1989-ben az amerikai Pepsi egy igen furcsa egyezményt kötött a széteső(ben lévő) Szovjetunióval. Az amerikai vállalat fizetségül ugyanis több orosz gyártmányú hadihajót és tengeralattjárót fogadott el Moszkvától. Az esetről Paul Musgrave értekezik a Foreign Affairs hasábjain.

A Pepsi és Moszkva kapcsolatai sokkal régebbre nyúlnak vissza, és egy nagyon fontos személyhez, Donald Kendall-hoz köthetők. Kendall kezdetben a cég egyik palackozó üzemében dolgozott, de gyorsan kapaszkodott felfelé a ranglétra lépcsőfokain, és 1957-re a Pepsi nemzetközi osztályának vezetője lett. 1959-ben az ő fejéből pattant ki, hogy a cégének részt kellene vennie a Moszkvában megrendezett amerikai expo-n. A kiállításon pedig egy ikonikus fotó is megszületett, amikor az akkori alelnök Richard Nixon megmutatta az üdítőmárkát a szovjet főtitkárnak Nyikita Hruscsov-nak. Az akkor készült képen maga Kendall is szerepelt, aki hála jó kapcsolatainak végül 1963-ban a cég elnöke lett.

Kinevezése után Kendall nem feledkezett meg Nixonról, akinek nagyrészt köszönhette az előrelépést. A Pepsi ugyanis bőkezűen támogatta a politikust, aki így a szerzett vagyonával megalapozta visszatérését a nagypolitikába. Kendall befektetése „ki is fizetődött”, amikor az amerikai választók 1968-ban Nixon mellet tették le a voksukat. Az elnökkel való barátság végül pénzügyileg is kedvező lett a Pepsi-nek. 1972-ben ugyanis a cég és a Szovjetunió egy kereskedelmi szerződést írt alá, amelynek keretein belül a kommunista ország megnyitotta a piacait az üdítőgyár előtt. A Pepsi fizetségül nem rubel-t kért (hisz annak szinte semmilyen értéke nem volt a nemzetközi pénzpiacokon), hanem két nagymúltú szovjet vodka kizárólagos forgalmazója lett a nyugati piacokon.

Az egyezség megkötésében nagy szerepet játszott, hogy a szovjetek is tudták: Nixonnak személyes jó barátja a Pepsi vezér, így a szerződéssel a kommunista vezetés jó pontokat tudott szerezni az amerikai elnöknél.

Az elkövetkező évek alatt a Pepsi szovjet jelenléte egyre csak nőtt és nőtt, igaz volt némi politikai és jogi fennakadás. Ez azonban nem állította meg, maximum lasította az üdítőgyár előretörését, amelynek 1985-re már 16 palackozóüzeme volt a Szovjetunió területén. Gorbacsov hatalomra kerülése és az ország folyamatos liberalizációja alatt a cég marketing célokra is felhasználta az ottani jelenlétét.

Az Egyesült Államokban ugyanis olyan reklámokat kezdtek el sugározni, amelyben az állították, hogy a Pepsi hatására indult el a glasznosty.

Így jutottunk el 1989-ig, amikor is a Pepsi több tengeralattjárót és hadihajót kapott a Szovjetuniótól. Az akkori viccek szerint az üzlettel az üdítőgyáré lett a világ hetedik legnagyobb hadiflottája, ami nem is állt túl távol a valóságtól: a 17 megszerzett tengeralattjáróval ugyanis a Pepsi egy szintre került Indiával e téren. A városi legendákkal szemben azonban az üdítőgyár sohasem „irányította” a flottát, hiszen ők – mint utólag kiderült- csupán, mint „middle-man”-ek szerepeltek a szerződésben. A hadihajók ugyanis egyből egy norvég hajóbontóba kerültek, ahol végül ócskavasként „hasznosították” őket.

Szemlézte: Lukács Zoltán Marcell

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!