Danube Institute Blog

Mihez kezd Németország Kínával?

2021. január 19. - Danube Institute

kina_nemet.jpg

„Az elmúlt évben megkértem egy diplomatát, aki évek óta szorosan együttműködött Angela Merkellel, hogy foglalja össze a német vezető Kínával kapcsolatos véleményét” − írja Noah Barkin a Foreign Policy hasábjainA Rhodium Csoport szerkesztője és a German Marshall Fund of the United States vezető munkatársa meglepő válaszokat kapott.

A szerző arra számított, hogy a német kancellárasszony aggodalmait fogja hallani Kína, Hszi Csinping és az ujgurok, valamint a kínai állam szerepe kapcsán az ázsiai ország gazdaságában. „Ehelyett a diplomata arról beszélt, hogy Merkel csodálta Kína gazdasági eredményeit, és értékelte azt a szerepet, amelyet Peking játszott az európai pénzügyi válság idején egy évtizeddel ezelőtt, amikor Kína megvásárolta a gyengélkedő euróövezeti tagállamok kötvényeit, és olyan piacot biztosított, ahol a német cégek továbbra is folytathatják gazdagodásukat”.

Ez a beszélgetés és annak elemei a szerzőnek ismét eszébe jutottak, miután hallotta, hogy Merkel arra sarkallja a többi uniós tagállamot, hogy minél hamarabb írjanak alá egy kereskedelmi megállapodást Kínával. Barkin szerint már maga a megállapodás időzítése is furcsa, hiszen alig egy év telt el Peking és Brüsszel diplomáciai csörtéje óta, valamint még az új amerikai elnököt, a demokrata Joe Bident sem iktatták be. A szerző szerint a megállapodás egy geopolitikai ajándék Peking számára, valamint igen komoly arculcsapás a beiktatandó Bidennek.

„De azoknak, akik az évek során követték Merkelt és Kína szemléletét, nem meglepő a pekingi megállapodás megkötésére irányuló sürgetés.” A szerző kiemeli, hogy az utóbbi hetekben a német kormány egy olyan tervezettel állt elő, aminek segítségével a kínai Huawei részt vehetne a német 5G hálózat kiépítésében. A tervezetet korábban és most is ellenezte Merkel pártja valamint a kormánykoalíció másik tagja, a Szociáldemokrata Párt (SPD) is. A német politika pártok mellett a német hírszerző intézmények is aggodalmukat fejezték ki, valamint az Egyesült Államok és más kulcsfontosságú német szövetségesek is.

A szerző sok magyarázatot hallott arra, hogy egy kommunizmusban felnövő keletnémet kancellár miért tekint arra Kínára továbbra is partnerként, amely a muszlim kisebbségét táborokba zárja és a Stasihoz hasonló vagy azt is túlszárnyaló állami lehallgatási hálózatot hoz létre. A legfontosabb indok szerinte az, hogy a német cégek túlságosan is függnek Kínától, így a Kínai Kommunista Párt jóindulatától is. Barkin kiemeli, hogy csak 2020-ban a német autóipar több milliárd eurós befektetést hajtott végre Kínában: „Ha arra kényszerítenénk Németország legnagyobb cégeit, hogy válasszanak Kína és az Egyesült Államok között, akkor sokan választanák Kínát, annak ellenére, hogy aggódnak a kommunista párt gazdaságban való szoros részvétele miatt.” Barkin azonban úgy véli, hogy a gazdasági interdependencia önmagában nem ad magyarázatot.

Szerinte az is szerepet játszik, hogy Merkel úgy látja: Németország rendkívül sebezhető a világpolitikai színtéren. Emiatt Berlin nem engedheti meg magának, hogy rossz kapcsolatai legyenek az egyre növekvő súlyú Kínával. „A 2019 eleji müncheni biztonsági konferencián Merkel panaszosan szerénynek minősítette Németország kilátásait ebben az új geopolitikai térben”. A szerző szerint Európa és vele együtt Németország felvehetné a harcot a keleti autoriter rezsimekkel szemben, az Egyesült Államokkal karöltve. Merkel azonban úgy látja, hogy Washington többé nem számít megbízható partnernek vagy szövetségesnek.

Barkin szerint Berlint továbbra is aggasztja, hogy a legutóbbi amerikai elnökválasztáson Donald Trump több mint 74 millió szavazatot kapott, és szerintük csak idő kérdése, amíg valaki Trump helyébe lép az amerikai politika porondon.

A szerző szerint a harmadik oka a közeledésnek Kína felé a Németországnak szánt merkeli szerep. A 16 éve kormányzó kancellár az országát közvetítőnek szánja Washington és Peking között: „Merkel véleménye szerint Kína elszigetelésére és megfékezésére tett kísérletek csak katasztrófához vezethetnek”.
A szerző kiemeli azonban, hogy Merkel hozzáállását nem tükrözi a német vagy az európai közvélemény. A németek közel 71 százaléka negatívan értékelte Kínát egy nemrég elvégzett felmérésben.

Barkin szerint nem lehet előre tudni, hogy milyen lesz az új német politika Kína irányába Merkel leköszönése után, és sok minden fog függni az utódja személyétől. „De Merkel Kínával kapcsolatos saját öröksége már kőbe van vésve. A történelemkönyvek azonban nem biztos, hogy kedvesek lesznek”.

Szemlézte: Lukács Zoltán Marcell

süti beállítások módosítása