2021. július 02. 09:00 - Danube Institute

Az egész EU-ra hatással lehet az olasz gazdaságélénkítő program kimenetele

Mario Draghi kabinetét komoly kihívás elé állítja a csillagászati összegű uniós támogatások felhasználása.

 olasz_nyito.jpg

Olaszország messze a legnagyobb kedvezményezettje az Európai Unió 750 milliárd euró értékű helyreállítási alapjának, hiszen az összeg több mint egynegyedét, mintegy 209 milliárd eurót fordíthat évtizedek óta stagnáló gazdaságának felélesztésére. Ha ez sikerül, Róma képes lehet az adósság miatt szkeptikusabb EU-tagállamok bizalmát erősíteni, valamint előmozdítani a fiskális unió koncepcióját – vélekedik a Politico hírportál szerkesztője, Paola Tomma.

A siker szerinte ugyanakkor közel sem borítékolható, kiindulva a mediterrán állam kedvezőtlen strukturális viszonyaiból és a változásra való fogékonyság hiányából, amelyek miatt a nemzetgazdaság a 2008-as világválság utáni helyreállás időszakában sem volt képes – több más országgal ellentétben – növekvő pályára állni. Ezt természetesen most tovább súlyosbította az olaszokat különösen kényesen érintő koronavírus-világjárvány. A helyreállítási alapnak köszönhetően a forrásokkal nem lesz gond, az olasz problémákat azonban a hirtelen tőkeinjekció önmagában nem fogja megoldani.

Hosszú távú, gyökeres reformokra van szükség

– szögezi le a szerző. A fiatalok (15-24 évesek) csaknem egynegyede munkanélküli, amely az EU-ban a legmagasabb arány – derül ki a Jacques Delors Kutatóintézet által közölt adatokból. Az egyetemet végzettek számában Olaszország szintén elmarad a legtöbb uniós partnerétől, továbbá a PISA-méréseken sem teljesítenek jól diákjaik. Mindennek tetejében nem ad túl sok okot a bizakodásra az elöregedő társadalom sem, amely alaposan felforgathatja a jóléti berendezkedést.

Az országban évtizedes elmaradás tapasztalható az oktatás, a szakképzés, valamint a munkaerőpiaci szabályozás területén, amely nehezebbé teszi az elhelyezkedést

– foglalja össze a problémát Andrea Garnero, az OECD közgazdásza. Hozzáteszi, közel sem biztos, hogy képesek lesznek rövid időn belül felzárkózni e tekintetben.
A beiktatásakor már bemutatott Mario Draghi költekezési tervében számos ésszerű célkitűzés szerepel, ugyanakkor azt már nem részletezi, hogy azokat pontosan milyen változtatásokkal lehetne elérni.

További nehézségeket okozhat majd a versenyfutás az idővel, hiszen az EU-tól kapott forrásokat 2026-ig fel kellene használni, máskülönben vissza kell fizetni – hívja fel a figyelmet a Politico. Róma e tekintetben is problémákkal küzd, az előző költségvetési ciklusban a lassú adminisztrációs folyamatok miatt az uniós források csupán egyharmadát volt képes felhasználni. Ez most különösen nagy terhet ró az államra, hiszen rengeteg pénzt kell rövid időn belül elkölteni - feltételezi Eulalia Rubio a Jacques Delors kutatóintézettől.

A kényszer ráadásul melegágya lehet egy újabb kihívásnak: a korrupciónak.

Akad azért ok az optimizmusra is. Mario Draghi válságkezelésre összehívott kormánya az olasz parlamentáris történelem egyik legnagyobb többségével bír, csupán a szélsőjobboldali Olasz Testvérek párt nem részese a kabinetnek. A 73 éves miniszterelnököt nem igazán nyomasztja az újraválasztási ambíció, ezért nem muszáj egy adott ciklusra szóló hangzatos ígéreteket tennie, hanem belevághat bonyolult, hosszú távú és eleinte talán nem túl jövedelmező, ezért népszerűtlen reformokba.

Ha viszont az olasz válságkezelési stratégia csődöt mond, az vélhetően teljesen eloszlatná a fiskális unióhoz (a tagállamok közötti szorosabb együttműködés a költségvetési politikában) fűzött reményeket, és az Unió akár egy, a 2011 végihez hasonló krízissel nézhet szembe – figyelmeztet Andrea Capussela, a Londoni Közgazdasági Iskola (LSE) vendégprofesszora. Jól látszik tehát, hogy a Draghi-kormány programja nemcsak Olaszország, hanem az EU jövőjére is jelentős befolyással lehet.

Szemlézte: Irlanda Balázs

komment
süti beállítások módosítása