Az utópisztikus idealizmus ősrégi ideológia, csakúgy, mint annak tragikus következményei — és úgy tűnik, mégsem láttuk a legrosszabbat eddig. Victor Davis Hanson írása a National Review-ban.
A történelem során gyakorta feltűnnek különböző ultrabaloldali rohamok. Platón Szókratész védelmében, Edmund Burke Töprengések a francia forradalomról című műve és Vladimir Lenin Mi a teendő? írása mind betekintést nyújt a radikális baloldal gondolkodásmódjába és módszereibe.
A 19. század végén, a nagy gazdasági világválság idején, a 2. világháború során a szovjet-amerikai szövetség meglétekor, majd a hatvanas években az Egyesült Államokat is elérte az anarchizmus, szocializmus és kommunizmus hulláma. Azonban az ilyen mozgalmak nemigen vettek részt a kormányzat alakításában. Az előző évtizedben ez megfordult, nyílt és agresszív baloldali politizálásnak lehetünk tanúi a legfelsőbb szinteken is.
Az amerikai történelem során láthattunk már a 2020-as nyári káoszba fulladt tüntetéshez hasonlót, melyeket fosztogatások, képrombolások és zavargások jellemeztek. Arra azonban még nem volt példa, hogy az ilyen zavargások polgármesterek közreműködésével történtek volna, akik megfékezték a rendőrséget és városaikat önként átadták a fosztogatók és anarchisták kezébe. Olyat sem láttunk még, hogy képviselőtestületek megpróbálták volna visszavonni a rendőrség anyagi finanszírozását. Példának okáért, Bill de Blasio és Jenny Durkan, New York, valamint Seattle polgármesterei nem csupán radikális baloldali szocialistának, hanem a tényeket látva maguk is anarchistának tűntek, amikor amerikai városrészek feletti ellenőrzést átengedték a káoszt kreálók kezébe.
Eddig egy olyan államügyészség sem létezett, mely különböző bűncselekményeknek számító tetteket dekriminalizált volna, bűnözőket bocsátva így szabadon. Ennek ellenére George Gascón Los Angeles-i kerületi ügyész, felülírva az eddigi szabályozást, nemrégiben bejelentette, hogy senkit nem fognak bűntetőjogi eljárás alá vonni kábítószer és előállításhoz szükséges kellékek birtoklásáért, prostitúcióért, valamint nem ítélnek el nyilvánosan ittas vagy kábító hatású anyag befolyása alatt álló személyeket, és olyanokat sem, akik a letartóztatást megtagadják.
Honnan származnak és hogyan jöttek létre olyan radikális elképzelések, mint az írott törvények nem betartatásának elve (non-enforcement of laws), a Green New Deal („zöld megállapodás”), a nyitott határok eszméje, az egyetemi tantervek megszabása vagy a sport átpolitizálása? Mi történt a Jimmy Carter és Bill Clinton által fémjelzett Demokrata Párttal, melyet ma inkább a Kamala Harris, Bernie Sanders, Elizabeth Warren és a Black Lives Matter által képviselt neoszocializmus tölt meg?
A Szilícium-völgy és a Wall Street iszonyatos mértékű vagyonkoncentrációjának számos súlyosan negatív következményét érezheti nem csak az USA, hanem az egész hétmilliárdos világpiac. És az így létrejött új vagyonos tech-osztályban sokan nem a tradicionális értelembe vett üzletemberekként vettek részt, akik ’csak’ termékeket gyártanak, termelnek, szállítanak. A régi vagyon kézzelfoghatósága, materializáltsága, földhöz ragadtsága teljesen hiányzik ebből az új rendszerből.
Miután generációnk milliárdosai elérték a multimilliárdos státuszukat, utópisztikussá váltak. Saját privilegizált elitköreiket úgy növelték és töltötték meg javakkal, hogy közben olyan baloldali ügyeket támogattak, amelyek ideológikus valósága sosem engedte volna meggazdagodni őket. Tették ezt úgy, hogy mindig jól tudhatták, lesz elég pénzük arra, hogy az általuk kialakított világ következményei rájuk ne hassanak: a falakkal körbevett határok régimódiak kivéve, ha azokat a Szilícium-völgy és Napa állam köré építik, a fegyvereket be kell tiltani kivéve, ha azokat az ő biztonságukra használják, a nagy szénlábnyomok pedig megölik földünket, kivéve a privát gépek használata során.
