Danube Institute Blog

Kultúrharc a valódi tettek helyett

2021. május 09. - Danube Institute

Napok óta örvényként keringenek az interneten és óriási port kavartak azok a képek, amelyek az amerikai haditengerészet első, csak homoszexuálisakból álló helikopter-legénységét ábrázolják egy szivárványos zászló társaságában.

reconnoiter-60779_1920.jpg

Rod Dreher, intézetünk vendégkutatója, az American Conservative magazin főszerkesztője egy korábbi cikkében már bemutatta a CIA új, társadalmi érzékenyítő toborzási hirdetéseit és a hírszerző szolgálat újdonsültnek tűnő, baloldali világlátását. Egy olvasója válaszleve inspirálta jelenlegi cikkét. Olvasója úgy tartja,


ha ezen társadalmi érzékenyítés már átvette az uralmat a CIA-n és az amerikai katonaságon belül, akkor elmondhatjuk, hogy a kultúrharcot végérvényesen a baloldal nyerte.

jav.jpg

Forrás: The American Conservative

Nem lehet véletlen, hogy a legénység mind a négy tagját egy csapatba osztották be. Az olvasó szerint inkább a haditengerészet propaganda kampányába nyerhetünk egy kis betekintést.


Látható, hogy az LMBTQ közösség nem csupán nyíltan szolgál a katonaságban, hanem kultúrájuk és politikájuk szolgál a fegyveres erők tényleges normájaként.

Az olvasó hangsúlyozza, hogy nem szabad rossz szándékkal állni az LMBTQ közösség tagjaihoz, viszont azt szem előtt kell tartani, hogy egy professzionális fegyveres szakmába nem ajánlott ideológiai alapon válogatni az embereket, hanem meg kell felelniük a szigorú fizikai, pszichológiai és szellemi szempontoknak.


Kérdéses, hogy egy ilyen alapon összeválogatott társaság miképpen tudna teljesíteni háborús körülmények között.

A lakosság úgy érezheti, hogy se a hírszerzésre, se a katonaságra nem számíthat már, hiszen a történelem folyamán számtalanszor bebizonyosodott, hogy ha ezen szerveket átitatja a politika, a hatékonyságuk drasztikusan csökken és egy idő után csak arra lesznek jók, hogy a saját népüket elnyomásban tartsák.


Érdekes párhuzam fedezhető fel a katonaság és a társadalom között. Mindkettő azt gondolja, hogy szinte bármit megtehet és mondhat – hivatkozva a szólásszabadságra –, és annak semmiféle következménye nem lesz. Pedig normális esetben a katonák nem vállalhatnak politikai szerepet. Az olvasó úgy érzi, hogy


az egyetlen ok, amiért a katonaság még képes ellátni a rendeltetését, hogy alacsonyabb szinteken még vannak olyan férfiak és nők, akik elvégzik a munka nehéz részét és a feladatukra koncentrálnak, nem pedig a társadalmi érzékenyítésre.

Csakhogy sajnos ezt a hierarchiában feljebb állók egyetlen tollvonással megszüntethetik, ha előírják, hogy az előlépés feltétele bizonyos ”ideológiai és politikai játékszabályok” betartása.


Nem mehetünk el szó nélkül a Franciaországban történtek mellett sem: nemrégiben a Valeurs Actuelles konzervatív francia folyóiratban jelent meg húsz nyugdíjas francia tábornok nyílt levele. A nyugdíjba vonult katonák úgy érezték, nem mehetnek el szó nélkül Franciaország pusztulása mellett, hiszen arra esküdtek, hogy saját életük árán is védelmezik azt. Óva intenek azon csoportoktól, akik megvetik Franciaországot, annak hagyományait és kultúráját. Óva intenek attól, hogy továbbra is hagyják a „no-go” zónák létezését. Óva intenek, nehogy semmibe vegyék ezen fenyegetéseket, hiszen senki nem gondolta volna tíz évvel ezelőtt, hogy lefejeznek egy tanárt a nyílt utcán. Óva intenek a tétlen hallgatástól.


Elegendő lenne, ha a már meglévő jogszabályokat alkalmaznák, gyengeség nélkül, bátran és következetesen.

Hogyan állhat ilyenkor passzív nézőként a katonaság? – teszik fel a kérdést. Hogy tehetik, hogy nem tartják szem előtt a francia nép védelmét?

kulturharc_belso2.jpg

Felmerülhet bennünk a kérdés, vajon mi a rosszabb? Egy katonaság, amely saját belátása szerint át akarja venni az ország kormányzását? Vagy egy katonaság, amely csak áll a kormány mellett, és nézi annak önpusztító tevékenységét?


Franciaországban szenzációt váltott ki a levél. A közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy a francia szavazók 58 százaléka – köztük Macron elnök szavazóinak majdnem fele – a levél mellett áll. Macron és miniszterei az elmúlt időben rendszeresen indítanak támadásokat az antirasszizmus és az identitáspolitika ellen, azzal érvelve, hogy ez az amerikai gyártmányú ideológia veszélyezteti a nemzeti egységet és a Francia Köztársaság integritását. Ezzel polgáraik is egyetértenek, egy friss közvélemény-kutatás szerint 74 százalékuk úgy tartja, hogy az „antirasszizmus” ellentétes hatást fejt ki.


Rod Dreher szerint Amerikában nem is az a kérdés, hogy milyen hatást váltana ki egy ilyen levél. Hanem hogy egyáltalán találnának-e húsz, vagy akár kettő olyan tábornokot, akik ki mernének állni ezen gondolatok mellett.

Találnának-e olyan valakit, aki a tényleges háborúra összpontosítana, és nem a kultúrharcra… És ezek után ne lepődjenek meg, ha a Nyugati Álom helyett az emberek egyszer csak inkább már Kína vagy Oroszország mellett teszik le a voksukat – vonja le a következtetést intézetünk vendégkutatója.


Szemlézte: Spiesz Bianka

süti beállítások módosítása