2022. február 26. 15:08 - Danube Institute

Mély csönd – az orosz társadalom reakciója Ukrajna inváziójára

A Levada Központ reprezentatív felmérése február 22-én, tehát csak néhány tucat órával Ukrajna inváziójának elindítása előtt azt adta közzé, hogy az orosz válaszadók 36% úgy véli, egy háború Ukrajnával egy ’kevésbé reális szcenárió’.

moszkva_nyito.jpg

 válaszadók további 13% gondolta úgy, hogy ’teljesen ki van zárva’, hogy háború lesz a két fél között. 25% mondta azt, hogy egyáltalán nem fél a háborútól, míg 22% vallotta, hogy 'nem nagyon van megijedve' egy lehetséges inváziótól. Én magam is, aki Moszkvában tartózkodom, azzal az első világháborút megidéző vaksággal tértem nyugovóra február 23-án este, hogy nem lesz háború, a nyugati média túldimenzionálja a helyzetet s a szakadár terültek függetlenségének elfogadása Ukrajna 2014 óta tartó helyzetén nem sokat változtat.

Az orosz főváros nyugodt álmából február 24-e reggelén arra a sokkoló hírre ébredt, hogy az ország lerohanta Ukrajnát. Mire bekapcsoltam a számítógépem az egyetemi csoportban a külföldi diákok már kétségbeesett kérdések között posztolták Moszkva legnagyobb Telegram csatornájának (Москвач) a vezető hírét arról, hogy melyik moszkvai metróállomások szolgálnak menedékhelyként háborús események során.

Mire elindult a találgatás, hogy mi lesz, hogyan alakul a helyzet, néhány orosz diák szó nélkül kilépett a csoportból.

Az egyetemi adminisztráció sem reagált másképpen a helyzetre – míg a kazahsztáni konfliktus során folyamatosan adtak hírt arról, hogy hogyan próbálja támogatni a kazah diákokat az egyetem, és hogy a konfliktus milyen esetleges következményekkel járhat; Ukrajnával kapcsolatban az egyetem mélyen hallgat. Csak a nemzetközi diákok közössége terjesztett egy informális figyelmeztetést, arra kérve a külföldi diákokat, hogy ne vegyenek részt semmiféle megmozduláson, mert az ’negatív következményeket von maga után a vízummal és migrációs státusszal rendelkezők számára’. A Telegram csatorna ezen angol nyelvű üzenete alatt az orosz nyelvű hírfolyamban csak annyi volt írva –

gyerekek, jobb, ha a helyzetről ennél többet nem is beszélünk”. A következő bejegyzés pedig már az egyetemi konyha napi kedvezményéről szólt.

Bár valóban voltak kisebb spontán tüntetések Oroszország szerte, s a konfliktus első napjának a végére 1 500 főt tartoztattak le országszerte (ebből 830-at Moszkvában) a háborúellenes tüntetéseken való részvételért; összességében az orosz társadalmat inkább a mély csönd és a tudni nem akarás jellemzi, mint az aktív ellenállás. Ez részben azért van így, mert a helyzet az orosz társadalom fájó pontjait is érinti – rengeteg családnak van hozzátartozója Ukrajnában, és az idősebb generációkban még erősen él az emlék a két nép összetartozásáról. Így

a konfliktus az orosz társadalom generációs különbségeit is felnagyította.

A Levada Központ fentebb is idézett felmérése szerint a DPR és az LPR (a két szakadár terület) függetlenségének legnagyobb támogatottsága a 40-54, illetve az 55 évesnél idősebb korosztályban figyelhető meg: 37% illetve 38%-uk támogatja a szakadár területek függetlenségét. A 18-24 éveseknek mindössze 19, a 25-39 éveseknek pedig 28%-a van hasonló állásponton. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a legnagyobb arányban a fiatalok tagadták meg a válaszadást erre a kérdésre (a 18-24 évesek 25%-a).

Több olyan fiatalt is ismerek, aki egyáltalán nem hajlandó szüleivel a konfliktusról beszélni. Annak is szemtanúja voltam, amikor egy fiatal lány sírásközeli hangon csak annyit mondott a telefonba

de apa, én nem akarom, hogy megint olyan legyen itt minden, mint a Szovjetunió idején volt.

A generációs megosztottság a politika színterén is fel-felmerül – mind Putyin sajtófőnökének, mind Roman Arkagyjevics Abramovicsnek a lánya háborúellenes posztot osztott meg az Instagramon. A sajtófőnök lányának bejegyzését gyorsan eltüntették – megléte mindazonáltal jól mutatja mennyire megosztott az idősebb és a fiatalabb generáció.

Bár a közvélemény néma kétségbeeséssel figyeli a történteket, a propaganda fogaskerekei már működésbe léptek és elkezdték átformálni az orosz társadalom köztudatát a kérdésről. Putyin egy órás előadást tartott a történelemről azt akarván bizonyítani, hogy Ukrajna létezése egy sor történelmi hiba következménye, s így nincsen semmiféle legitimitása. A Levada Központ felmérése szerint tavaly novemberben a válaszadók 43%-a viszonyult negatívan Ukrajnához, mára már ez 52%-ra nőtt.

A válaszadók 60%-a az Egyesült Államokat és a NATO-országokat tartja a kialakult helyzet fő felelősének és csupán 3%-a okolja az orosz vezetést a háborúért. Az orosz közvélemény a 2008-as támadás során a grúzok majd a 2014-es támadás követően az ukránok ellen fordult. A propaganda tehát már kétszer is sikeresen áthangolta az emberek véleményét az éppen kikiáltott ellenséggel kapcsolatban – a számok alakulásával ugyanez a forgatókönyv látszik a jelen helyzetben is.

Ilyen volt az első néhány nap Moszkvában az invázió idején.

Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.

Írta: ZLN

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!

süti beállítások módosítása