2022. január 31. 07:00 - Danube Institute

Veszélyben van-e Németország és Amerika szövetsége?

Miközben Berlin a II. világháború vége óta központi jelentőségű partnere Washingtonnak az öreg kontinensen, talán most jött el az az időszak, amikor a multipoláris világrend egy másik pályára sodorja a német külpolitikát - figyelmeztet a Wall Street Journal.

shutterstock_2105647049.jpg

Az új, szociáldemokrata vezetésű német kormány megalakulása óta kérdés, hogy merre fog indulni Nyugat-Európa egyik legerősebb állama az enyhe irányváltást követően. Folyamatosan egyre élesebb Oroszország és Kína vetélkedése a Nyugattal, és ebben a környezetben ez a kérdés kulcsfontosságú. Úgy tűnik azonban, hogy a németek nem akarnak beállni az USA által diktált külpolitikai irányvonalba. Ez a folyamat egyébként nem teljesen az új német kormánynak köszönhető. Amikor közeledett a 2020-as amerikai elnökválasztás, a németek meg sem várták az új amerikai adminisztrációt a kínai-EU szabadkereskedelmi egyezmény megtárgyalásával, hanem szándékosan felgyorsították azokat, hogy az új elnökség kész helyzet elé álljon. A Wall Street Journal szerint az Északi Áramlat 2 gázvezetéket is kifejezetten német kérésre mentesítette a szankcióktól Washington, azonban

ezzel nem érte el a kívánt hatást, azaz Németország visszaterelését az amerikai külpolitika támogatói közé.

A német cégek a legutóbbi litván-kínai diplomáciai vita folyamán erőteljes nyomást helyeztek a balti országra, hogy igyekezzen megegyezni Pekinggel.

Vilnius sajátos manőverrel tajvani képviseleti irodát nyitott az országban, ami Kína számára természetesen súlyos sértés, hiszen a távol-keleti szigetet saját tartományai között tartja számon.

Mindemellett Németország továbbra sem fegyverkezik az amerikai elvárásoknak megfelelően, a NATO-követelményt, miszerint a GDP-je 2%-át kellene erre fordítania, egyáltalán nem érte el 2021-ben, és semmi jele annak, hogy a jövőben ezt kívánná tenni. Ráadásul a mostani krízisben még meglevő kevés fegyverzetét sem akarja megosztani a bajba jutott Ukrajnával. Sőt, az Ukrajnába fegyvert szállító brit légierő gépei kikerülték a német légteret. Ez elméletileg nem azt jelenti, hogy a belépést megtagadta volna Berlin, de azt mindenképpen, hogy az angolok tisztában voltak azzal, hogy Németország számára Oroszországgal szembe fordulni kínos, és inkább nem is kérték ezt a lehetőséget. Mindeközben a németek az észtekre is nyomást gyakorolnak, hogy minél kevesebb fegyvert adjanak el Kijevnek. Ami a nagyobb léptékű kérdéseket illeti, az új német kormány a nukleáris leszerelést, korlátozást is lelkesen támogatja – persze Nyugaton elsősorban, hiszen ott van hatásköre, befolyása erre.

Mindezek a lépések nyíltan szembe mennek Amerika jelenlegi elképzeléseivel, amelyekkel a feltörekvő orosz és kínai befolyást kívánja fegyveresen és diplomáciailag korlátozni.

Úgy tűnik, Németországnak fontosabb, hogy olcsón, biztonsággal kapjon orosz gázt, s hogy autókat adhasson el Kínának, semmint az, hogy egységfrontba tömörüljön a Nyugattal.

Berlin most egyértelműen Amerika befolyásának gyengülésére fogad és arra, hogy önmagában is képes lesz megfelelően kiállni érdekeiért Eurázsiában. Ha rosszul számol, elég kellemetlen lesz az ébredés egy újra határozott Egyesült Államok árnyékában, de Berlin bízhat saját gazdasági súlyában, hogy jelentős országként kesztyűs kézzel bánnak majd vele. Igyekszik persze nem túlságosan udvariatlan lépéseket tenni, a német haditengerészet parancsnokának például túlságosan oroszbarát kijelentései miatt távoznia kellett a közelmúltban.

Mivel Németország hatalmas súllyal nehezedik régiónkra is, ennek megvan a maga jelentősége. Ha Berlin szívesen barátkozik keleti nagyhatalmakkal, valószínűleg térségünkben is kevéssé fogja korlátozni, vagy legalábbis rossz szemmel nézni az orosz és kínai gazdasági kapcsolatokat.

Szemlézte: Farkas Dániel

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!

komment
süti beállítások módosítása