Komoly hullámokat kelt az iszlám sajátos értelmezéseit radikálisan követő politikai pártok, mozgalmak tevékenysége akár Nyugaton is. A Quillette azonban arra figyelmeztet, hogy a régóta a politikában levő iszlamista mozgalmak nem tudtak lényegi változást hozni támogatóik számára, s így komolyan veszthetnek jelentőségükből.

2021 augusztusában a tálibok visszatértek Kabulba. Úgy tűnik, a politikai iszlám minden eddiginél nagyobb győzelmet aratott ezzel, meggátolva egy amerikai támogatású, szekulárisnak szánt állam fennmaradását. Azonban nem mindenhol ilyen fényes a helyzete a vallás és a politika összeolvasztását sürgető muszlim mozgalmaknak. Sok helyen már jó ideje vannak a hatalom közelében. A 2010 végén elkezdődött, 2011 folyamán kibontakozott arab tavasz elsősorban nekik kedvezett, a világi beállítottságú rezsimekkel szemben „igazi muszlim” politikai erőket hatalomba repítve. Azonban éppen 2021 nyarán Tunéziában, az arab tavasz „bölcsőjében” buktatta meg a hadsereg az országot vezető iszlamista pártot, jelentős tömegtámogatással. Nem sokkal ezután, szeptember 8-án Marokkóban szenvedett súlyos választási vereséget a „Fejlődés és Igazság Pártja” muszlim politikai képződmény.

Törökországban a hasonnevű és szintén iszlamista, Recep Tayyip Erdogan elnök nevével fémjelzett politikai formáció is jelentős népszerűségvesztést szenvedett el a közelmúltban, elsősorban a koronavírus okozta gazdasági krízis súlyos félrekezelése miatt. Közös a támogatottságuk csökkenésében a számtalan olyan negatív végű döntés, amelyből kiderült a választók számára, hogy

az iszlamista pártok valójában nem képesek döntő fordulatot hozni a politikai rendszerben és a társadalmak életfeltételeiben.

Ezen parlamentáris országok iszlamista pártjainak választási vereségeihez illeszkedik az autoriter Szudánban lezajlott 2019-es puccs, amely egy 30 éve hatalmon levő, iszlamizmushoz kapcsolódó rezsimet döntött meg. Jóllehet éppen 2021 októberében a hadsereg és így az iszlamisták visszatértek a hatalomba, de egyértelmű, hogy befolyásuk nem a régi.

Délkelet-Ázsia országaiban - így Malajziában és Indonéziában - miközben az iszlamista pártok előretörnek, egyelőre úgy tűnik, nem képesek áttörni. Malajziában ezt elsősorban a helyi radikálisok torzsalkodása akadályozza meg. Indonéziában pedig - miközben az iszlám befolyása egyre markánsabb - egyre toleránsabb, szekulárisabb képet is ölt, főleg Nahdlatul Ulama indonéz muszlim jogtudós reformjavaslatainak hatására.

Egyelőre nem kell tehát attól tartani, hogy a Közel-Kelet és Közép-Afrika után egy újabb radikálisokkal teli térség emelkedik a Nyugat elleni harc frontvonalába a Távol-Keleten.

Összességében nyilvánvaló, hogy autoriter és demokratikus országokban is komoly csapást szenvedett az iszlamizmus tekintélye, ami egy mérsékeltebb, a vallás torz értelmezéseitől eltávolodó s így stabilabb iszlám világ képének reményét villantja fel.

Szemlézte: Farkas Dániel

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!