboldal jelöltjeihez, főleg Marine Le Pen-hez vagy Eric Zemmourhoz. A francia baloldal közben folyamatosan bevándorláspárti politikát folytat, majd értetlenül áll az előtt, hogy a bevándorlásellenes munkások és dolgozók egyszerűen már nem támogatják őket.

A francia elnökválasztással kapcsolatos összes cikkünket itt olvashatod.

Szemlézte: Lukács Zoltán Marcell

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!

süti beállítások módosítása