Számos nemzetnél belső feszültségeket és alapvető megosztottságot szül, hogy mely külföldi országok vállalatainak engedélyezik a befektetéseket a helyi gazdaságba, infrastruktúrába, iparba, oktatásba.

A Spectator magazin beszámolója szerint Boris Johnson brit miniszterelnök stabilan kiáll amellett, hogy az Egyesült Királyság nem fogja „fékezni” a kínai befektetéseket, azonban úgy tűnik, ezzel nem mindenki ért egyet a kormányában sem. Liz Truss, az új külügyminiszter a napokban az újságok címlapjaira került azzal a nyilatkozatával, amely szerint Nagy-Britannia nem függhet Kínától, és nem engedheti meg neki, hogy szerepet vállaljon az atomerőművek építésében vagy akár a G7-ben.

A Kínai Kommunista Párt egyik kulturális befolyásoló eszköze a Konfuciusz Intézetek hálója. Oktatási és kulturális programokat működtetnek, amelyeket a kínai oktatási minisztériumhoz tartozó Hanban (Nemzetközi Kínai Nyelvtanács irodájának köznyelvi rövidítése) finanszíroz és szervez, évente körülbelül 10 milliárd dollár értékben. A brit társadalom egy része úgy véli, hogy nagyon lényeges a mandarin nyelv tanításában betöltött szerepük, hiszen az egy nagyon szükséges készség, amely hiányzik Nagy-Britanniában. A Spectator szerint ugyanakkor egyre nagyobb az aggodalom amiatt, hogy ezek az intézetek veszélyeztethetik a szigetország egyetemeinek függetlenségét.

A Kínai Kommunista Párt egy magas rangú tisztviselője, Li Csangcsun jegyezte meg, hogy a Konfuciusz Intézetek „fontos részét képezik Kína tengerentúli propagandarendszerének. Többek között az ehhez hasonlatos felszólalások miatt számos amerikai és európai egyetem megtagadta az együttműködést. Nem mindegyik tett ugyanakkor így,

a világhírű London School of Economics (LSE) például alig több mint egy évtized alatt több mint 1,5 millió fontot fogadott el a Hanbantól.

A 2008/2009-es tanévtől kezdődően minden évben több, mint 100 000 font érkezett az egyetem számlájára, ami 2019/2020-ban elérte a legmagasabb összeget, 183 286 fontot (ez a legutóbbi év, amelyről adatok állnak rendelkezésre). A költségek elsősorban a tananyagok készítéséhez, tanárképző tanfolyamok lebonyolításához, valamint a kínai nyelvtudás vizsgáinak költségeihez (és az azokból származó bevételekhez) kapcsolódnak.

Julia Pamilih, a Kínai Kutatócsoport munkatársának elmondása szerint nagyon hasznos, ha jobban megértjük a Hanban-finanszírozás szintjét és kiterjedését az Egyesült Királyságban.

Nyilvánvalóan nem ideális, ha Nagy-Britanniában a nyelvtanulás teljes mértékben a kínai államtól függ, azonban a mandarin nyelv rendkívül fontos, és a dolgok jelenlegi állása szerint az Egyesült Királyságnak más alternatívája ebből a szempontból.

A Tory Párt (a konzervatívok) egyik külügyekkel foglalkozó képviselője sokkal markánsabban fogalmazott: „a Kínai Kommunista Párt nem fektet be sehol sem ingyen és rabság nélkül.” Reményét fejezte ki, hogy az LSE is elkezdi megkérdőjelezni a befektetési szándékot és a Konfuciusz Intézetek valódi célját.

Az LSE szóvivője elmondta, hogy az egyetem a Hanbantól kapott támogatást kizárólag a Konfucisz Intézetnek küldi, amelyet elsősorban az üzleti kommunikációra és a kínai nyelvórák finanszírozására fordítanak. Az szóvivő ismertette, hogy az akadémiai szabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága minden tevékenységünk alapja, nem alku tárgya, így az LSE nem fogadott el más adományt a kínai oktatási minisztériumtól. Az iskolának világos etikai kódexe van, amely megköveteli a kellő gondosságot minden kutatási partnerség és szerződés tekintetében. Véleményük szerint – és ezzel nehéz is vitatkozni – ez a legcélravezetőbb megközelítés, ahogy az oktatási szektor viszonyulhat a külföldi befektetőkhöz és támogatókhoz.

Szemlézte: Spiesz Bianka