A kaukázusi ország függetlenedése óta az euroatlanti integráció egyik fő aspiránsa, az afganisztáni misszió beszüntetése viszont lazíthatja a szorosra fűzött kapcsolatokat. 

A kétpólusú világrend felbomlása után a szovjet befolyás alól felszabaduló és a nyugati szövetségek felé nyitó országok számára a NATO-missziókban való részvétel remek lehetőséget teremtett a csatlakozás kivívására.

Hazánk kiváló példa erre: a 90-es években fellángoló Nyugat-Balkánra vezényelt stabilizációs erők átvonulhattak és állomásozhattak magyar területeken, igénybe vehették repülőtereinket, sőt, a kormány nem harcoló csapatokat is a NATO rendelkezésére bocsátott – mindezt a csatlakozási időszakban. 

A szövetségben jó benyomást keltve és saját geopolitikai jelentőségét érzékeltetve Magyarország már az első posztbipoláris bővítési körben, 1999-ben teljes jogú taggá vált. Hasonló utat szeretett volna bejárni Georgia is. 

A szovjet utódállam 1991-es függetlenedése óta aktívan részt vesz a NATO partnerségi és együttműködési kezdeményezéseiben. Az országnak tehát eltökélt szándéka a csatlakozás, amelyre a szervezet részéről is mutatkozik igény, ugyanakkor a helyzet jóval kényesebb, mint hazánk esetében. A napokban egyébként Georgia Moldovával és Ukrajnával együtt az EU-csatlakozásról is szándéknyilatkozatot írt alá – közölte a Politico európai kiadása. 

A kaukázusi országot hasonlóan helyezte a NATO fókuszába a 2000-es években kibontakozó terror elleni háború, mint hazánkat a délszláv forrongás. Tbiliszi igyekezett is megragadni az alkalmat, s az iraki és afganisztáni műveletekbe egyaránt komoly létszámú harcoló csapatokat küldött. 2014-ben már utóbbi országban is véget ért az euroatlanti szövetség harci művelete, amelyet az idén lezáruló kiképző misszió követett. 

Georgia mindkettőhöz kiemelkedő mértékben járult hozzá, amellyel vezetői azt kívánták bebizonyítani, hogy országuk a nemzetközi biztonság erősítője, semmint megingatója

 – idézik fel a Defense One szerzői. A közép-ázsiai színtér elhagyása nyilvánvalóan keresztbe tesz ennek a törekvésnek, melynek következtében ráadásul egyéb fontos együttműködési programok is zátonyra futnak. Az Egyesült Államok Tengerészgyalogsága például 2010 óta egy kontingenst állomásoztatott a lelkes partnerországban, amely az afganisztáni műveletre képezte ki a helyi katonákat. Emellett 2018-tól kezdve egy ambiciózus kapacitásépítő programot is működtetett Washington, amely 3 év alatt 9 gyalogos zászlóalj kiképzéséért felelt – részletezi a portál. Ez utóbbi leállítása (vagy legalábbis szüneteltetése) értelemszerűen 

kényesen érinti a georgiai vezetőket, hiszen a projekt a szuverenitás és a területi integritás megőrzésének képességét célozta,

továbbá mélyítette a felek közötti politikai és katonai együttműködést. Sokan ezért az integráció folyamatának lelassulásától tartanak. 

A cikk szerzőpárosa öt olyan lehetőséget helyez kilátásba, amelyek elősegítenék a kapcsolatok élénkítését a kivonulás után is:

1. Georgia meghívása a Lengyelországban és a balti államokban működő előretolt rotációs jelenlétbe.

2. Georgia meghívása a kabuli repülőtéren működő, Törökország által vezetett misszióba.

3. Georgia meghívása az iraki kiképző misszióba.

4. Georgia haditengerészetének bevonása a Perzsa-öbölben zajló biztonsági tevékenységbe.

5. A georgiai kiképzőközpont igénybevétele szövetséges erők által.

Zárásként leszögezik, hogy a csatlakozás eléréséhez szükséges némi politikai kreativitás a Tbiliszi-Brüsszel-Washington tengely részéről. A kaukázusi ország vezetése világosan látja, hogy a NATO-műveletekben való részvételükért nem feltétlenül jár tagság, ugyanakkor annak kiharcolásához elengedhetetlen tényező. Fontos lesz ezért továbbra is keresni a lehetőségeket, egy arra alapozott politikai bravúrral ugyanis sikerülhet a cél elérése. 

Szemlézte: Irlanda Balázs