Kazahsztán vezetői a korábbi években szinte már dicsekedtek az ország szilárd autoriter mivoltával. A Szovjetunió összeomlása után az ország keveset változott – megmaradt ugyan olyan diktatórikusnak mint korábban, gazdasági berendezkedése sem vált teljesen piacgazdasággá.
Nursultan Nazarbayev-et például 2018-ban 98%-os többséggel választották meg elnökké. Ő a Szovjetunió összeomlása óta vezette az országot egészen 2019-ig, amikor is 79 évesen nyugdíjba vonult. Tiszteletére az ország fővárosát, Asztanát átnevezték Nur-Szultanra. A döntés mindenféle tiltakozás nélkül átment a törvényhozáson, senki sem szólalt fel ellene. Azt is lenyelte az ország és a lakosság, amikor a rendszer úgy döntött, hogy átállnak cirillről latin betűkre.
Egészen eddig a hatalom átadása a Nazarbayev családtól Valerij Ivanovics Tokarevnek (aki az ország jelenlegi elnöke) is simának tűnt. Ez meglepő lehet, hiszen Tokarev nem Nazarbayev leszármazottja, akinek a lánya, Dariga Nurszultankizi Nazarbajeva szintén aspirált a hatalomra. Azt a tényt, hogy egy nem monarchikus berendezkedésű autoriter rendszerben
a hatalomátvétel zökkenőmentesen zajlott két éven át, a diktatúra teljes betonbiztos stabilitására hozták fel példának – főleg annak tudatában, hogy az eddigi vezető családtagja is aspirált a hatalomra.
A sors fintora, hogy egy csapásra mindez megváltozott. Január másodikán tüntetések kezdődtek az országban. A demonstrációkat eredetileg az üzemanyag árakban bekövetkezett emelés váltotta ki – egészen eddig az olajárat a kormány szabta meg. A nyomott ár azonban végül olajhiányhoz vezetett, így a kormánynak meg kellett szüntetnie azt, hogy az árak feljebb mehessenek és így a kereslet essen. Az állami árszabályozás felszámolásának másnapján az árak megduplázódottak. Erre tüntetések kezdődtek, amelyek hamar túlnőttek az olajár kérdésén és nyíltan rendszerellenessé váltak. A tömeg az utcákon hatalmasra nőtt,
az ország történelmében ekkora megmozdulásokra még sohasem került sor – s az események nem maradtak békések.
Január ötödikén a tüntetők betörtek az állami épületekbe, ahol tüzet gyújtottak és az ország repülőterét is megtámadták. Mivel jól felfegyverzettek voltak, a kormánynak komoly lépéseket kellett tennie a megállításuk érdekében. Mostanra már az internetet és a telefonhálózatokat teljesen lezárták az országban. Erre korábban már volt példa Fehéroroszországban, bár ott csak 72 óráig tartott az ország összes telekommunikációs hálózatának totális blokkja. Mondani sem kell, ezek hatalmas problémákhoz vezetnek – csak gondoljunk arra, hogy a lángokban álló országban hirtelenjében lehetetlenné vált mentőt hívni.
A katonai erők bevetése és az internet lezárása sem volt elegendő ahhoz, hogy a kormány visszaállítsa a stabilitást az országban. Így a kormány segítséget kért a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetétől (Collective Security Treaty Organization), ami a posztszovjet országok biztonsági szervezete (tagjai például Oroszország, Örményország, Tádzsikisztán és Fehéroroszország). Oroszország, amely jó viszonyt ápol autoriter szomszédjával természetesen beleegyezett a segítségnyújtásba. Itt azt is fontos megemlíteni, hogy
Észak-Kazahsztán egy népes orosz kisebbség otthona, nagyjából az ország 20%-a orosz, továbbá az egyik orosz űrrakéta kilövő állomás is az országban helyezkedik el.
Mikor az orosz haderők megérkeztek, Tokarev bejelentette, hogy a hadsereg figyelmeztetés nélkül fog lőni bárkire, aki szembejön velük. A tüntetőket pedig külföldön katonai képesítést szerzett terroristáknak nevezte. Január 7-ig 17 katona halt meg a harcokban, több tucat tüntetőt öltek meg és 748 ember sérült meg. További 3000 embert letartóztattak. A bevonuló erőkkel szemben a tüntetőknek természetesen nincsen esélyük – ha kell vérbe fojtják a forradalmat.
Bár a kazahsztáni helyzetet az első napokban teljesen az átlagember forradalmaként írták le, mára már úgy vélik, hogy egy hatalmi harc zajlik a háttérben a Nazarbayevet és a Tokarevet támogató oligarchák között.
В Актобе ОМОН объявил, что он на стороне народа
— Медиазона. Центральная Азия (@mediazona_ca) January 5, 2022
Видео: https://t.co/pHKrHFwEQc pic.twitter.com/TtbqnsFoD3
Lemondása ellenére Nazarbayev igen befolyásos pozíciókat tartott meg magának az országban, így Tokarevnek nem volt teljesen szabad keze, de jelentősen megerősödhetett. Azzal az ürüggyel, hogy Nazarbayev teljes eltávolításával a tüntetéseket esetleg meg lehet állítani (a tüntetők Nazarbayev szobrokat is ledöntöttek), Nazarbayevet Tokarev lemondatta minden posztjáról, csak a szimbolikus Elbasy, tehát a ’nemzet vezetője’ címet hagyva meg neki. Ezen narratíva szerint a tüntetéseket a Nazarbayev-hű csoport szervezte, hogy visszanyerjék elveszteni látszódó hatalmukat. Mivel a totális internet lezárás miatt kevés információ jön ki az országból, jelenleg még elhamarkodott lenne kimondani melyik fél gyűrte maga alá a másikat.
Szemlézte: Zemplényi Lili Naómi
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!