Az eredmény: temérdek pénz áramlik demokrata aktivisták részére, valamint a baloldali média, alapítványok, egyetemek működésébe. Mark Zuckerberg különféle forrásaiból 350 millió dollárt fektetett be annak „megsegítésére”, hogy „felügyeljék” az amerikai elnökválasztás menetét. A vezérigazgatók arra alapoznak, hogy a baloldal mindaddig bármekkora kínai tőkével kitölthető üres csekket nyújt vállalataiknak, ameddig támogatják radikális programjukat. Ezért folyamatosan népszerűsítik és hirdetik a klímaváltozást, az identitás politikát és a globalizmus előre vitelét. Az elit érdekből és színből való támogatása természetesen nem újkeletű, hiszen már a francia forradalom idején a naiv arisztokraták többsége csatlakozott a jakobinus diktatúra Közjóléti Bizottságához, hogy cserébe előnyökre tegyen szert.
Az internet kezdetekor, legtöbben azt gondolták, egy újabb szolgáltatásról van szó, de arra nem sokan számítottak, hogy az ideológiai meggyőzés fundamentális új terepe jött létre, és az egyetemista zsenik által alapított techóriások a baloldal monopol területeivé váltak. Hasonlóan egy erőszakos vírushoz, mely megváltoztatja az ember DNS-ét, úgy a harmincas éveikben járó fiatal Szilícium-völgyi technikusok átpolitizálják, uralják és irányítják a rendszert, amin keresztül információkat szerzünk, kommunikálunk, híreket olvasunk, hirdetünk, vásárolunk és eladunk. Hogyha egy ideológia egyeduralomra lépve átírja a múltat, karriereket hiúsít meg, cenzúráz és tilt – vagy irányítja hogyan szerezhetjük meg az információkat –, akkor az orwelli disztópia következett be. A Szilícium-völgy alapjaiban változtatja meg a kultúrát, a politikát és a nyelvet és ezt kevesen veszik észre.
Barack Obama amerikai elnökként, ígéretéhez híven „alapvetően megváltoztatta” az országot és lerombolta a demokrata párt clintoni, carteri centrizmusát. Elnöksége során egyrészt nekiment a „rendszerszintű rasszizmusnak”. Másrészt kitágította a „sokszínűség” fogalmát, hogy olyanok is csatlakozhassanak az áldozatszerepbe bújt emberek „szivárványkoalíciójához”, akik családfájukba akár már egy „nem fehér bőrű felmenőt” is találnak, vagy azok, akik nem tartják magukat heteroszexuális férfinak. Obama pedig már azt sem nem tartotta fontosnak, hogy akik felveszik magukra ezt az áldozat szerepet, valós tényekkel meg is indokolják, miért érzik magukat elnyomottnak.
Barack és Michelle Obama továbbra is folytatják politikai programjukat: Százmillió dolláros vagyonukkal, három kastélyparkkal a hátuk mögött rendszeresen járnak előadni ohiói farmereknek, tennessee-i dolgozóknak a rendszerszintű rasszizmusról.
Ki hinné el ezután, hogy mint arra fény derült, valójában a „sokszínűséget” hirdető elnök volt az, aki az amerikai határ menti létesítményekben „ketreceket” épített az illegális bevándorlók számára, az amerikai adóhatóságot felhasználta saját politikai programjának részeként, a független hírekért felelős Associated Press hírügynökség kommunikációját folyamatosan felügyelte, a drogkartelleket fegyverekhez juttatta mexikói drogháború során, egy videóst lecsukatott mindössze azért, hogy a bengházi botrány ne kerüljön napvilágra, és további illegális lépéseket tett, hogy meghiúsítsa az ellenzék térnyerését és bebiztosítsa 2012-es újraválasztását.
A „sokszínűséget” hirdető emberek azonban mindenre találnak magyarázatot. Ha etikátlan lépéseket tesznek, arra bizonyára van megfelelő indokuk, hiszen szerintük elkerülhetetlen, hogy a rasszizmus, szexizmus, és a különféle ideológiák és „izmusok” elleni harc során ne vétsenek „apróbb” hibákat.
Szemlézte: Morvay Sáron
