A világjárványt Kína friss halat, húst és egyéb élelmiszereket árusító úgynevezett wet market-jei, „nedves piacai” szenvedték meg a legintenzívebben. Miután az egyik ilyen wuhani létesítményt azzal vádolták, hogy a COVID-19 forrása, a tisztviselők inkább bezárattak más helyeket is.

A vásárlók pedig egyre inkább vonakodnak a friss húst és zöldséget árusító, gyakran nyüzsgő szabadtéri standokról beszerezni az alapanyagokat. Sokan közülük a világjárvány lecsengése után sem nyithatnak már ki, már csak azért sem, mert az online térben riválisaik adódtak.

A The Economist szerint a friss termékek online értékesítésének értéke Kínában 2019-ben, a járvány előtt 293 milliárd jüant (45 milliárd dollárt) tett ki, 2021 végére pedig elérheti akár a 570 milliárd jüant (lásd a diagrammot).

Forrás: The Economist

Egészen a közelmúltig az e-élelmiszerbolt egy kis kiegészítő volt az óriás platformok mellett, vagy azokon belül. Az irántuk való érdeklődés és a kínálatuk meg sem közelítette például az Alibaba vagy a jd.com e-kereskedelmi oldalakét. Tavaly azonban az Alibaba 3,6 milliárd dollárt költött egy élelmiszerbolt-lánc létrehozására, és szupermarketek hálózatát építette ki, amelyek segítségével mára már élelmiszereket is el tud juttatni az online vásárlókhoz. A másik nagy e-kereskedő, a Pinduoduo 2020-ban még nagyobb összeget szánt erre a célra:

6 milliárd dollárt költött az élelmiszerboltok fellendítésére.

Ugyanakkor megjelentek más kihívók is a piacon, amelyek ugyanúgy profitálni szeretnének az új helyzetből. A Missfresh például állítása szerint a mini raktárakra támaszkodó kínai e-élelmiszerboltok 28% -át ellenőrzi: kicsi, hűtött, a környéken elhelyezhető tároló központokat létesítenek és üzemeltetnek.

Azáltal, hogy a termékeket az ügyfelek közelében tárolják, az év első három hónapjában 16 városban átlagosan 39 perc alatt tudták teljesíteni a megrendeléseket.

A Dingdong Maicai, amely a belföldi piac 10 százalékát uralja és amely a sanghaji régióban az uralkodó e-élelmiszerbolt, hasonló készleteket épített fel. A wm Tech Kína északi részén körülbelül 17% -os piaci részesedéssel van jelen. Vezetője az Zhang Wenzhong, aki 1994-ben alapította meg a Wumart, a Walmart kínai megfelelőjét. Így az Alibabához hasonlóan ő is igénybe veheti az online kereskedelem kiépítése során a már meglévő több száz kiskereskedelmi üzletét.

Kína széttagolt mezőgazdasága, az ipari gazdálkodás viszonylagos hiánya, a vidéki területek rossz megközelítési lehetőségei és a városokon túli hiányos ellátási láncok mind többletköltséget jelentenek a már most is nagyon kis árrésű vállalkozáshoz. A Missfresh, a Dingdong és több tucat kisebb vetélytárs így a piaci részesedés növeléséért verseng, azonban gyakran veszteséggel kell zárniuk az évet. Bár a wm Tech nyereséget termel, ez nagyrészt a hagyományos kiskereskedelmi tevékenységüknek köszönhető. A veszteségesség és a munkahelyek megszűnése miatt vannak, akik pesszimistán figyelik az e-kereskedelem felfutását, de ők kisebbségben vannak. A többség szerint a

vidéki infrastruktúra javul, és a kormány továbbra is előnyben részesítheti a nehéz munkát végzőket. Az e-élelmiszerboltoknak pedig akad bőven támogatójuk.

A Tencent, Kína legértékesebb internetes vállalata támogatja a wm Tech-t és a Missfresh-t is. A Tiger Global, egy agresszív amerikai fedezeti alap, amely csakis az ígéretes piacokra fogad, 12% -os részesedéssel rendelkezik a Missfresh-ben és valamennyivel kisebb hányaddal a Dingdong-ban.

Remélhetőleg az e-kereskedelem térnyerése a higiéniai hiányosságokra is megoldást jelent, továbbá a rossz ellátottágú vidéki prefektúrákban is elérhetővé válnak azon termékek, amelyekhez eddig alig fértek hozzá az ott élők. Nem mellesleg az elöregedő társadalom okozta ellátási kihívásokra is választ adhat az új megoldás.

Szemlézte: Spiesz Bianka